Mindenki egy ilyen kis rongybaba a falak között.
Néha van, hogy azt hisszük, ha megismerünk valakit, hogy igazi egyéniség. Aztán ahogy telik az idő rájövünk, hogy nem, csak jól játszik a szavakkal, vagy mást mutat, mint ami. A jó benyomás keltése: jó megjelenés, inteligens hozzászólás, pénztárca lebegtetés. Ez a világ. Aztán emögött sokakat nem is érdekel ki az az ember, mert könnyebb ezt elhinni, hogy tökéletes, mintsem megismerni a látszat mögött lévő lelket.
És miért is vagyunk ilyen rongybabák? Mert azt tesszük, amit mások szeretnének. Azt tesszük, amit mások elvárnak. Azt tesszük, amiről azt gondoljuk, mások azért és úgy szeretnek. Másokért leszünk rongybabák. De gyakran azok, akiknek meg akarunk felelni, nem is igazán méltók erre. Mert ha épp áttörjük a megfelelési falat, akkor egyből hátat fordítanak. Vagy ha nem az az áhított elégedett, boldog, mosolygó, mindenhez bólogató báb vagy, akkor elfordulnak. Akik csak ilyenkor vannak mellettünk, azok gyáva emberek és nincs egyéniségük csak akaratuk. Ha megmutatod milyen vagy valójában, erős és kiállsz az akaratod mellett, akkor megijednek, hogy erősebb, jobb vagy. És az már elfogadhatatlan :)
Sok ember mégis behódol, és inkább elfojtja azt, ami, csak azért hogy szeressék. Bár ez csak önmagunk becsapása ugye, mert nem minket szeretnek, hanem azt, amit mutatunk. És ha jól megnézitek az emberek többsége sosem a valóságot mutatja.
Tegnap dupladózis ért. Márkot nem láttam, ez már rossz kezdés volt. Örültem volna, ha válaszol a levelemre. És Attikát is elszeparálták tőlem, nem mehettem le hozzá a pincébe jótékonysági rendezvény miatt. Attilának örültem azért, Marci meg szívességet tett( de egyre jobban omlik szét a róla felállított tökéletes kép). Pupi meg nem volt formában. Így haza is jöttem eléggé hamar. De nem is baj, mert álmos voltam. A napokban sokat, nagyot aludtam. De még mindig nem aludtam ki magam.
Napi tipp: Ne legyetek rongybabák, merjetek önmagatok lenni :) Aki meg emiatt elfordul, az nem is szeretett igazán :)