A mai bejegyzésem Márknak ajánlom, ő ihlette. Köszönöm. Kicsit átdolgozom azt, amit elsőre láttál, de a „gáz” részeket meghagyom, úgy ahogy :)
Ma a kapcsolatokról szeretnék írni. A nem szeretem részről is, meg az összes félrecsúszott, elszalasztott helyzetről, amikor csak pislogtam bambán mások előtt.
Márkkal fogom kezdeni bár Ő nem része a témának így közvetlenül, de két dolog kapcsán is felmerül a neve:
1. Hát olyan kis cuki mindenki, hogy szolgáltatja a témákat, akikről írhatnék. Márk felvetette, hogy Fecóról is írhatnék szépet, az új pohárszedőről. Igazán még csak tegnap kezdtem el beszélgetni vele, de igazán megnyerő és szimpatikus jelenség. Szépen beszél nagyon, elemi kedvességgel a hangjában. Elsőre teljesen pozitív benyomást keltett bennem. Olyan széplelkű lehet. Meg sok gyönyörűséget hallottam már róla innen-onnan.
2. Tegnap előszedtük a Marcis dolgokat. Én már úgy szeretném, ha szeretve lenne. Persze jött Márk a mókával, hogy dobjam be magam, de ilyen rosszat nem akarhat a bátyjának :) Amúgy kicsit nem mondtam neki igazat azzal, hogy nem tetszik Marci. Ez nem jelenti, hogy igen. Csak bűntudatom van miatta. Engem érdekel, hogy Ő milyen, de képtelen vagyok megismerni. Ez azóta foglalkoztat, mióta télen egyszer nagyon nagyon részeg lett, és odajött hozzám, leült az asztalunkhoz. Akkor mondta azt a dolgot, de csak álltam ott, és Peti elvitt tőle. Nem emlékszik erre az egészre, de az első alkalom volt, hogy magától beszélgetni próbált velem, ami jó érzés volt. Visszamentem amint lehetett, de már ott hagyta Anikót, állítólag hozzá egy szót sem szólt. Megkerestem még aznap, de már megint ugyanaz a nyers Marci volt, akitől megijedtem, és nem mertem elmondani mit mondott, mert olyan értetlenül nézett rám. Akartam pár nap múlva, de mielőtt elmondhattam volna kiderült, hogy elvesztette a mamáját, aztán meg már nem mertem megmondani, mert gyáva voltam. Azóta egy olyan pillanat sem volt, amikor ő akart volna velem beszélni :) Mit tesz az alkohol...Sajnálom, hogy nem maradtam ott vele akkor. Mókinak igaza van, tipikusan „Medve, b*szd meg a fűnyíród” vagyok, előre lejátszom fejben. Csak nem akarom, hogy utáljon.
Januártól Tomival tapostuk az életet, egymásra maradtunk. Ő már 8 éve jelen van az életemben. Mindig viharos volt a kapcsolatunk, amikor lehetett volna sosem tartottunk össze, amikor tilos volt, akkor mindig. Nem, még mindig nem tudok erről írni...Nagyon egymásra voltunk utalva, minden nap a másikról szólt meg arról, hogy felkészítsük Őt mire elmegy Svájcba tanulni. Nem bíztam benne az elején, mert sok vaj volt már a füle mögött. Aztán persze szép volt minden, fel is adtam elég sokat, mert vártam. Még a nagy Ő-nek hitt személyt is, de ez nem csak Tomi miatt volt így, az egy másik értelmetlen szál, majd az is kap egy külön írást. Szóval nem tudom leírni nektek mit csinált, még nagyon friss, de a lényeg, hogy megint belekényszerültem egy nagyon megalázó helyzetbe általa. Tehát volt, nincs, elfújta a szél. Elkeserítő, hogy még most sem jött rá ki fogta mindig a kezét, de még elkeserítőbb, hogy hagytam megint bántani a lelkem. Mérges is vagyok rá és el is vagyok kenődve. Persze néztem rá bambán mondván, hogy nem szeretem. Nem volt igaz, csak szabadulni akartam már. Tudtam, hogy ez lesz, féltem tőle nagyon.
És itt elő kell szedjem a gyerekeket, mert az indián táborban Ábel és Bálint mondta ki a csúf igazságot. Ábi azt mondta, hogy a félelem arra való, hogy legyőzzem. Bálint azt mondta, ha már elkezdtem valamit nem fordulhatok vissza, be kell fejeznem. Visszatáncolni gyávaság(mert féltem átmászni egy mászókán).Elég furcsa, amikor ezt két hatéves kisfiú mondja ki, de örülök neki, mert a gyerekekkel feltétel nélküli bizalom van közöttünk. Szerintem ők ismernek a legjobban engem, sosem hazudunk egymásnak, és tőlük elfogadok minden kritikát. Elképesztően sokat megtanultam a 3 év alatt tőlük. A legjobb tanár a tanítvány :) Apropó munka, már alig várom a hétfőt, minden kínom van már nélkülük. Szóval nem szabad félni, és ha már elkezdtem valamit méltósággal fejezzem be, ne gyáván. A Tomis dolgot is méltósággal befejezni és nem gyávának lenni, bár utóbbi nem halad túl fényesen.
A fügések nagyon aranyosak, már mindenki elképzelt valakit mellém. Én meg úgy érzem magam, mint akit elfújt a szél. Átmentem Alexhez beszélgetni. Okos dolgokat mondott, el fogok rajta gondolkozni.
Lám mégis Márk ennek az egész eszmének a kerete. Mondott nekem valamit péntek éjjel: „Lehet, hogy elég jó vagy, csak ő másra vágyik”. Ebben most találtam egy kapaszkodót, nem tudom, hogyan jött ez ki belőle, de annyira eltalálta mit kellett hallanom, hogy nagyon. Szóval köszönöm :) Egyáltalán nem olyan vagy, mint elképzeltelek. Ezért nem szabad csak nézni, látni is kell.