Mindannyian félünk valamitől. Van egy rossz előérzet bennünk, ha a félelem tárgyával találkozunk. Csak egy taszító érzés, amely túlnő minden elfogadáson, és könnyebb elfordulnunk, mint megküzdenünk vele. Könnyebb félnünk, mint megkezdenünk a pszichológiai hadviselést. Az én félelmem egyik tárgya a kígyók....
Nem bírom a kígyókat. Nincs semmi baj, ha egy üvegfalon át nézem őket. De sosem bírtam a kígyósimogatásokat, vagy amikor a nyakadba veheted. Egy időben a Balatonon is bestresszeltem magam, ha egy sikló ment el előttem. Nem bírom a kígyókat.
Az üvegfal elszeparál. Annyira nyugodtak és megfontoltak. Nem is gondolná az ember lánya, hogy csak egy hirtelen jött harapás, és egyből a mérgük halálos lehet.
Egy alkalommal, amikor Anna talán 1 vagy 2 éves volt, elmentünk Békés megyében egy szabadtéri programra. Emlékszem, mert Annát befizettük ugrálóvárba. Akkor azon a napon leküzdöttem egy félelmet. Megsimogattam egy óriáskígyót. Csak egy pillanatra, és magamtól akartam így. Akkor még nem is gondoltam, hogy mennyire sok kígyóval fogok találkozni az életben.
A félelmeink kísértenek minket. Annyiszor jönnek szembe velünk, ahányszor megfutamodunk előlük. A legrosszabb, hogy néha elhitetik velem, hogy ők kedves, kevésbé alantas lények, akiktől nem kell félni. Némelyik behízelgő, óvtlanul tekeredik rád negédesen, és egy váratlan pillanatban roppant össze, mintha csak egy viharos szél tört volna el egy faágat.
Régen rengeteget álmodtam kígyókról. Szerintem ezért kezdtem tartani tőlük. Az álmok rengeteg helyzetet meghatároznak az életemben. Ahogy Dávid mondaná: "ez para, ez ijesztő". Mint hétvégén is sokszor elmondta :) De hiába az álmok, ha nem mutatnak meg mindent előre. Nem mutatják, hogy a félelmek, a kígyóim körülöttem tekeregnek folyton folyvást. Ahogy azt sem mutatják, hogy vannak napok, melyeken egy-egy kígyó megpróbál megharapni vagy összeroppantani, és csak rajtam múlik, hogy elég éber vagyok-e ahhoz, hogy megelőzzem.
Mindannyian félünk valamitől. Van, aki a kígyóktól, van aki a bogaraktól, van aki a természeti katasztrófáktól, de mind félünk. Sosem tudhatjuk. hogy a félelmeink mikor törnek ránk, és hirtelen mennyire tudunk higgadtan reagálni. Van még mit tanulnom magamról. Nektek is van mit tanulni rólam, ha úgy hiszitek, hogy a mai írás a kígyókról szólt :)