Mindenkinek van egy álma... Énekelte Harangozó Teri anno, és milyen igaza volt. Nekem rengeteg álmom volt már az életben, volt, amit elértem, és van, amit még nem. Szeretem ha a dolgokat én irányítom, és szeretek hű lenni a terveimhez. De mint tudjuk, ember tervez...Aztán néha mást dob a gép. Persze az ember rengeteg dolgot hall és lát a hétköznapokban. Ki hogyan lett sikeres, ki mit tett le az asztalra, és ki hogyan találta meg az igazit. Szerintem nem igazit kell találnunk, hanem önmagunkat kell megtalálnunk. Cirka 29 év alatt jutottam el arra a pontra, hogy elmondani még nem tudom, de leírni igen, hogy egy mezei csajnak mi a nagy nagy ideálja ...:)
Nagyon komolyan vettem a numerológia szerinti 9-es évet. Szinte minden kört lefutottam és lezártam, amit kellett. Nem volt olyan könnyű. De arra gondoltam, hogy mivel 2017 egyes év, az újrakezdésé, nem ártana kicsit összekapni magam, és a biztonságos "nem mindig jó" helyett kockázatot vállalni.
Elmentem Apához. Ez nagy dolog így évek után...Jobban féltem, mint amilyen rossz volt igaziból. Valahogy úgy érzem, hogy mostanra tudtam ezt helyre tenni magamban...11 év alatt. Tudom már, hogy nem tehettem volna semmit azért, hogy még most is éljen, mert ő választotta ezt. Bizony emberek, sokáig abban a hitben éltem, hogy nem tettem eleget azért, hogy segítsek rajta, sőt, semmit nem tettem. Tényleg nem tettem, de nem is tudtam volna. Meg arra is rájöttem, hogy igazán bármikor láthatom őt, amikor szeretném, csak be kell csukni a szemem, és ki kell nyitni a szívem :)
A fiúkkal is lefutottam a tiszteletköröket. Mindenkit útjára engedtem. Úgy éreztem, hogy nem kell erőltetni, ami nem megy. Vagy épp nem az, amit elképzeltem magamnak... Tudom, tudom, nem vagyok sztárszépség, és semmi extra sem, de igenis legyen egy színvonal. Legfeljebb azt mondják, hogy nem értik egy ilyen csaj mit akar. Megmondom, hogy mit. Szeretetet és tiszteletet. Sokáig úgy éreztem, hogy képtelen vagyok nyitni bárki felé.
Nem csak fiúk felé nem nyitottam, hanem senki felé. A saját anyám felé sem. Éltem a kis cellámban és sajnáltam magam, mert bizony sokan meg tudják ám mondani, hogy mit kellene tegyél, és hol kellene tarts. Csak azt felejtik el, hogy néha talán otthon kéne sepregetni, mielőtt másnál takarítunk :)
Nem vagyok megelégedve azzal, amit elértem. Egy percig sem. Mert ez nem a nagy nagy ideálom. Persze itt megint sokszor tisztába teszik a gyereket...mert "ez nem úgy van ahogy elképzelted". Ha éjszaka bárányok helyett azt számoltam volna össze, hogy ezt hányszor hallottam már, akkor sokkal tovább bírtam volna alvás nélkül....De a bárányok csak hallgassanak.
Hogy mi az én "nagy nagy álmom"? Talán bátor szeretnék lenni. Elég bátor döntéseket hozni. Ezért fáj annyit a forgóm. Mert egy döntést folyton halogatok. De egyszerűen várom a lehetőséget. Azt, amiért érdemes váltani, változtatni. Tudom, hogy menni kell, csak még nem tudok elindulni.
A nagy nagy ideál...:) 30 éves koromig elhatároztam, hogy nyitott leszek, és majd besétál egy kedves, humoros, okos srác az életembe, és megszeretem, ahogy ő is engem:) Képes lesz kitartani, a problémákat megoldani, és nem kihátrálni. Megtisztel majd az őszinteségével minden helyzetben, akkor is, ha megbánt vele. Szeretném, hogy törődjön velem, minden nap. Mert akkor szeretve érzem magam és biztonságban. Meg amúgy az nagyon jó lenne, ha nem nekem kéne villanykörtét cserélni :) Persze ez itt a poén helye, de értitek mire gondolok. Igenis legyen férfi, ne nekem kelljen, voltam már eleget az az évek során. Tudom, hogy nem könnyű velem. Pontosan tisztában vagyok mindennel. De mégis "van egy bolondos ideálom". Szerelmes szeretnék lenni :)
"Mindenkinek van egy tévedése". Nekem is volt sok. A lehető leggroteszkebb módon értek véget a kapcsolataim. De egyszer azt mondta valaki, hogy egy adott helyzetben mindig a tőlünk telhető legjobb döntést hozzuk. Próbálom ezzel elütni a dolgokat, ma sem tenném másképp. Akkor valamiért az kellett.
Természetesen félek azért, mert engem nagyon hamar el lehet tántorítani attól, hogy nyissak. Előbb zárok. Ezen dolgozok sokat. Nagyon próbálom összerakni a kirakó széthullott darabjait. Kitartani amellett, hogy igenis alkalmas vagyok egy boldog, tartós párkapcsolatra, amiben nőnek és szeretettnek érezhetem magam. Közben pedig állok a tükör előtt, és meggyőzöm magam: "Vigyázz, hogy szerelmes álmaim, Ne tépje semmi szét." :)