Mindenkinek vannak álmai. Ha egy álom megvalósult boldogabbá válunk. De emellett jön sok új álom is. Álmodjuk, hogy gazdagabbak, szebbek, jobbak leszünk. Álmodjuk, hogy megtaláljuk azt, amire szükségünk van az életben. Álmodjuk, hogy lesz bennünk elég tartás ahhoz, hogy felálljunk, akkor is ha elbotlunk. Álmodjuk, hogy a szerencse fia vagy lányaként, ami rossz másokkal történik, velünk soha sem fog. Nekem is vannak álmaim, olyan álmaim, amelyek ebben az évben valóra fognak válni.
Valamiféle pozitív változás elindult nálam, talán újratervezésnek hívnám. Nehéz ezt elmagyarázni megfelelő szavakkal. Egyszer azt olvastam valahol, hogy a 2014-es év nagy változásokat hoz, és sokat fognak szenvedni az emberek benne. Hát mi Mókival szenvedtünk tényleg. Ez az év nem volt kegyes annyira egyikünkhöz sem. Neki ott volt Mami, Babi, és a legfontosabb: Kitty. Nekem maradt a "mumus", ami visszajött hozzám, ott ahol a legkevésbé vártam volna. Illetve ott volt az a lebombázott romhalmaz, amit a Szőke hagyott maga után. Szerintem ezt sokan nem értik, mert nem a személye miatt szenvedtem, hanem attól, ahová a kést beszúrta. Eleve nem volt erős oldalam.
Egészen furcsán indult el ez az év. Mitöbb már karácsonytól érdekes dolgok történnek. Talán odafordította az orcáját Jézus, Mókikám. Amikor egyszer a Szféra klubban voltunk, Jézus ránk nézett, de tényleg, ott volt a falon egy pószteren. Mondjuk az egy eléggé érdekes estére sikerült, már Hujber Ferinél éreztem, hogy izgalmas lesz. Szóval ránk nézett Jézus, és talán most látott meg. Mindesetre éppen jókor jött a változás szele, mert a "mumust" nem tudtam volna végigcsinálni abban az állapotban még egyszer.
Mielőtt megérkezett a "mumus", azelőtt Izlandra repültem, ami azért nagy érzelmi löketet adott hosszab távon is. De a "mumus" hiába aludt, december elején mégis megmutatta magát teljes valójában. Teljes kifordulás volt önmagamból. Még a főnökömmel is csúnyán beszéltem, nagyon csúnyán, szegényke :( Pedig egyébként ezelőtt épp nagy elhatározásra jutottam, ami most újra visszatért, de erről majd akkor, ha volt hozzá elég bátorságom.
Szóval kaptam jó dolgokat, nagyon jó dolgokat. Szenteste, kicsik, ovi, a nyaklánc ami emlékeztet arra ki vagyok, eseménydús téli szünet. Szóval pont eléggé megerősödtem, hogy két elvarratlan szálat is levágjak. Az egyik az etalon. Amilyenné vált, így nem kell nekem.Nem hittem, hogy ezt valaha ki tudom mondani, de ha most ide állna, és azt mondaná boldogan élünk, míg meg nem halunk, nem kellene. A másik pedig az ostrom a Szőkétől, sose gondoltam, hogy ezt vissza tudom verni egyedül. Olyan Danny Zugosan ment a végére: "Ami volt, az volt. Így hívnak, de ne koptasd el a nevem!"
Január elsején pedig felkeltem, és tudtam, hogy iskolába kell mennem, és szakmai pályázatot kell írnom, és meg kell tanulnunk vezetni Mókival. Ahogy azt is tudtam, hogy kell még valami. El kell mennem innen, csak egy kicsit. Így irány az Azori-szigetek. Ezt ma döntöttem el. Gondolkodom egy ideje, hogy utazni kellene még. Csak sajnáltam rá a pénzt most, meg a suli meg a jogsi mellett...És nem mondom, hogy enélkül a kardomba dőlnék, és nem lenne élet az élet. De most megtehetem, és meg is teszem, mert talán 2016-ban már nem tehetem. Kapcsolatba is léptem az utazásszervezőmmel, aki remélem segíteni fog a lebonyolításban. Indionézia még egy nagy álom...durván másfél millió forint...na majd ha nyerünk a lottón. Jha igen, lottót is kellene venni hozzá :) Nem hiszek amúgy a szerencsejátékban. Én szerencsésnek születtem játék nélkül is!
Persze vannak a rossz napok. Amikor utálom a sok időt, amit ki kell várnom egy-egy cél eléréséig. Vagy már megunom saját magam a négy fal közt. Sokszor nem jó érzés, hogy nincs kihez hozzászólni, de sokszor meg jó is. Naponta gyakorlatilag 30an folyamatosan beszélnek hozzám. Szerencsés vagyok mert jött itt a segítség fontos személyektől könyv és filmajánlás formájában. Ugyanakkor valószínűleg sokszor félreérthető vagyok. Alapvetően minden olyan dolog, ami tőlem függ, amihez nem kell másik ember, az olyan, mint a Flashdanceben, rámutatok és megvan. Az emberi kapcsolatok nem az erősségem, ez tény. Sokösszetevős probléma. Dolgozom rajta :) De addig is egy dal, amitől határtalannak érzem magam:
www.youtube.com/watch?v=XuRnNRHcN4A