Egy közérdekű ténnyel indítunk ma: csak 4 órát aludtam. Tegnap, vagyis ma hajnalban sikerült fél5-re hazaérni. Nyolckor felébredtem, majd virtuálisan közöltem Tomival, hogy bújjunk még vissza aludni, de persze Ő már fent kukorékolt, míg én visszaaludtam.
Tegnap pihentető péntek volt! Szilvi eljött velem a legjobbkocsmák forgatagába, ahol mindenkit megismert, akikről már olvasott. Atinak nem tudtam bemutatni, mert szegény végig a lyukban volt, de persze, miest Szilvi kitette a lábát, akkor odajött és beszélgettünk, csak mosogatnia kellett végig. Olyan érdekes dolog, amikor valakit megismersz egy másik oldaláról is. Elkönyveled, hogy ő egy szülő, az anya szerepben ismered, aztán megismered az embert is, mint felnőtt szerep, vagy éppen a női szerepét. Nagyon jó élmény volt nekem, hogy így leültünk beszélgetni, és volt miről, szerintem még órákig képesek lettünk volna csevegni.
A pihentető péntekünkön rájöttem több dologra is. Az örök téma Marcell. Jó tudom tudom, túljutottunk már rajta, de tegnap megint egy érdekes fordulatot vett a történet. A véletlen adta, hogy ő is iszogatott pár cimborájával, és mellénk ültették le őket. Láttam végig, de nem akartam ránézni. Nem büntetni akartam vagy ilyesmi. Bennem volt egy TÉVHIT: Ez a fiú különleges. Sokat ér, nem csak ez a zord, kemény fal. Nekem Ő fontos volt, szerettem volna megismerni az emberi mivoltát. Amikor én ezt nehezen elmondtam, nem jött rá semmi válasz, számomra ez azt jelenti, hogy nem érdekli mit gondolok. Aztán ahogyan a szemem sarkából figyeltem rájöttem TÉNYEKRE: Hallottam pár mondatát a nőkről, ami sértő volt és lekezelő szerintem. Nem lehetett nem hallani, hiszen majdnem mellettem ült. Annyira bután éreztem magam, hogy én különlegesnek hittem, nagyra tartottam. Aztán az este végén, amikor elmentek, olyan fél 4 körül, elmesélték a többiek, hogy mit alkottak Fügében. Most felelőtlennek tartom. Legszívesebben elmondanám neki, hogy mennyire rosszul esett, hogy nem értékelte, hogy én feltétel nélkül szerettem volna őt megismerni, illetve nem fogadta ezt el, abszolút bezárt előttem. Az sem tetszik, ahogyan általánosítja a lányokat, mert én nem vagyok olyan (és ezt tudja is). Csalódtam benne, ez fáj most nekem. A legjobban az bánt, hogy már nem tudunk leülni beszélgetni, nem akar, nem nyit.
Viszont újabb TÉVHIT: Márk nünüke. És a TÉNY: Ez a srác annyira nyitott, és annyira jól rálát a dolgokra, hogy az szinte hihetetlen. Adva van egy fiatal fiú, aki kicsit sem hasonlít a bátyjához. Van benne józan ész, a logikai következtetései értelemszerűek, követhetőek. Rendelkezik egy alapvető felelősségérzettel. Sok dolgot nagyon egyformán látunk, és Ő sokszor kimondja azokat a mondatokat, amelyek az én fejemben is megfogalmazódnak, csak nem mondom ki. Rengeteget beszélgettünk és egyre inkább kedvelem. Ma, amikor Mikivel voltam, akkor is rám pirított, hogy mutassam be neki. Szóval odafigyel a dolgokra, jól esik.
És ha már Miki, akkor jöjjön a feketeleves. Itt sok tény és tévhit kering. Ugye ebbe Tomi is erősen beletartozik. Nem fejtegetném, hogy hogyan alakult ki ez a 3as helyzet, de úgy esett, hogy Miki nem akart velem beszélni 6 éven át. Most ahogy találkoztunk nagyon erősen megölelt, éreztem benne az örömöt. Amikor Tomi ölel, akkor a kötelességtudatot érzem benne (bár most volt egy pillanat a buszon, amikor a homlokomat megpuszilta, na akkor szeretetet éreztem). Mikivel átbeszélgettem egy fél napot, 12 órát. Nem untuk meg egymást, nagyon felszabadultam és szívből tudtam vele úgy nevetni, hogy fájt a hasam és potyogtak a könnyeim, remek nap volt. A Margitsziget volt a vágya, hát elmentünk sétálni. Aztán meglepett, meghívott ebédelni (sokszívecskés gesztus). Amikor fiatalabbak voltunk sokat főzött nekem is. Jön az összehasonlítás, ami nem véletlen, hogy kialakult. Imádtam régen, amikor Tomi főzött nekem, vagy akár egy kávét, melegszendvicset elkészített a kedvemért. Csak hogy mindenki értse, nem arról szól a dolog, hogy engem ki kell szolgálni, hanem a gesztusokról. Tomi azt mondja, hogy mások kiölték belőle a romantikát meg hogy van a realitás, hogy mi így vagyunk jók. Meg van az én realitásom, hogy egymás nélkül meg a levegőt is sokáig nagyon nehezen vesszük, de kanyarodjunk vissza. Tehát a gesztusok. Miki azt mondja, hogy Ő nem tud udvarolni. Szerintem az egész pasi udvarlásból áll, nagyon szép és kedves gesztusai vannak, pedig mi csak barátok vagyunk és nem is udvarol. Vagy én vagyok túl nyálas, de az én lelkem boldogabb lett. Megdicsérte a ruhámat, kétszer is. Hozzátenném, hogy elég sutyin öltöztem fel ma, pedig szépen szerettem volna, csak elaludtam a napot. Tomi is csinált már ilyet és az nekem annyira jól esett. Elfelejtette ezt is az utóbbi időben. Aztán megszerveztük Mikivel a hétvégét, menjünk Gyulára. Menjünk fürdőbe. Menjek hozzájuk családi vacsorára. Itt megint hasonlítunk. Úgy szerettem volna, ha Tomi egyszer kijön ebédelni hozzánk és megismerik egymást Anyával. Nem azért, mert ő a párkapcsolásom, hanem azért, mert sokat vagyunk együtt és fontos nekem. Nem szoktam akárkit bemutogatni, nagyon nem. Tominak eszébe sem jutott sose bemutatni a szüleinek, mint fontos emberkét az életében, bár én nagyon szerettem volna. De ami jobban bántott, hogy B és Kristóf sem ismer, pedig egészen biztos vagyok abban, hogy sokat hallottak már rólam. Mikivel nagyon jól éreztem magam (Tomival is mindig így van), és alig várom már, hogy együtt töltsük a hétvégét, sétáljunk, csillagokat nézzünk, beszélgessünk, van mit bepótolni. Persze rákérdezett Tomira, én elmondtam mindent ami történt. Tudja, hogy a mai napig milyen fontos nekem és szeretem és együtt kelünk és fekszünk, nem hazudtam egy kicsit sem. De valóban jól döntöttem, hogy csak ketten találkoztunk még.
TÉVHIT: A fiúk ráéreznek arra, hogy mit szeretnénk. TÉNY: Nem így van. Csak az milyen béna, hogy annyira sokszor elmondom, hogy mivel tud meglepni vagy boldoggá tenni, és nem akar kapcsolni. Ez a túrós réteses evés is. Vagy, hogy otthagyhatna egy üzit a Fügében akár, mire odaérek. Pl kedden megyek és otthagyná Atinál vagy Marcinál, csak annyit egy lapon: Meglepi, szép napot! Vagy mittudomén. Vagy néha egy fűszállal megdobhatna: Neked szedtem. Ezek a gesztusok nincsenek benne. Nem is akarom én ezt erőltetni most, csak én ilyen lánylelkű vagyok. Ha már ott tartunk ahol, én vagyok a lélek és stb, akkor lehetnének ilyen gesztusok. De nem panaszkodok kicsit sem, mert jó most így, nagyon jó. Nem várok csodát, de én biztos nem nyitom ki többet a számat, hogy adjam az ötleteket.
TÉVHITEK: eloszlatva, van realitás is. TÉNYEK: felvázolva. És legyen már péntek :)