Van, amikor a természtes fény világítja meg az utunkat. Tudjuk pontosan, hogy honnan jöttünk. és hová tartunk. Tudjuk, hogy hogyan jutottunk el addig, ahol most vagyunk. Büszkén vállalhatjuk azoknak az akadályoknak a leküzdését, amelyeket mi választottunk, vagy a sors gördítette az utunkba. Viszont vannak olyan időszakok, amikor beköszönt a hosszú éjszaka, és nincs az a fény, amely irányt mutatna. Amikor képtelenek vagyunk látni a sötétségben, szükségünk van annyi erőre, hogy világítótoronyként magunkban gyújtsunk lángot, mellyel képesek vagyunk meglátni a reményt a folytatásra.
Elég rég írtam. Rengeteg dolog történt az utóbbi időben. Előre tudtam, hogy januártól tavaszig egy holt időszak jön tétlenséggel. Meg kellett találnom a saját világítótornyomat, hogy tudjam, mit kell tennem. Eszembe jutott valami. Megszervezhetném az alapítványi bált. Gondoltam menni fog, ha más is tudja, akkor én is tudom. Hozzá is láttam, és létre is jött. Nem siekrült volna a rengeteg segítség nélkül minden oldalról. Nem tudom mennyi pénz jött be, de most úgy érzem letettem valamit az asztalra. Ez pár napra kitart, amíg az önérztem helyre billen. Bizony a munkában is vannak mélypontok. Nagyon elkettyentem megint. 2016-ban nem minősítenek központilag, és így nemkerülhetek még pedagógus 2 fokozatba. Ez már a második baromi nagy koppanásom. Pedig én annyira akarok bizonyítani. Én tudom, hogy bennem van még több, azt is tudom, hogy van idő még erre, de türelmetlen vagyok. Senkinek nem a hibája, hogy nem kerültem be. Ez egy törvényi szabályzás. Apának ígértem valamit, mielőtt meghalt, szeretném megtartani. Anya meg csomó pénzt beleölt a taníttatásomba, neki is szeretnék bizonyítani, hogy megérte, ha már visszaadni sosem tudom. És igen, Andinak is bizonyítani akarok, mert lehetőséget adott, hogy óvónéni lehessek, és ezt sose felejtem el neki.
Voltak más dolgok is. Amikor a Szőke elment, akkor nagyon sokáig haragudtam rá azért, amit velem tett. Túl sok csepp volt már a pohárban. Nem volt olyan nap azóta, hogy ne jutott volna az eszembe. Nagyon sok jót kiölt belőlem a tetteivel és a szavaival. Rengeteg dolgot hagytam, hogy elvegyen tőlem. Teljesen újra kellett építenem magam belülről, és ebben Dávid nekem rengeteget segített, de erről majd később. Szóval sok önmarcangolás és haraggal teli nap után úgy döntöttem beszélgetek vele, de nagyon óvatosan, és nem engedem közel magamhoz. Sok sok vádló mondatot kap tőlem most is. Már nem haragszom, de nem felejtek. Tudom mi vár rá, és emiatt sajnálom őt. Próbálok hű maradni önmagamhoz. Gerinces embernek tartom magam, és nem fogom bántani, annak ellenére sem, hogy ő sokszor bántott engem. Én sem voltam tökéletes, nagyon nem. Néha még ma is megemlíti, hogy kötelék van köztünk, ami mindig így lesz. Szerintem nem így van, én már teljesen másképp látom őt. Egyszer megígértem neki valamit, és meg is tartom, de ez nem örökre szól, közel sem.
Vannak céljaim, amelyeket a Nap világít meg teljes fényével. Jogsi, pályázat, Azori-szogetek,iskola. A főnököm egyik nap azt mondta, hogy mennyire jónak tartja, hogy vannak céljaim. Örülök, hogy örül. Nekem mindig is voltak céljaim, más kérdés az, hogy egyéb tényezők miatt félre kellett kicsit raknom őket. A jogsi az egyértelműen Móki kezdeményezése, aminek örülök, mert ezt halogattam volna, ha rajtam múlik. Van bennem egy rossz érzés az autókkal kapcsolatban. Egy konkrét tudat. Viszont őszintén remélem, hogy most elvonódik a figyelmem a sok tennivalóval a negatívumokról.
Dávid. Írtam, hogy visszatérek rá még. Ezen egyik nap gondolkoztam. Közel kerültünk szerintem egymáshoz. Nem úgy fiú-lány szempontból, hanem emberileg. Amikor megismerkedtünk egy rakás szar voltam a Szőke után. Emlékszem, hogy sokszor nem is engedtem, hogy megpusziljon, azt meg végképp nem, hogy megérintsen. Aztán eltelt itt másfél év. Rengeteg dolog változott. Mostmár simán adok puszit, meg meg is öleljük egymást, ha úgy van, vagy megfogom a kezét egy-egy pillanatra. Ezek baráti dolgok. Csak ezt így ő érte el velem. A Szőke után se kép, se hang nem volt. Tényleg sokat segített nekem. Meg így utólag itt is nagyon sajnálom, ami mostanában volt, ezt ő érti. És ígérem szólok legközelebb is, ha ilyen lesz. Megláttam valamit a fejemben, ami vele történt. Csak én előtte 3 hete láttam már. Azt hiszem most rajtam a sor, hogy segítsek neki. De azért még nem vagyok teljesen nyílt felé sem. Tegnap kiejtett egy baráti sz betűs varázs szót a száján, és én nem mondtam semmit rá, csak amikor már nem hallotta. Azért még nem megy minden zökkenőmentesen. Nagyon jó, hogy van ilyen fiúbarátom is :)
Sokszor más-más fény által látunk meg dolgokat a világban. Szerintem az a legjobb, ha a mi világítótornyunk mindig működik. Akkor nem érhet olyan meglepetés, amely sötétségbe borítja a napfényes reményeinket.