Aki korán kel, aranyat lel-tartja a mondás. Én is rátaláltam valamire, pedig le sem feküdtem hétfő éjszaka. Na, de ne szaladjunk ennyire előre...
Csak egy szokásos nyári hétfőnek indult. Szájsebészeti ecsetelés reggel, dinnye evés, végre itthon érzés. Ám este a szokásos Füge-Rom program alatt történtek dolgok, amelyek megváltoztatták a véleményem más dolgokról.
Ha valaki rendszeresen követi az eseményeket az tudja, hogy a Tomival való kapcsolatom fura, néha beteges, és tudjuk egymást izzasztani. Még mindig az a péntek.,,Tehát hétfőn találkoztunk. Én adtam a keményet, de fel sem vette a dolgot. Túl jól ismer :) Két beszélgetés folyt egyszerre. Egy, amit kifelé mutattam az eszemmel, egy meg, amint Tomi kimondta azt, amire gondolok. Mondott, vagyis kérdezett valamit: ha eltűnne a 3. akkor megnyugodnék-e, rendben lennénk-e. IGEN! De úgy éreztem, ezt akkor nem mondhatom. Rám koncentrálódna a szabad figyelem+ az a felajánlott minőségi idő, ez így tökéletes lenne. Meg kicsit úgy érzem, hogy nem kellene neki itt mos még 3 hétre semmibe fejest ugrani, de ez csak az én véleményem. Aztán, amikor megölelt persze elszállt minden keménységem.Kimondtam mindent. Ő azt is mondta, ha az kell minden reggel ír vagy hív. Szintén IGEN! Az is kell. Már nem tudtam teljesen koncentrálni, de valami olyasmit mondott, hogy kint meglátogathatom. Ettől leolvadt az arcom.
"Remek" lelki állapotban visszamásztam Fügébe. Ahol Marci kistestvérébe botlottam:Márkba. Felvetődött, hogy üljünk le beszélgetni. Ezt este fél 11től reggel 5-ig bírtuk művelni. Nagyon jó volt, és megpróbáltam nyílt lenni. Mindenre azt feleltem, amit igazán gondoltam. Nem is tudja, hogy ezzel z én szempontomból milyen kivételezett helyzetbe került. Megkapta a "csomagot" csak úgy- mindenre nyíltan. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza (nem úgy!), végül ebből semmi nem lett. Pedig ezután megérdemelte volna, hogy legalább megetessem, ezen meg most mosolyog :)
Kedden Mókiztam, de jó is volt. Bár mindig így lehetne, hogy minden héten egyszer tudunk találkozni. Én arra is gondoltam már, hogy lehet ki kellene jelölni egy napot és napszakot (pl: kedd este), amit mindig fixen együtt töltünk. Szerintem mindkettőnknek jót tenne a rendszeresebb randi. Elvégre ha bajban vagyunk szinte csak egymásra számíthatunk.
Nekem nagyon nehéz nyitni bárki felé. Nem vagyok zárkózott,szeretek beszélgetni, új emberekkel találkozni, de a mélyebb dolgokat nagyon nehezen adom ki. Ha bárki belekérdez abba, amit itt leírok, már feszengek, nem tudok felszabadulni, pedig ez is én vagyok.
Kitaláltam valamit. Nagyon egyszerű és "semmit mondó" lesz, de szeretnék adni egy kicsi "én"-t. És most nem arra a Mike Myerses Austin Powerses "kicsi én"-re gondoltam.hanem...
Reggel, amikor kinyitom a szemem,
A madárfüttytől nagyon zsong a fejem,
Mert imádok későn felkelni,
A pizsamámban egész nap lebzselni.
Nézem a Tv-t: Pink Floyd- A fal,
Kedvenc filmem, de kitör a vihar,
Amitől gyáván a takaróba belebújok,
A parába máris belehúzok.
Imádom a srácokat, kedvencem az ovi,
Mókival jártunk a Kincsemben a lovin.
Szeretem az állatokat, kivéve a macska,
Mert az allergiám alattomos, csacska.
Imádok sütni, de idegen a konyha,
Utálom, ha hazudnak, a szememen van ponyva.
Szeretek beszélni, tépem a számat,
Akkor is ha azt gondolod, hogy már be nem állhat.
Hiányzik az Apám, a betege is lettem,
Mikor megmondták, hogy már elvesztettem.
Nem bírom azokat, akik már elhagytak,
Név szerint...áhh, most az arcuk lefagyna :)
Jön az esti kikapcs, irány a város,
Füge,Rom és Kárpit,Blahával határos.
Aztán már haza is vezet ez az este,
Sosem szoktam járni ki a focimeccsre.
Inkább itthon alaposan megmosom a fogam,
Ágyba fekve szedem össze a gondolatomat.
Nem vagyok már kicsi, nem kell esti mese,
De mellettem alszik mindig egy kis tente.
Egyenlőre nincs több, amit adhatnék Nektek,
Elég ha ezt tudjátok, hogyha közeledtek.
Nem elég csak nézni, lássatok is engem,
Van még néhány kedves, idegörlő heppem ;)