Furcsa, hogy amikor nem látunk rendesen, bizonyos dolgokat akkor látunk igazán. Csukott szemekkel jobban hagyatkozunk a fülünkre, orrunkra, legfőképp az agyunkra. Igen az agyunkra. Akárcsak, amikor álmodunk. Csak becsukjuk a szemünket, és a képek folyamatosan jönnek. Legalábbis nálam mindig így működik. Sokszor látok akkor tisztán, amikor nem is látok igazán...
Hát elért a kór engem is...kötőhártya probléma. Idézem a szemészt:"...Nem olyan vészes, csak ijesztő..." Mondhatom megnyugtatott. Sajnos én is szembesültem vele, hogy ez ijesztő. Ha eddig nem volt megkapó pillantásom, most már tutira le se veszik rólam az emberek a szemüket, mert egy rizs szemű vérnyúlra hasonlítok. De nem baj, a méregdrága szemcseppek biztosan kisegítenek majd.
Az elmúlt hét még a fátyolos látásom ellenére is megláttatott olyan dolgokat, amiket eddig is tudtam, csak kicsit elfelejtettem. Egy ilyen dolog Móki. Persze, Ő a tesóm meg a másik felem, és a leghosszabb párkapcsolatom, ahogy ő mondja. Erre azt tudom mondani, hogy a kilences szám meghatározza az évünket. Mindketten nagy váltással kezdtük január elsején. Azért fel kellett ismernünk megint, hogy igazi tesók vagyunk, és számíthatunk egymásra. Tesszük a dolgunkat, nap nap után, hol jobban vagyunk, hol rosszabbul. De az biztos, hogy őt bármikor felhívhatom. Mint, ahogy az is biztos, hogy Gárdonyba kocsival megyünk nyáron.
Igen....február végén elmegyünk vizsgázni. Megtanuljuk az egészségügyis könyvet és letesszük a két vizsgánkat pikk-pakk. Berendezzük Móki lakását, és ha úgy alakulnak a dolgaim, megyek utána Verőcére, Őrbottyánba, vagy ahová sodor minket az élet.
Kitöltöttünk egy személyiségmegismerő tesztet mindketten. Hát ő azt mondta siralmas lett az övé, az enyém sem lett jobb. De azért jót szórakoztam, hogy már az első kérdésnél irracionális választ adtam :D
Nagyon féltem egyedül lenni. Így a fiúk nélkül. Nincsenek emailek, beszélgetések, találkozások. De igazából meg kellett látnom, hogy így sokkal nyugodtabb. Ez is egy olyan dolog, amit tudtam, csak nem sejtettem. Tényleg tudtam, csak ez is ijesztő volt, mint a kicsi vörös szemeim. Én nem mondom, hogy egyedül akarok meghalni, csak most alkalmatlan vagyok bármilyen kapcsolatra. Tudom...elég rég. Az a baj, hogy rosszul néztem ezt a problémát. Talán a magamra utaltság vagy a kötőhártyagyuulladás adott egy új nézetet arra, hogyan tudok majd ezen is felülemelkedni. Itt nem másokkal kell elfogadtatni magam, vagy megszerettetni, hanem ez az én harcom. Ma szórom a filmes idézeteket :)
Hogy mi a napi tanulság? Ezt mindenki eldöntheti magában. Talán csak annyi, hogy csepegtessünk a szemünkbe gyulladás esetén 3 óránként :) Vagy valami ilyesmi...