Ha kinéztek reggelente az ablakon szinte semmit sem láttok. A köd mindent elfed: házakat, utakat, arcokat. Elrejthetjük mögé a reggeli első gondolatunkat, a fáradt ábrázatunkat, kinyíló szemeinket. A köd biztosan rengeteg titkot őriz, sokmindent megteszünk a ködben, amely a felszállásakor nem derül ki. Csak mi visszük tovább magunkkal: egy illat, egy kép, egy érzés, egy hang...
Én reggelente mindig végigpörgetem magamban, hogy aznap mit fogok csinálni. Mi lesz az oviban, hogyan osztom be az időmet, mire fogok odafigyelni. Ovi után mikor indulok edzésre és ha hazaértem, akkor miket kell még elintéznem. De ezek mellett rengeteg más dolog is átfut az agyamon a reggeli ködben. A köd olyan, mint egy fal. Ilyen fal van bennem is, nem látom mi van a túl oldalon. Saját falak, én építem őket azért, hogy megvédjem magam. Móki szerint megtanulhatjuk a falakat áttörni, megtanulhatjuk a szorongásainkat kezelni. De van bennem annyi erő, hogy áttörjem a falakat és megtanuljak túllépni a szorongáson? Hiszen ha kockáztatok, akkor sincs garancia arra, hogy a jövőben rendben lesznek a dolgok, hisz a jövő is csak egy reggeli köd, nem látjuk mi van a falon (moston) túl. Vagy talán a fiúknak, az edzőnek, Anyának van igaza? Türelmetlen vagyok és semmi sem elég jó magammal szemben?
Én azt hiszem elképzelek egy életet magamnak. Egy olyan életet, amelyet el tudok érni, reálisak a céljaim. Persze van olyan ember, aki miatt az összes elképzelésemet kidobnám az ablakon. De Ő is a köd másik oldalán áll, elérhetetlen. Ezzel meg az a helyzet, hogy senki se érti, és én sem tudom szavakkal megmagyarázni. Csak tudom...minden út Rómába vezet.
Azt mondják nem vagyok elég nyitott. De most komolyan, ha a fiúknak azt jelenti a nyitottság, hogy azon nyomban olyasmit kell megtegyek, amit nem akarok, akkor inkább zárkózott maradok. Az a baj ezzel a világgal, hogy minden ember szemén köd van. Mindenki a saját elképzeléseit kergeti, és már nem is figyelünk oda milyen a másik ember. Móki erre azt mondaná, hogy rossz korba születtünk.
Lehet...:) Vagy csak képesnek kellene legyek a változásokra...
https://www.youtube.com/watch?v=PivWY9wn5ps
Lett két jegyem tavaszra Móki barátnőm előadására. My fair lady prózai változat. Én tudom, hogy tutira nagyon jó lesz! Azon ritka pillanatok egyike, amikor színházba lehet velem jönni. Ugyanis csak Móki előadásaira megyek el :) Tehát aki érez magában érdeklődést, annak várom a jelentkezését ;)