Lehet, hogy mindenki többet tudna mesélni arról, hogy milyen szeretni valakit. Nekem ez nem az erősségem, és nem is az én asztalom.
Olykor azonban hajlamosak vagyunk nem épp a legokosabb döntéseket meghozni holmi rózsaszín ködre fogva esetlenségünket.
Viszont sajnos elérkezik az az egy pillanat, amikor fel kell ismernünk, hogy bizony kicsit megszerettünk valakit, és el kell gondolkoznunk mit is teszünk ezután.
Egészen meglepő is tud lenni ez a fajta gondolkodásmód, főleg, hogy nem kevés szenvedéssel jár, így nem értem miért választja ezt akárkinek a szíve...
Lementem a Balatonra kicsit pihenni. Kellett egy kis idő, és kell is még, amíg összeszedem magam. Mostanában sok változás érintett rosszul.
Odalent nem szólt hozzám senki, és ez az, amire igazán vágytam. Csak egy kicsi csendre, időre magammal. Ezt tudom, hogy sokan nem értik.
Valahányszor kapok időt magammal, át tudom gondolni a dolgaim, terveim, tetteim, ez most sem volt másképp. Volt min elgondolkodni...
Eszeveszetten küzdöttem azért, hogy rendbe tegyek mindent a fejembe. Nem tudom ennnyire sikerült.
Lehetséges, hogy ez a hét nagyon nehéz lesz még velem, nekem. De érkezik a megváltás szombaton, amikor megyek Gyulára.
Ott mindig ki tudok kapcsolni. Mindig vannak biztos pontok. A családon túl vannak barátok is, akik mindig segítő kezet nyújtanak a rosszabb napjaimon.
Vezetni fogok. Ez is megnyugtat. Olyankor mindig szabadnak érzem magam. Leteszem közbe a terheket.
Ennek az útnak a célja többek közt. hogy kivegyem a részem a nyári esték által nyújtott sokadalomnak.Sok reményem van ebben az útban.
Lehengerlően hatott rám, amikor a nagy Ő-nek (de vicces ezt most leírni) írt S.O.S. vészjelem után egy meglepő ötlete támadt.
Ostobaságnak tűnik, hogy megint hová jutottunk. Őszintén szólva erre nem is gondoltam, de futjuk ugyanazt az ívet. Elég kitartóan.
Vicces, hogy mit bírt kérdezni Tomiról, nem is értettem először. Ha tudná a kérdésére az igazi választ, eléggé meglepődne. Kicsit rajta csattant most minden.
Eleget beszélgettünk ahhoz. hogy megérjen egy fogadás köztünk. Na ennek megint nem volt értelme, úgyis nyernék :) Mindig nyerek.
Lassan ért egy felismerés, egy szörnyű kín Tomival kapcsolatban. Nem értem, hogyan eshettem pont én ebbe a hibába, aki mindig szigorúan őrzi a falait.
Ott nyilalt belém az érzés a Balaton közepén, hogy nekem fontos ez a fiú. És igen, akár szórhatnám is a konfettit...és most mindenki együtt...De nem.
Választásom ésszel megindokolhatatlan, és nagyon gyorsan vissza kell építeni a téglákat. Elbíztam magam, és rá is fáztam azonnal.
Elhatárolódom. Én nem akarok a szenvedés mellett dönteni. Eddig is elvoltam a kis világomba, és nem értem, hogyan gondolhattam, hogy ez jó is lehet.
Logikailag teljesen tisztában vagyok azzal, hogy én nem a tartósan szerethető nők közé tartozom. De, igen, ez így van, 29 év igazolja, higgyétek el.
Olyan hülye voltam, és meggondolatlan. Mindig elérem, amit szeretnék, de fiútémában sosem vagyok magabiztos. Nem is értem, most hogy.
Veszélyesen közel engedtem magamhoz. Fogalma sincs, mennyire sok téglát kibontottam,és ezzel sebezhetővé váltam, kiléptem a komfortzónámból :(
Egyszerűen nem mértem fel ezeket a dolgokat. Csak sodródtam.Annyira utálom, ha valaki ezt mondja nekem. Én azt szeretem, ha célja van a tetteimnek.
Lehangoló az ostoba naívitásom. Pedig megesküdtem volna, hogy van érzelem benne is. Móki, legközelebb vigyél a rétre...
Okafogyottá vált minden tervem és ötletem ezzel kapcsolatban. Te mondtad, Horváth, aki szerencsés a kártyában...
Valószínűleg jó ideig most nem sétálok bele ilyesmibe. Nem baj, mindenből lehet tanulni valamit. De azért hiányzik barátként :)
Ennyire egyszerű ez az egész. Meglepő módon tudat alatt én is a szenvedést választottam. Pedig magamat kell idézzem ez alkalommal....
"A szerelem önmagában ló****t nem ér..."
És tényleg nem...www.youtube.com/watch?v=W_F9l7SxXR8