Ismered az érzést....Kezedben a dobókockák. Közel állsz a célhoz. Feléled benned a versenyszellem. Ha eleget dobnál be is érhetnél a célba, de mesterkélten dobni tilos. Az csalás. Átfut rajtad a borzongás és még kicsit tartogatod a kockákat....Aztán el kell dobnod, de nem tudhatod hogy a saját Jumanjid mit tartogat neked...Túl a sok oroszlánon, fojtogató liánon, ártatlan ám halálos szúrású rovarokon, a vadászon, aki a fejedet akarja. csak egy szóra vágysz....Jumanji.
Szeretem ezt a filmet. Lehet, hogy gyerekes, de teljesen átfordtható a való életre. Én alapvetően mindig kicsit dobok a társasjátékokban, de tényleg, kettesnél nagyobbat nem sűrűn. Az életben is így van, nagy lépés nekem, de kicsi az emberiségnek. Szóval a sok kis lépéses mező rengeteg félelmetes dolgot tartogat. Szóval voltak az oroszlánok, meg az aranyos majmok az ártatlan bogarakkal, akikről csak később derült ki, hogy nagyon veszélyesek. Éreztem már a fojtogató liánokat, amiket le kellett vágni magamról. De nagy szerencsémre valósznűleg 6 éves koromban ötöst vagy nyolcast dobtam, mert Móki jött ki a játékból. Azóta is együtt dobáljuk a kockákat.
Aztán tegnap elmentem Kárpitba, és rájöttem, hogy bizonyos kockákat túl régóta szorongatok. Miközben Sári könyvét írtam a hasznos tanácsokkal, hát eszembe jutottak Móki szavai arról, hogy megtanulhatunk nem nünükének lenni. Aztán fogtam a kockáimat a cél előtt nem sokkal és nagyon eldobtam őket. Nem volt benne semmi óvatosság. Olyan messzire dobtam, amilyen messze sose mertem, és felszabadított. Tudjátok mindenkinek van egy Ő...Nekem is. Mondtam neki, hogy dobja ki az életét az ablakon és én itt leszek. Ezt most miért csináltam? Nem gondolom, hogy kiírná a társasjáték, hogy Jumanji. Biztosan ezt nem teszi, mondtam, hogy tisztában vagyok mindennel. Csak már nem akartam a liánok közt kapaszkodni belé. Vagy együtt játszunk vagy nem. Sose jött még ki ilyen a számon: Pakold össze a cuccod és itt vagyok. Persze ha mégis így lenne örülnék neki, de félnék is, én, aki már 10 éve a függetlenség rabja. De ezen csak jót nevettünk :) Már tudom mi fog jönni, és meg is értem. De nem mehetett így tovább :) Tehát várjuk mit fog kiírni a játék. Mindenképp olyasmit, ami felszabadít.
És a végén mind csak egyet remélünk. Eltűnik minden rossz, minden feszültség, és beléphetünk végre a boldogság kapuján, melynek kulcsa ma: Jumanji.
https://www.youtube.com/watch?v=yLyXEQPuLJo