Ezt a verset Tominak írtam, nem akarom elveszteni, mert jó munka lett. Ezért teszem ide.
Neked sütöttem...
Ketten a konyhában nézünk csak egymásra,
Ráböksz a túróra én meg a lekvárra.
Érdekes lesz így süteményt sütni,
Nem tudom ki fog kit előbb ütni :)
Kezemben a recept, olvasom a szabályt,
Megfogod és csont nélkül a kukába találsz.
Nem értelek téged, kitépem a hajam,
Add ide inkább a hűtőből a vajat.
Az vagy amit megeszel, hallgatom a szavad,
Azt is mondod mindig, hogy érezd jól magad!
Kiveszem a tojást, kell még egy kis liszt is,
Neked közbe odaadok egy kupica whiskyt.
Kész van a tészta, mehet a melegre,
Reggeltől estig, nyugatról keletre.
Itt van most egy óra, aludjunk hát ketten,
A szemembe nézel: inkább edzek egyet.
Már meg sem lepődök, kaparom a falat,
A tészta meg a konyhában jó nagyra dagad.
Indul a nyújtás, kell ide az izom,
Amíg Te küzdesz, helyetted is iszom.
Eszedbe jut valami, kéne még egy kukta,
Itt is van egy idős nő, tudom, ez már bukta :)
Nem férünk el hárman, kicsi ez a konyha,
Nem kell ide néni, aki a moonwalkot nyomja.
Ott maradtunk megint, recept nélkül állunk,
Határ nélkül persze korlátlanná vállunk.
Azt mondom hogy lekvár, de keresed a túrót,
Adjátok már ide a kicsi kézi fúrót!
Elborult az agyam, nem akarok enni,
Azt mondod, ha hisztizek, haza fogsz majd menni.
Szerinted a túróhoz jól megy majd a lekvár,
Ez az együttes elég furi nektár...
Úgy ahogy akarod, csak legyen már vége,
A közös munkából egy csoda jön létre.
Bekapcsolod a sütőt, megégeti kezem,
Megfogod és egyből hideg alá teszed.
Letelt az idő, ki kellene venni,
Induljunk hát neki fincsi sütit enni.
Rajta van a túró, ami cukormentes,
A lekvárral együtt tökéletes kettes.
Meg is ettük gyorsan, elég is volt bőven,
Az utolsó desszert a közeljövőben.
Teli van a bendőnk, megettük az összeset,
Ez is csak egy emlék, mi alkottuk közösen.