Biztosan ismeritek a mondást...a szemével ölni tudna! Kaptatok már ilyen pillantásokat? Én is kaptam, de legtöbbször nem is érdekelt, mert olyan emberektől jöttek, akik nem számítanak nekem. De mi a helyzet azokkal, akik számítanak? Számítanak, és mégis feladják az utolsó kenetet? Ne feledjétek, a gyilkosok mindig köztünk járnak...
A ház peremén állva elgondolkozol, hogy vajon megéri-e. Jobb lesz-e? Vagy épp mi fog várni? Én is elgondolkozok a nagy ugrások előtt. Úgy döntöttem tudniuk kell a fiúknak, hogyan ölték meg az önbizalmam szépen egymás után módszeres alapossággal. Megszületett a levelek többsége és kézhez is kapták. Ha legalább az egyikük visszaadná, amit kapott, már előrébb lennénk. Biztosan nem értik ezt az egészet, hiszen mondhatják, hogy miért vettem ennyire a lelkemre ezeket a dolgokat. Azért, mert olyanok mondták, akiket szerettem. Valósznűleg egyikük sem fog segíteni, de mégis kívánom, hogy találjanak egy olyan kis pozitív dolgot, amire szeretnek emlékezni, és tudják, nem adtam fel:
https://www.youtube.com/watch?v=uc6jd9P1X6w