Nagyon fáradt vagyok ma. De a testem nem, csak a fejemben van több dolog, mint kellene. Teli van heti tervvel, csoportnaplóval, papíron táncoló betűkkel, Tomihiánnyal, meg agyalással. Nagyon stresszes vagyok az utóbbi 2-3 hétben, azt hiszem nagyon kihajtom magam szellemileg. Most úgy érzem, bárki szólna hozzám, mintha csak kínai nyelven szólna, amit nem értek....és ha már kínai........
Vennem kellett volna ovis papucsot, jó téma a kínaihoz...de nem vettem, mert elfelejtettem, hogy kell. Ez már a vég, és a Cavinton világának kezdete.
Tomi olyan messze van lélekben mint Kína. Nagyon kellett volna reggel, de már nem mondhatom, hogy hahó, bocs, gyere már át este és keljünk együtt....Szóval kezdődnek megint a kifacsart, egykedvű reggelek, amikor az az első gondolat, hogy Szöszi kell.
És Kína...Mit ad isten, Zoliról álmodtam. Móki, hogy eloszlassam kételyeidet, Ivo di Carloval :D Így hát levelet írtam a messzi Kínába, hogy megkérdezzem, hogy van.
És még törjem is át a kínai nagy falam. Nyissak mások felé és bízzak másokban. Egyelőre ez Mókin kívül részben Márkkal megy. Ő valahogy ért a nyelvemen egyből.
Alig várom már azt a fegyvervizsgát, ha lesz rá keretünk, a kínai piacon majd vehetünk felszerelést :P
Tök rég ettem már kínai kaját, olyan rendeset, nem Saru utcait.
A kínai horoszkóp szerint a nyúl jegyében születtem, hát úgy is érzem magam, mint egy nünüke nyúl...