Hogy mire visz minket a taktikázás? Szerintem alkalmanként eléggé messzire. Egy jól átgondolt és kivitelezett stratégiával viszonylag könnyen elérhetővé válnak a céljaink. Tudni kell mindig legalább egy lépéssel előrébb járni, és tudni kell felismerni a megfelelő időt a lépések végrehajtására. De ez nem igazán elég a sikerhez. Tudni kell méltósággal veszteni is. Vannak azok a pontok, amikor úgy érezzük épp vesztésre állunk, de mégis dolgozik bennünk a vak szerencse iránti vágy, és nem adjuk fel, mert reménykedünk, hogy még nyerhetünk. Bizony nem mindegy mikor hányat dobunk a kockáinkkal. Néha a kevesebbel érünk el jobb eredményt. Az én taktikám elég egyszerű alapokon nyugszik. A cél mindig a piramis csúcsa. Csak az út addig sosem egyenes...
Akik ismernek engem, azok pontosan tudják, hogy mindenre van egy kész tervem. Az egész életet egy jól megtervezett taktikára építem, amiben kell tudni gondolkodni folyamatosan, és elég sűrűn kell más szempontból közelíteni egyes kérdésekhez. Ez még tanulófázisban van. A változtatni tudás képessége nem az erősségem. Olyannyira nem, hogy egy-egy kudarc után rengeteg idő telik el az újratervezésig.
Ma konkrétan egy emberrel való kapcsolatomról szeretnék írni, és a rá épített taktikámról, amit mostanában akár talán le is húzhatnék a wc-n, vagy mégsem.
Sokakban felmerül a kérdés mostanában: Milyen lehetett a volt barátom? Higgyétek el, ez ide fog tartozni. Szóval vannak, akik elképzelni sem tudják, hogy ki is a Szőke, és igazából milyen kapcsolat fűzött hozzá. Rengeteg jelzőt tudnék rá írni: sportos, okos, taktikus, bizonytalan, célratörő, spirituális, manipulatív, sokszor egocentrikus, szuper az időérzéke, és a legnagyobb természetességgel képes megforgatni a kést az emberben, hangzatos mondatai vannak, és eléggé megnyerő tud lenni, ha akar. Hiszen ez csak "jó marketing". Szóval rá mindegyik jelző igaz, de közel sem írtam ide az összeset. Hogy tanultam-e mellette taktikázni? Minden tudásom etéren a vele való kapcsolatból ered. 8-9 év alatt eljutottunk oda, hogy minden rezdülését ismerem, az összes nézését, az összes mimikáját, az összes sablonos mondatát, az összes mozdulatát. De közel se írjuk le őt, hiszen mindig tud meglepetést okozni :) A kapcsolatunk jellegére a se veled, se nélküled volt a jellemző. Igazából a volt barát-barátom.
Na mármost mióta Vass Tomi kicsit észre térített, próbálok elvonatkoztatni tőle. Sőt Vass Tomi a szavaival annyira hatott rám, hogy más nézőpontból tekintek az eseményekre. Lépjek ugye előre. Igazából én elég rég előre léptem fejben. Nem sokkal azután, ahogy a Szőke elment, nagyon is léptem előre. A módszereim eleinte nagyon primitívek voltak, de legalább megtanultam mit ne csináljak. Hazudnék, ha az mondanám fel vagyok készülve egy másik emberre. De van valaki, aki valamit megérintett bennem, és így kb egy év távlatából azt tudom mondani, hogy bennem van az akarat, hogy nyitott legyek.
A csendes megfigyelő szerepét töltöm be leginkább. A célt meg kell ismerni, mielőtt megterveznénk a hozzá vezető utat. Már ha van ilyen. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor 98%-ban azt hiszem, hogy semmi esélyem, és nagyjából körberöhögne, ha előállnék egy őszinte, egyenes színvallással. Edina szerint "a barát" stratégia elvezethet valahová. Szerintem meg nagy szarban vagyunk gyerekek.
Jelenleg összekapartam magam annyira, hogy nyitott legyek. Mindig rákészülök, hogy most akkor őszintén magamat adom, és a falon belülre engedem. Az igazat megvallva, én látom benne a kezdeményezést affelé, hogy megismerjen. De akkor, amikor épp elhatároztam magam, akkor jön egy nő, akivel éppen ő randizik. És amikor ezt elmeséli, akkor én persze bájosan mosolyogva gratulálok. No ha azt nézem, hogy ezekben a helyzetekben leblokkolok és amúgy sem lenne esélyem, akkor nyugodtan hátra is dőlhetnék.
De ott van az a két százalék...Mert látom mennyi mindent elért már velem emberileg, és én is vele. Emiatt egyelőre nem tudom elengedni a dolgot. Én nem azt mondom, hogy látok egy párkapcsolati esélyt. Csak azt mondom, hogy érdekel, hogy tulajdonképpen miről is mondok le pontosan.
Elég hülyének néztek, igaz? :) De higgyétek el, hogy én a múlt fényében nagyon komolyan megválogatom, hogy ki érdemes a bizalmamra. Félek ezt belevetni bárkibe is. Amellett, hogy nyilvánvalóan a 98%ba kell itt belenyugodni, van puszi, van ölelés, van lelki intimitás, mélyebb témák, vannak véletlenszerűen kicsúszott sz betűs varázsszavak innen is, onnan is. Bár a Szőkéből kiindulva a "szeretlek" sok probléma elintézésére alkalmas szófordulatnak tűnik.
Talán csak egy égi jel kéne, ami nekem is teljesen egyértelművé teszi, hogy csak csatákat vesztek-e vagy a háború is odaveszett.
Végszóként csak annyit tudok elmondani, hogy nem mindig lehet taktikára építkezni, néha kockáztatni is kell. Hiszen a kocka mindig el van vetve...