Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Ott vagy otthon, ahová a szíved húz...

2013.07.29 23:16

Kissé egysíkú témát választottam mára, amit igazán csak magamnak szeretnék kifejteni, mert egyelőre nincs még kialakult véleményem erről.

 Adva van egy olyan helyzet, amikor van egy nagyon jó barátod, akit nagyon szeretsz. Aztán adva van még egy nagyon jó barátod, akit még jobban és kicsit másképpen is szeretsz. Jön egy nagy veszekedés, amikor a nagyon jó barát lelép a színről, mert Te képtelen vagy választani közülük külső nyomásra. Szíved mélyén tudod, hogy kit választottál volna, de nem mondtad ki, mert nem akartál dönteni. Eldöntik helyetted. Eltelik hat év úgy, hogy az egyikkel maradtál, így alakult. Aztán felbukkan a másik, aki kilépett anno, és megint úgy érzed, hogy ez a döntés még mindig rád vár, csak kicsit késleltették. Már nem csak szívvel próbálsz dönteni, hanem ésszel is, a jövőre előretervezve. Sajnos vagy épp nem sajnos én mindig a szívemre szoktam hallgatni. Hiszen ott vagyok otthon, ahová a szívem húz...

Nagyon kemény kérdésekkel is szembesültem a szombati napunkon. Mi lesz ha...? Mit érzek...? Mi van köztünk...? Aztán az a válasz jött vissza, hogy nem mondok igazat. ezen alapvetően megbotránkoznék, mert nem szoktam hazudni, de ez esetben tényleg nem mondtam igazat? Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak a kialakult helyzetről, teljesen összezavartak ezek a kérdések. Ritka alkalom, hogy nem tudok válaszolni egyszerű kérdésekre, de megakadt a szó a torkomon. Volt nekem erről az egész Tomis dologról egy elképzelésem. Azt gondoltam, hogy ha nem veszek figyelembe bizonyos érzelmeket, akkor eltöltjük még ezt az egy hónapot együtt (3asban az új nénivel-bár nagyon tűrtőztetnem kell magam). Aztán ő elmegy, és úgyis csak ritkán fogunk beszélni, felépít egy életet, meg én is nyitottabb leszek és itt építek fel egy kapcsolatot. És jött a villám: " Mi lesz ha megint 2 hónap után, fél év után, egy év után visszajön?" Ezen nem gondolkoztam még el. Csak annyit tudok, hogy amíg ketten voltunk, nekem nagyon jó volt. De igazán mégsem voltam boldog. Tomi ezt tudja, azt is tudja mit szerettem volna, szeretnék még most is. De úgy legyek boldog, hogy Ő nem az? Belemenjen egy olyan helyzetbe, amit ő nem akar, képtelen rá? Aztán jött az újabb villám Mikitől: "Azt tudod, hogy ezt így egy fiú  sem fogja elviselni?" Én okosan azt mondtam, ha jön valaki, aki felkelti az érdeklődésem nyilván megváltoznak az érzéseim, a dolgok menete. Nagyon szorongató beszélgetés volt, kínos.

 

Minden izzasztó pillanatot végiggondolva megpróbáltam összeszedni magamban, hogy miért kötődöm hozzájuk. Miki előtt sosem titkoltam semmit. Mindig azt mondtam, amit éreztem, úgy ahogyan éreztem. Nem kellett sosem erősnek maradnom. Nagyon felszabadult voltam végig az évek alatt. Eltelt 6 év, és most is ugyanígy éreztem magam. Olyan dolgokat dobott be, amit kívülálló nem ért, mert randinak néznek ki ezek a dolgok, holott csak barátok vagyunk. Elég furcsa dolgot pedzegetett a fiú-lány barátsággal kapcsolatban. Azt mondta, hogy nincs olyan, amikor mindkét fél egyforma intenzitással vesz részt a buliban. Mi egyformán, de....

 

Tomival én vagyok intenzívebb, sokkal intenzívezbb. Lehet ez szavakban nem nyilvánul meg, próbálom visszafogni magam. DE belülről meg tombolok.  Nagyon visszafogom magam vele. Folyamatosan koncentrálnom kell, hogy megértsem az Ő világlátását. Nem tudok felszabadulni mellette, nem tudom áttörni azt a bizonyos gátat, hogy elmondjam tisztán, amit gondolok. Nyolc év alatt annyira sokat bántottuk már egymást, mindig rezgett a léc. Én távolról sem vagyok olyan nagyszerű, mint ő gondolhatja. Meg már csak egy hónap van vissza, mostmár kinyitni a szám felesleges. Csak megbeszélnénk, hogy mennyire nem vagyok nő és mennyire nem érez semmit és gondoljak a realitásra, meg arra, hogy nem vagyok elég jó. Én megint elfojtanám az összes gondolatom, mert a mínuszos önbizalmam még lentebb menne, mindig van lejjebb....Pedig ott vagyok otthon, ahová a...

 

Tehát ésszel felmérve, talán Mikivel kéne építkezni fölfelé, rendbehozni a dolgokat. Csak élvezni, hogy milyen jó, hogy kiatalálja mivel kedveskedjen. Ő még hagyná is, hogy főzzek-süssek rá, gondoskodjak kicsit róla. Ő megmutatja, hogy milyen voltam, amikor még hittem magamban. Nagyon jó barátnak tartom. De Tomi meg annyit változott. Mindent megad (amit tud), amit csak kiejtek a számon. De már csak egy hónap, ha elmondanám, akkor sem lehetne egy olyan egy hónapunk (főleg Gabival az oldalán). Ahányszor ránézek a szép érzések mellett egy dolog jut eszembe: nem vagyok elég jó.

 

Néha úgy érzem ez csak féktelen száguldás a semmibe, ami a túlélésre megy....http://www.youtube.com/watch?v=Qq-I4orlEhE