Mi is lehetne e mögött a cím mögött? Nők és férfiak? Döntések és következményeik? Érzelmek és amit magukban hordoznak? Minden együtt. Hiszen mindenki keresi a boldogságát, mindenkinek van vágya. Egyesek a pénzben, mások a tárgyakban, ereklyékben, megint mások a kapcsolataikban keresik azt, amire vágynak. De mire vágyunk igazán? Ha pénzed van, figyelnek Rád. Ha emlékeket örzől, azt örzöd, hogy egykor figyeltek Rád. A kapcsolataidban arra vágysz, hogy figyeljenek Rád.
Figyelni sokféleképpen lehet. Láthatsz egy külsőt, amire felfigyelsz: formás testek, erőtől duzzadó izmok, vastag pénztárca. Figyelhetsz a másik ember belsejére: de kedves, milyen rokonszenves. Vagy épp saját magadra is figyelhetsz: milyen vagyok én? mit szeretnék?
Én a napokban magamra próbáltam figyelni. Mit szeretnék én? Mivé szeretnék válni? Felvetődött, hogy talán zökkenőmentes boldogdágra, de az túl unalmas lenne az örökkévalóságig. Sok pénzre, de az nem boldogít igazán. Pozícióra, de képes lennék-e felelősséget a nyakamra venni? Sok barátra, de minek, hiszen Móki itt van, és ő elég. Az én saját apukámra, de nem tudom visszahozni. Aztán filozofáltam, hogyan juthattam ideáig. A kudarctűrésem nem az igazi. A régi sérelmek, sebek begyógyultak, de a hegeket látni. Nem szeretném eltörölni a hegeket, de szeretnék velük szégyen nélkül együtt élni.
Érdekes, hogy mindenki egy kicsit másik arcomat ismeri. A család és az idegenek a kedves, udvarias oldalam. Miki a szeretlek"buzi" oldalam. Móki a vagány oldalam, míg Tomi az érzelmest. Senki sem kap egy egészet. Ennek az a következménye, hogy ritkán teszek spontán valamit, mondok ki szavakat, úgy, hogy ne legyek előrébb három mondattal vagy épp ne kockázatfelmérő grafikont gyártson az agyam. A gyerekek ismernek a legjobban, ők átlátják minden gondolatom, velük nem kell játszmáznunk. Talán még Tomi tudna átbillenteni ebbe az állapotba (grafikonmentes, spontán), de ahhoz vért kéne izzadnia. A szeretlek"buziság"-hoz csak annyit, hogy eszetekbe sem jut miért mondom ennyiszer?
Móki ma felhívott, örültem neki nagyon, elmehetünk együtt kedden andrettihez és partozni is. Rendkívül jó hír volt. Aztán vártam a nagy találkozást Tomival. Nem igazán azt mondta, amit én elképzeltem. Végül Miki, aki abban a kifacsart állapotomban csak kérdezett és élcelődött azon, mennyire lelki nyomorék vagyok Tomival. Ettől a maradék "engem szeret jobban" érzésem is elszállt. Olyannyira, hogy ráeszméltem sosem lehetek elég jó. Tehát vonzás ide vagy oda, dönteni kellett. Választottam. Nem tud mindent odaadni, amit kiejtek a számon. Viszont az én fejemben úgy van, hogy ez jár, mert megharcoltam érte. Persze ez egy önző dolog most. Semmi nem jár, ki kell érdemelni. Nekem nem sikerült. Egyszer sem fogja tudni azt a feelinget megadni, hogy "most itt vagyok veled".
Eljöttem a hétvégére egy kicsit. Nem várt rossz hírrel indult így a péntek, nem is baj, hogy ma este egyedül lehetek. Lenyomtam a dolgot magamban, nincs sírás, rózsaszín minden. De kell ez az egy este, amikor csend van körülöttem. Próbáltam utolsó erőmig küzdeni a dolgokért, de nem vehetem fel másokkal a versenyt. Közben Miki apukája nagyon cuki volt, szépen kiöltözött a kedvemért és meghívott a családi vacsorájukra.
Este megírtam egy hosszú, őszinte levelet. Az írással nagyon sok dolog kijön, ami másképpen nem. Azt kaptam vissza, hogy én mástól vártam az áttörést. Kár, hogy nem értette meg, hogy nem várok áttörést tőle. Azt várom, hogy mindent megadjon, hogy fel/kiszabadulhassak, legyen hozzá merszem, ne gondolkodjak grafikonban. Azt már nem látta meg, hogy mi a legdrágább nekem a világon.
Hiányoznak a srácok. Ez igazi vonzás és az én választásom. Egymást választottuk. Az élet múlandósága felütötte fejét az életemben. A gyerekek felnőnek és az értékes emberek meghalnak vagy betegségekkel küzdenek. Ebben a múlandóságban próbálok elhagyni valamit (valakit), amit választottam.
Vonzások és választások. Megválaszthatjuk azt, hogy ki vagy mi keltsen vonzást bennünk? Ami minket vonz, azt mi is vonzzuk. Egyetemes bölcsesség. A vonzás ellen nem lehet küzdeni, de választani képesek vagyunk. Választhatunk pénzt, de boldogságot vele nem vehetünk. Választhatunk ereklyéket, emlékeket, de múltat vele vissza nem hozhatunk. Választhatunk nőket, férfiakat, kapcsolatokat, de szeretetet nem kaphatunk elrendelve. Minek választani, ha a vonzást nem a tudat választja? Minden vonzás következménye egy választás. Azt választjuk, hogy harcolunk érte vagy ellenállunk.