Mai bejegyzésem egy ígérettel szeretném kezdeni: Ati, úgy szeretlek :) Mondtam Marcinak is, de Ő nem kapcsol még erre, ha meg már Marci, még visszatérünk Rá.

Kezdjük a szép dolgokkal, mert az életem tényleg olyan, mint egy doboz bonbon, csak én sokszor nem a legjobbat választom. Nem minden arany, ami fénylik.

Az elmúlt napokban Balatonoztunk, családi megmozdulás. Anya, Ildi, Dóri és én. Jól éreztem magam, szerencsére tudtunk rengeteget fürdeni, de éjjelenként mindig vihar volt. Olyan elmélkedős nyaralás volt. Nekem ott sok emlékem feljön a régi dolgokról, amikor még család voltunk tényleg, Apával is sokat nyaraltunk ott. De már vissza is kanyarodunk Marcihoz és a kistesójához, mert örülök, hogy legalább Anya megvan még. Tegnap Fügében próbáltam bejegyzést írni. Beleírtam, hogy milyen nagy űr bennem, hogy nincs már Apa. Aztán ránéztem Marcira, és elszégyeltem magam, mert Neki már elhunyt a mamája. Én hálás vagyok azért, hogy nekem még megvan. Nagyon erős srácnak tartom, hogy így viselte a dolgokat, kívülről erős várnak nézem (de nem látom). Emlékszem, amikor beteg lett a mamája nagyon berúgott, akkor volt egy beszélgetésünk, amire ő már nem emlékszik sajnos. Szerettem volna megtenni, amire kért, de nem tudtam lehet-e. Ezért nem tettem semmit. Na de vissza a nyarláshoz. Szép idő, jó víz, remek társaság, sok nevetés, és köszi a lehetőséget :) Jövőre ismétlünk!

Ma Mókival indulunk útnak Velencére. Nála lesz a térkép, de ezt már ismerjük, szóval van nálam is és megnéztem merre kell menni :) Ez olyan 3 nap lesz, ami csak a miénk, Tesóké. Már nagyon hiányzik nekem ez a tartós együtt töltött idő. Amióta dolgozunk, annyira keveset tudunk találkozni, de az igazán minőségi idő. Tegnap felhívott délután: úgy kezdte, hogy üljek le vagy kapaszkodjak (jajj :D ). Ettől a héttől 500 kissebbségi gyerek nyaral Velencén, táboroznak. Egek :D Gyorsan átszerveztem a pakolást óvatossági szempontból: minőségi ki, gagyi be. Tudom, most diszkriminálok, de sajnos nem vagyok meggyőződve a biztonságról. Megbeszéltük, hogy még a fürdőruhát is lelophatják rólunk, úgy, hogy észre se vesszük :D

Történt kevésbé szép dolog is. De még nem tudok írni erről. Majd.

Jó nyaralást Nektek is :)

A mai bejegyzésem egy olyan embernek ajánlom, aki már 20 éve szerves része a mindennapjaimnak. Barát, testvér, család...minden. Ő Móki, a legjobb barátnőm, de ez már túl van a barátságon ( és most senki nem gondol rosszra :D ). Ha érdekel a mi történetünk, jó olvasást kívánok.

Tudjátok ez egy nagyon vicces sztorinak indult. Hat évesen iskolába mentünk, amely mindenki szerint csodálatos dolog volt, minden osztálytársunk imádta, jó kedvvel jártak. Ám az ajtóban minden reggel ott állt két kis szerencsétlen elsős, akik ordítva kapaszkodtak az anyukájukba, hogy nem akarnak bemenni. A magam részéről arra emlékszem, hogy mindig ezt mondogattam: „Menjünk vissza az oviba”. Anya persze máshogy emlékszik: „ Minden reggel ott ordítottál az ajtóban kislányom, mint a fába szorult féreg. Annyira sírtál, hogy mindig be kellett vinni a szertárba az igazgató néninek, hogy lenyugodj.” Hát igen, nem volt egyszerű :D A megnyugtató tény az egészben, hogy nem voltam egyedül, Móki is utálta az iskolába járást. Elmondása szerint ő már otthon az ágyban üvöltött, hogy nem akar elindulni. Aztán ahogy teltek a napok összeismerkedtünk. Állítólag én karoltam fel őt, erre már csak ő emlékszik, de elhiszem. Valahogy mindig egyszerre történtek velünk a dolgok kicsiként. Szinte egyszerre volt gipszben a lábunk. A nyomorúság magas foka: Rám esett egy porcelánpolc és beleállt a lábamba...Ínszalagszakadás. Mókinak vérömlenye lett, pár hét gipsz. Az első nem kívánt fiúzások. Mókinak Atom Anti, aki kedvesen a sulis bulin felkérte táncolni őt, válasz:nem. Meghívta kólára (ez akkoriban még nagy csajozós szöveg volt), válasz:nem. Meghívta más innivalóra (nagy választék nem volt 5. osztályban), válasz: nem. Mert persze csak évek múlva derült ki, hogy neki egy szilaj, kenus legényke tetszett, kigyúrt, napbarnított felsőtesttel, szőke hajjal és kék szemmel....Deny. Akkoriban még neki volt ízlése, míg én pattintottam Andrist, mert az osztály legstérberebb, szemüveges fiújáért voltam odáig, Sebiért.

Meg persze a közös viccek, amikor elsősként újságpapíron szexhirdetéseket olvastunk rajzórán, mert anyuék olyan festőpapírt adtak /Lívia extra bizarr játékai/. Vagy amint elhitetjük másokkal, hogy a broki a bróker szó rövidítése. Na de ennyi elég is ifjúságunkból.

Úgy adta az élet, hogy másik iskolába ment Móki, így egy ideig nem is beszéltünk egymással. Ezalatt az én családi életem kissé széthullott. Gimiben aztán újra felvettük a közös fonalat. Az első szerelmek...Nekem addigra lett ízlésem. Mókinak pedig hát ízlésficama lett. A legmenőbb fiúk kerültek képbe nálam, Mókit pedig mondjuk úgy, az idősebb, érettebb hímek vonzották, a túlérettek...de ezt is kinőttük. Az első igazi kapcsolat: nekem az élettől is elvette a kedvem, Mókinak is így utólag belegondolva. Mindketten másképp éltük meg: én egy anyamániás csecsemővel, ő egy pszichésen beteg szájhőssel. Azt hiszem akkor sírtunk először egymás előtt,aztán persze szokás szerint röhögtünk ki-ki a maga kínján, aztán a másikén is.

Itt most nem annyira mókás rész jön: eltemettük Apát. Ott volt velem végig, és sokat köszönhetek neki, mert évekig nem beszéltem vele (sem) erről az időszakról, Ő pedig kivárta, amíg képes leszek rá. Ott volt, amikor beteg lettem pszichoszomatikusan. De ez egy másik történet már.

Rengeteg belső poén született az évek alatt, már csak félszavakból, tőmondatokból, összenézésekből fergeteges röhögés van. Ha nyomozni akartok valaki után, nem kell messzire menni, csak őt kell felhívni. Éles esze van nagyon, lekövet mindenkit, ha szükséges,de meg kell említsem, hogy térképet tilos rábízni. Emlékszem egyszer elmentünk egy kutyás programra a Saru utcába. Előző nap megbeszéltük, hogy lenyomtatja a térképet. Már vagy egy órája sétáltunk a város közepén 40 fokban, mikor elhangzott a kérdés a szájából: „Nálad van a térkép?”. Mondtam: „De Te nyomtattad le”. Erre bájos mosollyal közölte, hogy jha tényleg, akkor nincs térkép. Sajnos a telefonjába épített GPS sem könnyíti a vele való közlekedést.

Sokoldalú nagyon. Művelt, szellemes, sok mindenhez ért. Jeleskedik a színjátszásban, gimiben nagy spíler volt, több darabban főszerepet játszott. Egykor azt hittem, hogy ő a színházhoz ment hozzá, míg én az ovihoz. De kiderült, hogy érzéke van az állatokhoz is, kutyakiképző és kutyakozmetikus. A saját kutyáira is nagy gondot fordít, még azt is tudják mi az a halott vietkong, nagyon vicces, mert szó szerint feldobják a pacskerukat. Kipróbálta magát a szociális szférában is. Mondjuk úgy, hogy tudtuk, hogy nem erre született. Hiszen kijárt a pszichésen problémás kliensekhez, ahol nem mindennapi dolgokat látott. Fejvesztve menekült akkor, amikor egy pszichés sérült ruhátlanul várta őt a megbeszélt időpontban.

Nem tudom egy szóval leírni őt. Ismerni kell, igazi egyéniség. Mindig kimondja, amit gondol, és mindezt nagyon okosan, lényegre törően teszi, emellett nem kell félteni, sosem bújtatja csinosabb köntösbe a kritikát. Ami a szívén, az a száján, kiáll magáért minden pillanatban. Nagyon nagyon erős leányzó lelkileg. Ha valamit elhatároz az úgy van, nincs kecmec.A családját is imádom. Muti és Fati, mintha csak az én családom volna. Lazák, kedvesek, mindig saját lányukként látnak a házukban. A családi bulik örökös tagja vagyok, ahol néha történnek váratlan fordulatok: WC-ben alvás, fotelban táncolás Zsolti módra, folklórműsor Fatitól, activity partyk, iszogatások, szilveszteri hajfestés ittasan , amely hónapokig meglátszik és sorolhatnám :)

Én nagyon köszönöm neki, hogy az életem része. Jó érzés, amikor van egy barátotok, egy testvéretek, egy másik feletek, aki ott van veletek az örömben és bánatban. Még különlegesebb, ha pisis korotok óta fogjátok egymás kezét :)

Itt ülök kedvenc törzshelyemen : Füge udvar, amit azért szeretek, mert végre egy hely, ahol nem érzem magam egyedül. Amikor már kiutált az otthoni négy fal, akkor csak eljövök ide, leülök olvasni, vagy épp írni pár sort magamról, magamnak.

Ahogy felnézek teli az egész hely két lábon járó történetekkel. Előttem ül egy cuki szerelmespár. Fiú...lány...kettesben, bimbózik a romantika a szavannán. Tudjátok a mű dolgokat nem tudtam sosem megérteni. Egy ilyen dolog a műköröm. Na nem az az ízléses fajta, amelyik olyan, minta nem is lenne, hanem az a macskanőt is meghazudtoló hatalmas karom, amely a hátvakaró versenyen a dobogó legmagasabb fokán végezne. Lány: nyomkodja ezzel a tömeggyilkos fegyverrel a telefont, (kijelző hamar tönkremegy majd), ahol épp a legújabb körömlakktrendeket nézegeti (rövid köröm: szerintem is válthatnál). Addig hű barátja elmélyül a szeszes italában, amit megértek. Modern életünk párkapcsolatai. Most csak nézek, de nem látok, ki tudja milyen az a kapcsolat.

Kapcsolatok: párban, családban, baráti, testvéri, munkatársi, normális, bonyolult, házastársi, emberi, testi, szeretetteljes, függőség, megértem, nem értem és még sorolhatnám.

Én általában a nem értem kapcsolatokat képviselem, meg a bonyolultat, de azért akadnak olyanok, amikért mindig érdemes tovább menni. Családban: előszóként csak annyi, hogy vannak gyerekek, akik ágya alatt tényleg szörnyek laknak. Barátok: reális számuk: 1. Szerintem ennyi éppen elég, ha igaz. Párkapcsolat: A háború és béke hosszúságára emlékeztető novellasorozat íródhatna ebből :D Nem tudom ezen nevessek, vagy sírjak-e :) A munka az szerelem első látásra. Meg a többi bonyolult, megmagyarázhatatlan idealizált emberi kapcsolatom, amelyben én egy tündérmesét képzelek, mások meg egy idiótát képzelnek a helyembe.

De ha már Füge, akkor kezdjük ezzel. Pozitív irányvonal az életemben és nem csak a bevitt alkohol mennyisége miatt, hanem a társaság miatt is.

Akit nagyon szeretek: Ati. Mindenről tudok vele beszélgetni: magánélet, művészet, irodalom, bulik, függőségek, érzelmi dolgok. Bízom is benne, a tanácsaiban. Meglepő, de fiatal kora ellenére olyan igazi leányálom-féle. Helyes és kedves és okos, szimpatikus, udvarias. Nekem nagyon tetszik, mint ember. A korabeli lányok szerintem totál bele vannak zúgva, mint fiúba. A magam részéről szeretem, amikor odaszól pár jó szót vagy csak sertepertél a tálcával. Fekete ruhában sétál, koncentrálja a figyelmét a munkájára, közben pörgeti a tálcát, már már automatizált mozdulatokkal. Én azt gondolom a gondolkodása logikus, nagy stratéga lehet még belőle, koncentrált, összeszedett, így azt hiszem az önfegyelme is rendben van. Olyan, mint Arthur király az excaliburral.

Kriszti: Az igazi nagybetűs nő. Én így látom. Rengeteget beszélgettem már vele, ő felépített egy életet. Letett az asztalra elég sokat. Teremtett egy otthont, egy boldog párkapcsolatot. Az értékrendje nagyon hasonló az enyémhez, és remélem egyszer én is elérem azt szellemiséget, amit ő képvisel.

Erika: Egy tündér. Belevaló, nyitott, közvetlen, mosolygós. Igazi dinamit a leányzó a szó legjobb értelmében.

Judit: Ő ad enni :) Ezen túl mindig mindig mosolyog. Ha fáradt, ha gondterhelt, ha melege vagy épp elege van. Benne azt szeretem igazán, hogy átlendül dolgokon, nem hagyja, hogy maga alá gyűrje egy rossz érzés. Felnézek rá ezért.

Viktor: Hm...Nehéz megtalálnom az ide illő szavakat. Az az igazi kisfiúsan sármos, kedves fiú,aki egyből mosolyt csal mások arcára.

Pupi: Igazi mácsó. Amin most kiakadna, mert ő nem, de a járása megvan hozzá. Én őt olyan igazi férfinek látom, tartom. Ránézek és olyan kisugárzással bír, amiből stílusosság, könnyedség árad. Intelligens és intelligensen szellemes. Szerintem a nőknek nagy boldogsága lehet benne (nem félreérteni:P )

Marci: Ide sorolom, én ide kötöm. Nekem ő a ködbe burkolózott rejtély. Minél jobban nézem, annál kevésbé látom. Ő áll hozzám onnan a legközelebb, amit most nem is értene igazán. Látok benne egy nagy falat, ami mögött meg csodálatos emberke lehet. És persze a kis tesója Márk. Kis nünükének gondoltam, de nem az, látszik a vérvonal :)

Ki ne felejtsem Lacit, Pistit, Alexet: kedvesek, őszinték, olykor alpáriak (Alex nem), de helyén van a szívük.

Ilyen színes emberek közt nehéz egyedül érezni magam. Én ezért szeretek ott lenni, köztük járni, beszélgetni. Ennek a helynek van egy varázsa. Megihlet, szeretek írni, olvasni a padon üldögélve a kis dieselemet kortyolva. Sok versem, írásom született már itt és remélem még jócskán gyarapszik a lista :)

Az udvarban

Itt ülök a Fügében,kezemben egy diesel,

Nem holmi pancs pia, felöntve kis vízzel.

Körülnézve látok itt igazi kis otthont,

Ahová olykor betér pár igazi rosszcsont.

Szép ez a hely, mindig jó a hangulat,

Egyedi és változatos a kialakult arculat.

Mindenki arcán mosoly ül hintázva,

Még akkor is így van, ha már be vagyok tintázva :)

Édes, kedves pultos lányok,

Jó sok áldás szálljon Rátok.

Az összes cuki pohárszedő,

Aranyos, mosolygós, nevettető.

Akármikor betérek, mind kedvesen várnak,

Az alapító tagok, velem már kezet ráznak.

A vendégek mindig boldogan nevetnek

Füge udvar, én így szeretlek.