Szép kép. Szeretem a ránk maradt dolgokat. Ez a város...gyönyörű.
Az idők során sokminden ránk maradt, vagy a nyakunkon maradt. Vannak dolgok, emlékek, amik időről időre előkerülnek...
Hát ez velem sincs másképp. Amennyire odatettem magam egy héttel ezelőtt: nyitottság, kíváncsiság, új emberek....Annyira visszaestem a való világba. Ideírtam mennyire jól vagyok. Tomi pedig megírta, hogy ő mennyire nem. Kicsit felelősnek érzem magam, elég rossz helyzet. Nagyon nyomasztott napokig az a vers, amit kitett. De rájöttem, hogy hiába is erőlködnék, nem törik meg. Olyan az egész, mint ez a kép. Régen volt, szép volt. Nagyon sajnálom őt, senki más nem húzza ki a rosszból, de ez van. Már vége van, nem tartozunk össze.
Aztán meglett az elveszett tekergő. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott. Nem változott semmit. Igazából nem voltam most annyira ráhangolódva az efféle belső témákra. Már nem olyan, mint régen. Vagy csak rosszkor találtuk meg egymást...megint.
A hétvége meg csúcs szuper volt. Marci kapott egy mini rappet. Senki se tudta miért végződött az az este úgy ahogy. Sokan kérdezgették. De nem mondtam meg. Tomi miatt volt. Túl vagyunk rajta. Túl vagyok rajta. Szerettem. Nagyon nagyon szerettem. Ő meg haragszik. De már most mit csináljak vele. Nem lehet itt már mit tenni, eldöntötte a dolgot. Jha bocsi, én döntöttem el.
Szóval visszakacsintottak a régi lemezek, a régi dalok. Az újak meg nem értek eddig egy fabatkát sem. Nem tudom mi lenne az, amire rábólintanék.
Jó lehet ilyen régies városokban sétálgatni. Egy sétát tenni, visszagondolni a múltra, aztán tovább kullogni.