Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Republic

2013.08.15 19:55

Ki ne ismerne legalább három számot a sikeres együttes munkásságából? Könnyűzene és nem mindenki szereti, de sok olyan sor vagy szöveg van, amelyben magunkra találhatunk. Talán ez az egyszerűség vitte sikerre őket. Bár egyszer minden életre kelt álomnak vége szakad, Cipő elment, és az élet megy tovább, de már sosem lesz ugyanaz...

Ma arra gondoltam, hogy előhívok pár Republic sort, dalt, hogy segítsenek kifejezni a mostani sikereimet és kudarcaimat. Amelyekben én is magamra találtam.

Elsőre két dal jut az eszembe :) Mindkettő a legnagyobb szerelmemhez köthető..."Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóreggelt kívánok" :) Minden nap erre kelünk ha a saját helyünkön alszunk. Erre én szoktattam rá a gyerekeket, de imádják. Aztán az jut eszembe, hogy kis Dávid meg Aurél mekkorákat tombolnak a Repül a bálnára. Imádom, amikor Dávid énekli, Aurél meg neveti :) Ha meg már ovi...Ma is: "Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen!". Hát át, ma kétszer, vagyis nem, mert háromszor is. Bálinthoz ma leguggoltam, megint olyan végpillanat volt köztünk. Én szorítottam, ő meg simogatta a hátam. Hát ezt így egy kívülálló nem érti, csak Ő meg én. Amikor nem kell megszólalni, csak tudjuk a dolgokat. De nem sírunk!!! Aztán Áron ma volt utoljára oviba. Nem nagyon volt időm felocsudni, mert egész nyáron nem láttam őt, és akkor most itt van és már nincs is. Altatásnál direkt utoljára hagytam, és hát majdnem zokogórohamot kaptam. Áron nem az a csendes, egymásranézős típus. Ő kimondja, amire gondol, és hát elkezdte: Utolsó nap az oviban, nem jövök többet, fogtok hiányozni és stb...Én meg nem is bírtam semmit mondani, csak hogy szeretem. Megpróbáltam tartani magam, miközben átöleltük egymást. Tudom én, hogy mindkét fiú fog majd jönni, mert hozzánk jár a kistesó, de az már nem ugyanaz. És a ráadás az a reggeli Szilvis dolog volt. Na ott is alig bírtam tartani magam, és szegényre rá sem néztem, mert tudtam, hogy bajok lesznek :) Bocsi! Tehát ma is éreztem: "Nem volt még soha így,És nem lesz soha már,Nem jössz  vissza ide,Többé már ezután. " :(

 

A napi (mindennapi) kudarc: Tomi. Mindent megtettem. Az a múltkori beszélgetés már erőmön felül volt, de valahogy kijöttek a dolgok. És még ez sem volt elég jó. Eltört bennem valami felé, feladtam. Nem hagyja magát, és én így nem tudok mit tenni. Tényleg mindent megkapott, ami tőlem telt. Az ő dala: Kék és narancssárga.Nem hiszem el, hogy nem tudtam elég jó lenni. Most az elvesztés fele megyünk. Ezen felül meg próbálnám ösztönözni, hogy tegye le ezt a pajzsot és engedjen be dolgokat, mert muszáj. A miértjét nem szeretném leírni. "Soha nem volt még így soha nem lesz már,Búcsú nélkül elszökött a nyár,Melegíts meg Kedves utoljára tán,Mosolyogj mert mosolyogni fáj"

 

A reggel jól indult, beszéltem Marcival. Kedves volt! De tényleg. Pedig vele így éreztem magam eddig: "Kicsi voltam, még kisebb lettem,
Nagyon kicsi vagyok már."

 

Na meg egy esti kis dalocska, méltó búcsú Cipőtől: http://www.youtube.com/watch?v=V7aLlE1kckE