Egy szemvillanás alatt megváltozhat az egész világ körülöttünk. Történhetnek jó és kevésbé jó dolgok. Igazából minden egy adott pillanat műve, és csak rajtunk múlik, hogyan kapjuk el azt a pillanatot. Én is hasonlóképpen vagyok az ötleteimmel. Elhatároztam, hogy ez az év jó lesz, eltervezem hogyan legyen, és ami rajtam múlik, azt meg is teszem ezért. Egy szemvillanás alatt fog eltelni az idő augusztusig, amíg elutazhatok. Meglehet, hogy nem minden perc fog az én tollam által íródni, de ahol kell, ott meglesz a kezem nyoma. Hogy addig mi is fog történni, azt is elöntöttem...egy szemvillanás alatt...

Még fél évet kell várnom az utazásra. Fél évnyi pihenés, a saját dolgaim egyenesbe hozása kell ahhoz, hogy ezt kiérdemeljem. Aztán kezdődhet az igazi munka, ami majd leköti teljesen az agyamat.

Sokat gondolkoztam azon, hogy miképpen építsem fel az évet. Szeretem, hogy Móki ennyire motivált, mert alapjaiban nála van az irányitás a jogsit illetően. Szerintem neki nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Azért, mert ő többet utazik a városon belül is. Hétvégén elmentünk az esőben sétálni. Egészen érdekes volt az ok, amiért sétáltunk. Lakásokat és házakat nézegettünk. Nagy az egyetértés újpestet illetően. Alapvetően ha összejönne egyszer az elképzelésünk, akkor is csak 10 perc sétálásra laknánk egymástól. Most 20 percre lakunk. 

De visszakanyarodva a jogsihoz, láttunk egy csajos sulis tanulóvezetőt. Nem is emlékszem mi a neve annak a sulinak...Móki azt mondta, hogy az egy feminista klub. Hát nem nekünk való. Szóval február már az utánaérdeklődés időszaka lesz. Alapvetően nincs szükségem jogosítványra, de egyszer a szavamat adtam valakinek ezzel kapcsolatban, és meg is tartom. Tehát jogsira fel: www.youtube.com/watch?v=uvHuv9xVB9E

Aztán hipp-hopp itt a május, vagyis június eleje. Amikorra ki van írva a szakmai pályázat nyertesének kihírdetése. Egy szemvillanás alatt beugrott, hogy miről fogok írni. Meg akarom nyerni. Az önbecsülésem feljebb vinné szakmailag. Nekem ez presztízskérdés. Nagyon szeretnék fejlődni, tanulni, teljesíteni. Szeretnék jó óvónéni lenni. Olyan, aki képes megújulni mindig, új kihívásokat találni. Folyamatában el kell kezdenem a pályázat megtervezését. Szóval forognak az agytekervények, hogy mit hogyan. Hátha tudok olyat írni, ami megállja a helyét egy ilyen versenyen...www.youtube.com/watch?v=PBEXSiFzOfU

Elkezdtem bejárni Négyeshatosba megint. Akárhogy is nézem, hiányzott Dávid. Szeretem benne, hogy egy intelligens emberke, bizonyos szempontból nagyon egy hullámon vagyunk. Biztos az ikrek jegy miatt. Jó úgy beszélgetni vele, hogy egyből érti mit hogyan gondolok, és nem fordítja ki a szavaim. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy neki is jó, amikor találkozunk. Szegény elég sokat hajt az üzletvezetés miatt. De csak barátként nézünk egymásra, és ez jó is így. Örülök, hogy itt maradt végül, így jól meg tudjuk beszélni, hogy ki hogyan gondolja a dolgait, felszabadító érzés...www.youtube.com/watch?v=fzNtyrQeH4A

El is érkeztünk az Azori szigetekhez. Csak hat hónap és ott lehetek. Mocskosul nagy mázlista vagyok, hogy ezt megadta az élet nekem. Az életünk egy szemvillanás alatt véget érhet, és addig meg kell tenni mindent, ami belefér. Nagyon nagyon várom. Már úúúúúúgy :P És el ne felejtődjék, hogy nekem még dolgom van az óceánnal. Nem kifejezetten most lesz erre alkalom, de ami késik, nem múlik. Ott kell lennem, és ez egy győzelem lenne megint csak, egy cél elérése...www.youtube.com/watch?v=rMbATaj7Il8

Aztán pedig elindul az igazán kemény munka az iskolával. Valahol már nagyon nagyon várom, pedig tudom, hogy ezzel megint mit áldozok be. De muszáj, hajt a motiváció belülről. Viszont ez még mindig csak a második lépcsőfok lesz. Még 3 iskola és egy PHD választ el a legfelső szinttől. És akkor azt mondhatnám, hogy elégedett volnék, akkor leraknék valamit az asztalra. Ehhez viszont nagyon fel kell pörögnöm agyban és energetikailag is...www.youtube.com/watch?v=SwYN7mTi6HM

Mondtam legutóbb, hogy vannak dolgok, amikről nem fogok nagyon részletekbe menően írni ezután. De meg kell említenem, hogy január elején én nyitott voltam valaki felé. Ez mekkora előrelépés már tőlem, nem is hittem, hogy lesz még ilyen :) De persze nem is bírtam rendesen kimondani, a másik fél pedig kihátrált. De legalább megvolt a fejemben a gondolat, és a félelmeimet félretettem volna, ez szemvillanás alatt...www.youtube.com/watch?v=LJ7qXHjxj_0

És hogy miért is ez a sok rockzene? Hát mert egy szemvillanás elég volt ahhoz, hogy tudjam mivel foglaljam le magam. Bizony...Alapítványi bál szervezése az oviban rock stílusban. Nekem találták ki a feladatot. Nagyon vágytam egy ilyen kihívásra! Alig várom már! www.youtube.com/watch?v=1w7OgIMMRc4

Van egy hely, ahol számomra megszűnik az idő, megszűnik a tér, és megszűnik a világ létezni. Csak egy dolog van olyankor:MI. Mi együtt a Kaméleon csoportban. Történt valami ezen a héten, ami kicsit elszomorított. Alapvetően nem tűnik nagy dolognak, de számomra elgondolkodtató volt, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva a gyerekekkel. Ez egy óvoda, ahol 28 gyerekkel él együtt minden nap az ember. Az a dolga, hogy fejlessze őket, felkészítse őket az iskolára. Nem tudom teljesen szavakba önteni, de nálunk ez sokkal többről szól....

Versmondó verseny volt az oviban. A nagyok indultak rajta, és nagyon szépen szerepeltek, de én nem voltam ott. Félig-meddig együtt szerveztük a főnökömmel, és amikor a zsűritagokat választottuk ki, akkor én egyből mondtam, hogy nem szeretnék az lenni. Arra gondoltam, hogy én nagyon elfogult zsűritag lennék kaméleon részrehajlóság miatt. Tudom, hogy Hannától mekkora dolog, hogy így kiáll verset mondani vagy az, hogy Ervin ilyen hosszú, nehéz verset elmond, és nem feszélyezi a beszédhibája. A lényeg, hogy már a verseny előtt pár perccel tudtam, hogy rosszul döntöttem, és ott lett volna a helyem.

Már nagy gyerekek. Nekem nincs gyerekem, nem tudom milyen érzés lehet, ha lenne. De akkor szükségük volt rám, és én nem voltam ott. Hiába iskolába készülő nagy gyerekek, akkor is az én kicsi babáim. Zoé és Panka odajöttek a verseny előtt. Persze megbeszéltük előre, hogy nem leszek ott. Zoé és Panka mondták nekem, hogy mennyire izgulnak. Akkor tudtam már, hogy ott kellene legyek. Én vigyáztam a kisebbekre.

Ekkor még nem is éreztem annyira rosszul magam, hogy kihagytam. Viszont a következő napon úszni mentünk. Panka szóvá tette nekem a dolgot. Kérdezte, hogy miért nem néztem meg őket...Ez így önmagában nem néz ki nagy problémának, de annyira csalódott volt az arca...Mintha kést szúrtak volna belém.

Aztán elkezdtem ezen gondolkozni. Amikor elkezdtük az évet, még jó, hogy csak kevés kicsi jött. Igazán a kicsikkel csak novembertől tudtam ragaszkodóbb kapcsoatot kialakítani, mert szeptemberben és októberben nem tudtam lépni sem a nagyoktól. Teljesen lekötötték minden figyelmem, energiám. De beindult az év, és sokszor alig találkozom velük, fejlesztésekre mennek, tornára, úszni. Még a fiúkkal is köldökzsinór kapcsolat van, nemhogy a bújós lányokkal.

Pankának igaza volt. Akárhogyan is nézem. Tudom én, hogy nekik az lenne az optmiális, ha egész ovi idő alatt ott volnék. Nekem is hiányzik a minőségi idő, amit leredukáltunk a sok program miatt. Azért ők is megértek sok változást a három év alatt. Múlt évben nagyon sokat voltak csak velem.

Találkoztam Panka anyukájával az ovi kapuban pénteken hazafelé. Ő is mondta, hogy hiányolnak a nagyok. Pedig tényleg próbálom a figyelmem teljesen megosztani. De most kitaláltam, hogy el fogom őket vinni hetente egyszer fejlesztőbe/tornaterembe stb. úgy, hogy csak mi legyünk. Nekem is kell ez a kis idő és nekik is. Jobban fogok figyelni erre, bár a versmondót már nem tudom visszacsinálni.

Most jön két hét délutánom, ami sokkal nyugodtabb lesz, és több időnk lesz együtt. De addig is, egy dalt a Kaméleonos, kicsit magányos nagyoknak :)

www.youtube.com/watch?v=sO7ums2OaNs

Mindig hallottam a zenét, de sosem ért el a szívemig igazán egy-egy hang. Nem tudtam érteni, mert nem hallottam meg. Pedig a zene meggyógyít, erőt ad, elgondolkodtat és boldogabbá tesz. Nagyon gyenge a zenéhez fűződő kapcsolatom. Persze sokat hallgatok, most is éppen, de mégsem érzem mi hol helyezkedik el, mely hang magasabb vagy alacsonyabb. Nem is olyan régen olvastam egy cikket a szolmizációs hangok esetleges jelentéseiről. Tetszett az elgondolás, miszerint a dó, ré, mi, fá, szó, lá elnevezéseket lehet kötni valamihez. Mivel ezáltal értelmet nyertek, én is tudom kötni valamihez ezeket a szavakat. És ez a hangokban talált értelem ihletet adott arra, hogy megalkossam a saját ötvonalas kottámat, amelyben a szolmizáció, a hangok közti lépegetés nem is olyan áttekinthetetlen, mint ahogy elsőre kinéz....

Dó-Dominus- Isten

Van az origo, amit egyesek Istennek, mások energáiának, megint mások angyaloknak hívnak. Most egy nagyon beképzelt dolgot írok ide. Az én olvasatomban a Dominus én magam vagyok. Minden rajtam múlik. Mert meglehet, hogy valaki más osztja ki a kártyákat: örömöket, bánatokat, veszteségekert, sikereket és kudarcokat, DE én döntöm el hogyan játszom ezekkel a lapokkal. Eldönthetem mikor dobom be az egészet, vagy csak cserélek le egy-egy lapot. Szerintem mindenki a saját maga Dominusa. Ezzel a kijelentéssel egy valaki most megérti azt, hogy én mennyire figyeltem rá.

Ré- Rerum-Anyag

Pusztán csak boldogulnom kell azzal a materiális világgal, amely körülvesz. Piszok nagy mázlista vagyok. Mindenem megvan Rerum szempontjából. Nem hiányzik semmi sem. Amit szerzek még magamnak, azok csak a luxus adta lehetőségek és a nagyobbra vágyás bújtatott jelei. 

Mi-Miraculum- Csoda

Alapvetően hiszek bennük, mert velem is sok történt már. Például átmentem minden énekvizsgán a főiskolán. Tettem érte én is, de ami sosem működött, azt a zeneiskola sem tudta tökéletessé tenni. Csoda Anna és Sári is nekem, az unokahugik. Csodás szerencse, hogy Móki velem van. De van egy igazán nagy csoda, amit nem tudok eléggé megköszönni annak, aki szervezi az emberek sorsait. Csoda, hogy ennyivel megúsztam az életem. Ezt most senki sem érti, de ez pozitív mondat volt.

Fá-Familias Planetarium - A naprendszer/ A bolygók családja

Én itt az összes tulajdonságomra gondolok. Az én bolygóim együttese, jó esetben együtt állása. Minden, ami én vagyok: a jó és rossz dolgok egyaránt. Rengeteg van belőlük, rosszból is sajnos. Nem állítom, hogy könnyű ember vagyok. Némelyeknek átláthatatlan a naprendszerem. Megdöbbentő tény: sokszor nekem is az :)

Szó- Solis-  Nap

Ide valami ütőset várna az ember, de én csak egy szóval tudok szolgálni. Az én Napom az AKARAT. Az van bennem legfőképpen. Néha jó, hogy képes vagyok az akaratom alapján teljesíteni. Máskor az akarat bénít le teljesen, mert nem érem el, amit szeretnék. Jön egy fontos mondat, amely az én legbelsőbb énemből fakad: Minden létező dologgal kapcsolatban nagyon nagyon erős az akaratom. Néha nem olyan rossz ez, mint ahogy hangzik.

Lá- Lactea Via-  Tejút

Van az út, amelyen sétálunk, mindenkinek van sajátja. Én most épp elég stabilan sétálok, ennek örülök. Voltak időszakok, amikor csak szinte úgy löktek előrébb a körülmények, vagy egy helyben toporogtam. Jelenleg most belátom az útnak egy számomra jelentős hányadát. Csak maradjon ennyire jó a szemem...

Szí- Siderae- Csillag

Ez egy plussz egy hang, ami jelentést kapott. Csillagok nélkül nem lenne meg a lehetőségem nagyot álmodni. Nálam mindig tele van csillaggal az ég, ezek a vágyaim. Az én csillagjaim elérhetőek, mindig csak olyan messze vannak, hogy szinte már a kezemben csillognak. Ilyen csillag az ovi, a szakvizsga, a jogsi, a pályázat, az Azori-szigetek.

Nem lett jobb a zenei hallásom ezáltal, de legalább lesz mihez kötnöm ezeket a kis tőszavakat, amelyek mindenkinek sokat jelentenek, hiába tűnnek jelentéktelen kis csonkoknak. Mert amikor meghalljuk a zenét, akkor a mások által kreált szavacskák együttesét élvezzük. Belépünk egy ötvonalas kottába, ahol minden hallott hang más-más jelentéssel bír. De ne felejtsétek el, hogy hiába a hangokat nem mi választjuk, rajtunk múlik, hogy mit építünk fel belőlük.

A mérföldkövek úgy közelednek életünkben, hogy néha nem is látjuk az előjeleket. Amikor itt vannak előttünk döntenünk kell, hogyan indulunk tovább. Sok ehhez hasonló döntést kell meghoznunk, amelyek néha nem is olyan könnyűek, mint mások látják. Hallod a jóakaró szavakat a füledben, ott vannak, amikor felkelsz, és rájuk kell gondolnod, amikor lefekszel. Próbálkozunk. Próbálkozunk összeszedni a legjobb eszünket, és mérlegre tenni azt, amit elértünk eddig. Mert ahol bezárunk egy ajtót, ott kinyílik egy másik....

Van, amiről nem fogok ezentúl beszélni, nem érzem szükségességét. Megoldom egyedül a gondokat, felnőttként kell viselkedjek már. Nagyjából 14 éves korom óta. 

Volt egy kis tündérvilág, amit elképzeltem emberekről, életekről. Amiben mindenki olyan volt, amilyen, de láttam a fantáziát, a lehetőséget a jobbra mindenkiben. Mindig ezt mondtam: " Ő nem ilyen, csak ezt mutatja kifelé" Talán tévedtem, és mégis ilyenek. Én meg nagyképű vagyok, mint utóbb megtudtam. Ami amúgy igaz is, de vannak dolgok, amikben nem igazán erre billen a mérleg nyelve. De egyesek a nünüke énemben is megtalálták a nagyképűt, ezek a nagy dolgok ;)

Ha már lehetek nagyképű, mert belefér a keretbe, akkor azt is elmondom, hogy ma volt is mire annak lennem. A főnököm ma azt mondta nekem, hogy jó hozzánk bejönni a csoportba. Nekem ez annyira jól esett! Végre egy pozitív megerősítés. Egy visszaigazolás, hogy jól csináljuk a dolgunkat. Mindig megdícsér, ha jól csinálunk valamit, csak ez most nagyon kellett nekem. Kinyílt még inkább egy ajtó, ha már másikat becsuktam.

A gyerekek egészen fantasztikusak. Szemrebbenés nélkül mondhatom, hogy ők ismerik azt az énem, amit sokan nem. Olyan felszabadult vagyok, amikor dolgozok, szeretek dolgozni. Igazán ez a mai elismerés nem a mi érdemünk, hanem az övék. Mi csak összedolgozzuk azt a sok jót, amit kapunk nap, mint nap. Pedagógusok vagyunk, fontos a szakmai munkánk, a fejlesztések orrvérzésig. De nekem nem ez a legfontosabb egy napban. Hanem ha vannak pillanatok. Ma Ádiékkal jót játszottunk, csak örültünk egymásnak. Vagy amikor ebédnél Luca és Zozo közé ülök le, az is egy olyan közös jó, ami nekünk hármunknak sokat jelent. Vagy pl Bence az utóbbi napokban annyira nyílt lett, és ennek örülni tudunk. Még sorolhatnám milyen tökéletesek, de nem teszem, mert sose lenne vége a bejegyzésemnek.

Próbálom most jobban beosztani a napjaimat túlóra szempontjából. Teszek a lelki egészségem helyrebillentése érdekében is, szinte minden nap. Napi vicc, ez a kulcsa! Na jó, persze rengeteg minden még.

Megint van egy rosta a fejemben azokról, akikkel szívesen beszélgetek, és akikkel sajnos nem.Az utóbbi elég hosszú lajstrom. De végsősoron arra jutottam, hogy aki rombol, azt már nem engedhetem be. Pedig volt egy pillanat hétvégén, amikor Andrissal beszélgettem, és akkor olyasmit is mondtam, ami engem is meglepett. Ikrek kettősség. Sajnálom a kettős jegyek szülötteit, komolyan, ezzel együtt élni olyan, mintha két ember lenne benned. De ha már kettős jegy... Dávidot holnap meglátogatom. Elég lepukkant állapotban voltam legutoljára, amikor találkoztunk. Nagyon jól vág az esze, kedvelem a társaságát. Meg én vagyok a védőangyala, ahogy mondaná. Az a rohadt kettes szám, ami kijött....A segítő. Újraszámolást kérek Emese :) 

Vannak mérföldkövek. Kőbe vésett sorssal éldegélünk, és elhisszük, hogy mégis változtathatunk egy-egy kőnél. Pedig olykor a kőrakás tetejéről nagyképűen szóljuk le a világot, máskor meg a kőrakás aljáról várjuk, hogy valaki kihúzzon. Néhány kőműves megmunkál minket, talán jobbá is tesz. De az igazi kőfaragás időtlen időkig belevésődik jellemünkbe. És ha már kövek...

www.youtube.com/watch?v=SGyOaCXr8Lw

Mindenkinek vannak álmai. Ha egy álom megvalósult boldogabbá válunk. De emellett jön sok új álom is. Álmodjuk, hogy gazdagabbak, szebbek, jobbak leszünk. Álmodjuk, hogy megtaláljuk azt, amire szükségünk van az életben. Álmodjuk, hogy lesz bennünk elég tartás ahhoz, hogy felálljunk, akkor is ha elbotlunk. Álmodjuk, hogy a szerencse fia vagy lányaként, ami rossz másokkal történik, velünk soha sem fog. Nekem is vannak álmaim, olyan álmaim, amelyek ebben az évben valóra fognak válni.

 Valamiféle pozitív változás elindult nálam, talán újratervezésnek hívnám. Nehéz ezt elmagyarázni megfelelő szavakkal. Egyszer azt olvastam valahol, hogy a 2014-es év nagy változásokat hoz, és sokat fognak szenvedni az emberek benne. Hát mi Mókival szenvedtünk tényleg. Ez az év nem volt kegyes annyira egyikünkhöz sem. Neki ott volt Mami, Babi, és a legfontosabb: Kitty. Nekem maradt a "mumus", ami visszajött hozzám, ott ahol a legkevésbé vártam volna. Illetve ott volt az a lebombázott romhalmaz, amit a Szőke hagyott maga után. Szerintem ezt sokan nem értik, mert nem a személye miatt szenvedtem, hanem attól, ahová a kést beszúrta. Eleve nem volt erős oldalam.

Egészen furcsán indult el ez az év. Mitöbb már karácsonytól érdekes dolgok történnek. Talán odafordította az orcáját Jézus, Mókikám. Amikor egyszer a Szféra klubban voltunk, Jézus ránk nézett, de tényleg, ott volt a falon egy pószteren. Mondjuk az egy eléggé érdekes estére sikerült, már Hujber Ferinél éreztem, hogy izgalmas lesz. Szóval ránk nézett Jézus, és talán most látott meg. Mindesetre éppen jókor jött a változás szele, mert a "mumust" nem tudtam volna végigcsinálni abban az állapotban még egyszer. 

Mielőtt megérkezett a "mumus", azelőtt Izlandra repültem, ami azért nagy érzelmi löketet adott hosszab távon is. De a "mumus" hiába aludt, december elején mégis megmutatta magát teljes valójában. Teljes kifordulás volt önmagamból. Még a főnökömmel is csúnyán beszéltem, nagyon csúnyán, szegényke :( Pedig egyébként ezelőtt épp nagy elhatározásra jutottam, ami most újra visszatért, de erről majd akkor, ha volt hozzá elég bátorságom. 

Szóval kaptam jó dolgokat, nagyon jó dolgokat. Szenteste, kicsik, ovi, a nyaklánc ami emlékeztet arra ki vagyok, eseménydús téli szünet. Szóval pont eléggé megerősödtem, hogy két elvarratlan szálat is levágjak. Az egyik az etalon. Amilyenné vált, így nem kell nekem.Nem hittem, hogy ezt valaha ki tudom mondani, de ha most ide állna, és azt mondaná boldogan élünk, míg meg nem halunk, nem kellene.  A másik pedig az ostrom a Szőkétől, sose gondoltam, hogy ezt vissza tudom verni egyedül. Olyan Danny Zugosan ment a végére: "Ami volt, az volt. Így hívnak, de ne koptasd el a nevem!"

Január elsején pedig felkeltem, és tudtam, hogy iskolába kell mennem, és szakmai pályázatot kell írnom, és meg kell tanulnunk vezetni Mókival. Ahogy azt is tudtam, hogy kell még valami. El kell mennem innen, csak egy kicsit. Így irány az Azori-szigetek. Ezt ma döntöttem el. Gondolkodom egy ideje, hogy utazni kellene még. Csak sajnáltam rá a pénzt most, meg a suli meg a jogsi mellett...És nem mondom, hogy enélkül a kardomba dőlnék, és nem lenne élet az élet. De most megtehetem, és meg is teszem, mert talán 2016-ban már nem tehetem. Kapcsolatba is léptem az utazásszervezőmmel, aki remélem segíteni fog a lebonyolításban. Indionézia még egy nagy álom...durván másfél millió forint...na majd ha nyerünk a lottón. Jha igen, lottót is kellene venni hozzá :) Nem hiszek amúgy a szerencsejátékban. Én szerencsésnek születtem játék nélkül is!

Persze vannak a rossz napok. Amikor utálom a sok időt, amit ki kell várnom egy-egy cél eléréséig. Vagy már megunom saját magam a négy fal közt. Sokszor nem jó érzés, hogy nincs kihez hozzászólni, de sokszor meg jó is. Naponta gyakorlatilag 30an folyamatosan beszélnek hozzám. Szerencsés vagyok mert jött itt a segítség fontos személyektől könyv és filmajánlás formájában. Ugyanakkor valószínűleg sokszor félreérthető vagyok. Alapvetően minden olyan dolog, ami tőlem függ, amihez nem kell másik ember, az olyan, mint a Flashdanceben, rámutatok és megvan. Az emberi kapcsolatok nem az erősségem, ez tény. Sokösszetevős probléma. Dolgozom rajta :) De addig is egy dal, amitől határtalannak érzem magam:

www.youtube.com/watch?v=XuRnNRHcN4A

Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyanakkor minden út Rómába vezet. Nincs olyan hosszú út, amelynek vége ne lenne.De hiába egyenes az út, ha mindenki félrelép.Ha járatlan úton rogysz le, nem lesz, ki felemeljen. A pokolba vezető út mégis jószándékkal van kirakva. Ezekkel a magyar közmondásokkal az általunk járt út tökéletesen leírható. Van az az út, amely végtelennek tűnik, egyszer mégis véget ér. Még akkor is, ha közben néha letérünk róla, mégis magunkénak mondhatjuk. Én nem ismerem az utamat, de a következő állomás már nagyon közel van hozzám.

Számomra minden út Rómába vezet. Az én Rómám a főiskola, megint. Eljött az idő, érzem magamban a nyughatatlan vágyat a tanulás iránt. Mennem kell idén szeptembertől. Megértem egy szakvizsgára, biztosan tudom. És megértem egy pedagógus 2 minősítésre is. Ahogy egy kedvező elbírálású szakmai pályázatra is. Nehéz szavakkal leírni milyen érzés ez, egyszerűen egy belső tűz, nem tudom szebben mondani. Sokszor úgy érzem, hogy mind amelett, hogy imádom a munkámat, nem használom ki még teljesen az egész agyamat. Persze, ott van AZ a szakmai vágy is, amely sokszor talán csak karnyújtásnyira van, máskor egy egész maraton távnyira. De attól, hogy csendben várok éppen rá, ez nem jelenti, hogy elfelejtettem volna.

Viszont van egy út a pokolba, amely csupa jószándékkal volt kirakva. Bizony előkerült a Szőke. Csupa nyitottsággal és jószándékkal felém. Elmentünk találkozni egymással. Csak két kérdés volt fontos. Miért így? Mit akar tőlem? Nem voltak face to face válaszok. Szó volt a kötődésről, amit Móki szerint csak ő lát. Szó volt a megértésről, amelyet ő megkapott sokáig, amíg azt hittem már nem lephet meg. Elbeszélgettünk. Nem mondom azt, hogy hidegen hagyott a látványa, mert sok dolog eszembe jutott akkor. De én igazából már ott kimondtam egy fontos dolgot, amit szerintem tudat alatt sikerült így kimondani...Ahogy azt is kimondtam, hogy hiába egyenes lett volna az utunk, volt aki félrelépett.

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mert beszélgettem Vass Tomival is, aki olyasmiket mondott, amik nagyon fájtak nekem. Vicces mennyire átlát dolgokat. Belementünk egy olyan beszélgetésbe, ahol kitörtem pár téglát a a falamból felé. Móki nagyon örült, amikor elmondtam neki. Örült, hogy végre valaki hatott rám a Szőkés dolgokkal kapcsolatban, akkor is, ha ő már rég mondja ezeket a dolgokat. 

Alapvetően azt vallom, hogy az én utam elkövetkezendő része járatlan általam, ezért ha lerogyok, nem lesz, aki felemeljen. Emiatt nem aggódom. Elton John énekelte: "I'm still standing". Előfordulnak lerogyások, de próbálok arra gondolni, hogy mindenből fel tudok állni, akár így, akár úgy.

Nincs olyan hosszú út, amelynek vége ne lenne. Amíg nincs vége próbálok összpontosítani. Mert ott a következő állomás márciusban a jogsival, májusban a pályázattal, és szeptemberben az iskolakezdéssel. Olvastam ma egy cikket a horoszkópomról 2015-ben. Azt írták tanuljak meg megbocsátani magamnak és másoknak is. Elgondolkodtató....Ahogyan az a dal is, amit ma Nektek szántam :) Érdemes meghallgatni.

www.youtube.com/watch?v=KhvLm9nx2_c

Egy napon mindannyian megtanuljuk mit jelent az adott szó. Egy napon mind megígérünk valamit másoknak vagy saját magunknak. Egy napon mindannyian megesküszünk valamire, ami fontos nekünk. Egy napon mindannyian szembenézünk önmagunkkal, és magunknak kell megígérnünk azt, amit talán a legnehezebb megtartani. Én kötöttem egy üzletet tegnap a sorsommal. A szavamat adtam a sorsomnak, ezáltal magamnak is. Talán nem egy szokványos megoldás választottam. De hiába ítéltek rosszalóan emiatt. A saját módszeremmel intéztem el a dolgot.

Nem megyek bele részletesen a megállapodás előzményeibe, csak nagy vonalakban leírom. Sokat hangoztatom, hogy mindenem megvan, és milyen szerencsés lány vagyok. Sokat hangoztatom, hogy nem kell ide se Isten, se angyal, se semmi, mert én csak magamban hiszek, és ezért érem el, amit szeretnék. Kivéve a fiúkat, ami örök kínlódást jelent. Sokan mondják, hogy milyen jó dolog szerelmesnek lenni, és boldognak lenni, én is kipróbálnám a dolgot. Amikor Vass Tomival beszélgettem, nagyon rádöbbentett, hogy mennyire félek belekezdeni egy kapcsolatba, nem is gondoltam, hogy ennyire nünüke lettem. Pár napig sajnáltam magam, aztán arra jutottam, hogyha ehhez is lenne elég hitem magamban, akkor ez is mehetne. És nem az a tipikus eset fordulna elő, hogy egy napig boldog vagyok, és utána meg rosszul alakul minden.
Megpróbáltam kitakarítani a félemeimet, és elhessegetni a gondolatot, hogy olyasmire vágyok, ami nem létezik vagy én nem kaphatom meg. Ezért tegnap elbeszélgettem önmagammal, és a sorsommal megállapodást kötöttem.

Adtam a szerelemnek egy hónapnyi esélyt. Januárban az első potenciális fiú, aki valamilyen úton módon érdeklődik felőlem, akkor is ha új fiú, akkor is ha régi, ha ír/hív/ beszél hozzám,az lesz a jel, hogy van keresnivalóm a párkapcsolatokban. Az első fiú, akit én potenciálisnak érzek és előkerül az említett módokon, ő az akivel lesz esélyem. Azt is megígértem, hogy normális nőként fogok viselkedni, nem zárkózom el előle, ami elég nagy kihívás magamat ismerve. A megállapodás alól kivételt képez Miki, Márk, Dávid, Ricsi és Ákos, ők csak barátok. Még jó, hogy ezt a feltételt is kikötöttem, mert Miki írt is ma nekem :) 

Ha letelt az egy hónap, és semmi sem történt, nem nyitotta rám senki az ajtót, akkor befejeztem, és nem fogok ezen gondolkozni többet. A szavamat adtam. Akkor ez nekem nem való. Ha így lenne, akkor legalább nem görcsölök ennyire a megfelelni akaráson, meg azon, hogy bennem nincs semmi érdekes.

Elég kemény üzlet ez, még akkor is, ha fatális marhaságnak tűnik. Próbálom elhinni, hogy jönnie kell valakinek. Rossz megfogalmazás...Jönni fog valaki, akit érdekel mi van a maszk mögött, és én nyitott leszek. Az alkuba belefoglaltatott az is, hogyha nem az etalonom lesz az első, aki megkeres, akkor őt is elengedem, még akkor is, ha őt hiszem igazinak. Ezzel együtt tudom biztosan, hogy szeret ő is engem, de talán ez nem működhet, vagy nem passzolunk, akkor sem ha 15 éve kínlódunk.

31 nap.Sok verzió átfutott az agyamon. érdekes kihívás ez mindenkinek, legfőképp magamnak. Úgy érzem felkészültem minden lehetséges verzióra, bár szokták mondani...ember tervez...

Már csak egy dolgot nem mondtam el. Hogy mit keres ez a kép itt. Nos ez azért van, mert új évre virradóan furcsa álmot láttam. Álmomban egy nagy zöld, füves területen álltam, ami körbe volt kerítve. Álmomban is elmondtam ezt az alkut a sorsomnak. Voltak fiúk is ezen a zöld területen, ott volt Ő is. Amikor elmondtam az ígéreteimet, és letárgyaltam az élettel, hogy mit találtam ki, mindenki elment a füves területről, és egyszerre tök egyedül maradtam, ami pont olyan szar volt, mint ahogy hangzik. És akkor meghallottam egy dalt, amíg ott ácsorogtam reményvesztetten.... Érdekes, hogy pont ezt a dalt hallottam a fejemben, pedig nem hallgattam előtte....

www.youtube.com/watch?v=6ELGEo0xLbM

 Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az év vége egy szakasz lezárása, és az új év kezdete magában hordozza a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy újra kezdjük, hogy túlnőjünk önmagunkot, hogy erősebbek, bátrabbak, sikeresebbek lehessünk. Talán így van, de talán nem. Egy év alatt rengeteg dolog történt,  hogy merre fogunk haladni ezt nem tudhatjuk. Arra gondoltam, hogy megpróbálom leírni azt, amit mostanában gondolok arról, hogy miként cselekedtem ebben az évben. Mit tettem jól és mit nem. El kell mondanom, hogy tegnap kaptam ajándékba egy verset, és ez megihletett engem, mert nagyon eltalált dolgokat. Így ma Ti is egy verset kaptok :)

Ha most minden véget érne,

Gondolkoznék: sokat ért-e?

Egy év alatt hogyan éltem?

Tudom, hogy végig csak féltem.

Féltem a tükörbe nézni,

Emelt fővel elétek lépni.

Nem akartam egyedül lenni,

Középszerűen csak a dolgomat tenni.

Hagytam, hogy mások ítéljenek,

Hangulataik sose kíméljenek.

Kimondtam, hogy nem jelent semmit,

De az igazság nem érdekelt senkit.

Móki nélkül hová lennék?

Azt hiszem az éterbe vesznék.

Amilyen erős magamban vagyok,

Bennetek sokszor nyomot sem hagyok.

De nem vagyok szomorú vagy mérges,

A mérgezett alma általában férges.

Próbálom elhinni azt a jót, amit kaptam,

A Kaméleon csoport oszlopos tagja :)

Móki pisis korunk óta fogja a kezem,

A bajban ő az én jobbik, böcsebb eszem.

Itt van Sári és Anna, az unokahugik,

Velük együtt lenni, mindig a csúcs, a tuti!

Elrepültem Izlandra egyedül,

Ahol tücsök helyett, bálna sem hegedült.

Tennem kellett egy nem kívánt sétát a múltba,

Akkor azt hittem, ugorhatok fejest a kútba.

Furcsa ez az egész élet,

Kiváltképp ha szellemként éled.

Tudom én, hogy mit szeretnék,

Jövőre több dolgot tehetnék.

Talán éppen Vass Tomi kellett az év végére,

Megmutatta mennyire eshet egy magamfajta kétségbe.

Nem könnyű, ha tudod előre a sorsod,

Le kell ráznod önmagadért a sok mocskot.

Tudom én hogy gyorsan szaladnak az évek,

De akire én várok, még rám nem ért meg.

Egy év telt el a Szőke nélkül,

Sosem hittem, hogy ilyen kést küld.

Dávidot egy gesztusból is elolvasom,

Ő is engem, de jobb, ha hagyom.

Túl sok volt a harc, a vívás,

Helyesen dönteni, sokszor igazi szívás.

Nem ígérem senkinek, hogy jobbá válok,

Csak azt mondom, hogy élni! próbálok.

Tenni a dolgokat az értékrendem szerint,

Akkor is ha néhányotok szép szóval megint.

Nagyon könnyű lejjebb csúszni,

Nehezebb már visszakúszni.

Ezzel a kis vallomással várom az Új Évet,

Kedves Olvasóknak erőt és egészséget :)

Mindenkinek vannak titkai. Olyan gondolatok, amiket csak mi értünk, mi hallunk, mi érzünk. Titkok, amelyek ott lapulnak minden mozdulatban, minden pillantásban. Amikről hallgatunk mások kérésére, vagy csak saját magunkat védjük vele. Gondolatok, melyeket jobb ha nem hall más, vagy csak egyszerűen nem mondhatjuk el másoknak. Az utóbbi napok tele vannak titkokkal számomra. Titkok, amiket nem értek vagy nem ismerek, de jelen vannak minden pillanatban. Titkok, amelyek az enyémek, mert igenis, mindenkinek vannak titkai...

Elutaztam a téli szünetben Gyulára. Nagyon szuper volt, jó volt látni a rokonokat és a kicsiket is. De ma nem erről szeretnék írni. Mert amíg ott voltam rengeteg dolog történt. Ezek a dolgok nagyrészt pozitívan hatottak rám, de végső soron megint egyedül maradtam önmagammal, és egyedül kell elrendeznem magamban a történteket. De ami nem öl meg, az csak megerősít, így mondják :)

Ott volt Miki :) Ha követi valaki a blogomat, az tudja, hogy ő is egy kulcsfigura nálam. Ő a legjobb fiúbarátom. Végülis az ő kedvéért is mentem most le, nagyon jó volt látni. Rengeteget sétáltunk és beszélgetünk egymással. Hasítottunk a téli éjszakában! Régen is ilyen sok minőségi időt töltöttünk el együtt, és most is ilyen érzés volt. Második naptól Vass Tomi is csatlakozot hozzánk, de róla később ejtek szót.

Alapvetően ismeritek a világlátásomat fiúk terén. Megvan kit szeretnék. Van az etalon: Ő. Volt egy beszélgetésünk egyik este, amíg Gyulán voltam. Facebookon chateltünk, és szóba kerültek dolgok. Új barátnője van, persze nem én :) De ezen már meg sem lepődtem. Viszont mondott olyasmiket is, amik nagyon durva felismerésekhez vezettek nálam. Néha nem értem mi ez az egész körülöttünk, minek ez a sok titok, minek ez a vesztegelés egymás pályáján, ha sosem egyszerre érezzük ugyanazt.

El sem hiszitek mi esett meg egy nappal később. A Szőke előkerült, és kaptam egy smst tőle, melynek lényege, hogy találkozzunk, amíg itthon van. Először nem akartam, mert megijedtem. Nem biztos, hogy én felkészültem erre. De utána arra gondoltam, hogy bennem nagyon sok a harag. Nyilván azért, mert van még bennem érzelem is. Felzaklatott, ahogy elváltunk. Hazudnék ha azt mondanám, hogy semleges már. Így úgy döntöttem, hogy ennek igenis meg kell adni a teret és az időt. Beszélnem kell vele, hogy meg tudjak nyugodni. Tudnia kell mi játszódott le bennem akkor. Nem megoldás ez sem, ami most van köztünk érzelmileg. Ha bajunk van, akkor szaladunk egymáshoz. Kötelék ide, kötelék oda, eléggé elbizonytalanodtam. Mondhatnám úgy is, hogy nagyon bekavarta most a gondolkodásomat. Mert bizony vannak titkaink, közös titkaink. És akárki akármit mond, tud, vél, én ismerem őt a legjobban még most is, és sajnálatomra fordítva is így van.

Titkok...Össze-vissza kuszálódott szálak. Egy világ, amit elhittem, és akkor jött valaki, aki teljesen új perspektívát mutatott. Ő pedig Vass Tomi. Azt mondta nekem, hogy nem tudja mennyire reális képem van róla. Igaza is volt, semennyire nem volt reális az, amilyennek láttam. Sokat beszélgettünk egymással az utóbbi egy évben. Most, hogy személyesen  is tudtunk beszélgetni, hihetetlen, hogy ennyi idő alatt teljesen kifordította azt a világot, amit láttam. Eléggé szégyenlem magam, mert nem mondtam igazat neki egy dologban. Nem tudtam, hogy ez lesz, amikor a szavamat adtam neki. Nem ismer még jól engem, és a helyzet az, hogy én sem magamat. Van az egyezségünk, amiben megállapodtunk, és el sem mondhatom neki emiatt azt, amit most gondolok, így hazudnom kell. Hiszen megbeszéltük, és első a barátság, az adott szó. Nem is tudja mennyire betalált azzal a viccel. Pontosan azon gondolkoztam, csak kicsit szélesebb sávban. Látjátok van az a titok, amit meg magamban kell tartanom. Mosolyogva konstatálva azt, amihez tartanom kell magamat Rohadt egy érzés. Nem így akartam gondolkozni erről az egészről, csak, csak...nincs csak, nem lehet csak.

Ezzel együtt sokat segített nekem. Tudom már hogyan kezeljem a Szőkét és azt is tudom, hogy miként legyen Vele is. Annak ellenére, hogy hazudnom kell most Vass Tominak, rávilágított egy fontos tényre a beszélgetésünk. Nagyon nagyon hálás vagyok neki ezért :) Szerintem nem tudja, hogy igazából ő segített nekem, és nem én neki. 

Bizony mindenkinek vannak titkai. Egy titkos üzenet, egy meg nem vívott csata, egy ki nem mondott mondat. Az utunkat végig titkok övezik, titkok, amelyeket talán sosem fedhetünk fel. De ami nem öl meg, az megerősít, így mondják :)

www.youtube.com/watch?v=Xn676-fLq7I

A kép teljesen azonos azzal a kétségbeeséssel, amit sok karácsony óta éreztem. Tudom kicsit ijesztő volt a múltkori bejegyzésem, de nagy mélyponton voltam. Még nem vagyok jól, de találtam eszközöket általatok, hogy jobban legyek. Szóval ezért jó, amikor írtok nekem :) Van ez a karácsony-para. Tudjátok annyira nem élvezetes pár éve a dolog, de idén megvilágosodtam, és látok perspektívákat az ünnepben...

Szóval nagyon nem vártam az egészet. Megint egy szenteste, amikor a túlélésre játszunk. De nem így lett. Mókinak szoktam mondani, amikor kérdezi ilyenkor, hogy hogy bírom..."Megvettem a pezsgőt és a rövidet! ". Na azért nincs ázás, csak kell ilyenkor egy kis ilyen is. Elmondom, hogy alakult a szokásos katasztrófális este egy olyan dologgá, amit egészen várok.

Először is sztrájkba léptem. Ez volt az első lépés. Sztrájkoltam, hogy csak azok lehetnek itt, akik a családom. Képzeljétek idén végre megint lesz egy olyan Szenteste, amikor csak mi vagyunk, mint régen. Mióta Kati- Jóska felesége meghalt, azóta nem is volt ilyen karácsony. Kiskoromban mindig öten voltunk: Anya, Apa, Jóska, Kati és én. Ebből ketten már nem lehetnek velünk, de szerencsére más sem lesz velünk. Szóval nekem ez olyan igazi családi karácsony, amitől eléggé boldog vagyok most. Anyát megkértem, hogy Apa kedvenc sütijét süsse meg, így azt gondolom ő is velünk lesz :) Jó, persze, mindig velem van ezt is tudom, csak ezt most az ő tiszteletére kértem. 

Még pár hete felhívott Miki. Ő a legjobb fiúbarátom már kb iskolás korom óta. Persze, Mókikám a leghosszabb párkapcsolatom, de Mikit is rég ismerem. Megbeszéltük, hogy 25-től 28-ig együtt leszünk Gyulán. Egész évben nem is láttam szinte, talán csak egyszer. Nagyon hiányzik nekem, és örülök, hogy beszélgethetünk egy nagyot. De ami még ezt a tényt is űbereli az az, természetesen, hogy a kicsikkel lehetek. Anna és Sárika :) Nagyon várom, hogy ott lehessek, és várom Petrát és Petit is, és Kyliet is.

Miki felhívta a figyelmem, hogy a Szőke is helyben lesz. Ez nem jelenti, hogy találkoznunk kellene, nem is fogunk szerintem. Főleg nem hármasban. Tudom, hogy kibékültek már a fiúk meg minden, de nagyon fura lenne hárman együtt lógni. A Szöszi ezt egyszer még kezdeményezte, amikor még ő volt az alfahím nekem. De akkor sem voltunk Mikivel partnerek ebben. Ami volt, az volt-de tényleg ne koptassuk a nevét :) Móki ne nevess :P

Ami viszont egy karácsonyi csoda, az Vass Tomi. Nem szeretném konkrétan leírni, hogy milyen beszélgetés zajlott köztünk, de meglepő volt kicsit. Emellett, hálás vagyok neki, mert adott végre egy önigazolást számomra. Ő egy nagyon régi barátom, nagyon kedvelem, szerintem egy normális srác. Megmutatta a képeket, amelyeket Erdélyben készített, impozáns látványban volt része. Lehetséges, hogy összefutunk, amíg ott leszek. Mitöbb egy dologgal kapcsolatban kíváncsivá tett, így kifejezetten várom. De ember tervez, és Isten végez :) 

Tartozom itt egy vallomással még...Tudjátok kicsit elzárkóztam mostanában a világ elöl, Dávid elöl is. De meglátogattam a napokban. Üzletvezető lett a Király utcai Négyeshatosban. Kb egy órán keresztül beszélgettünk, és mivel ő nagyon hasonlít mentalitásban hozzám, ellátott elég sok jó tanáccsal. Aranyos volt, azt mondta, hogyha nem mondom el mi a baj, nem tud segíteni. De szegényke annyira elfoglalt, hogy egyébként sem tudna segíteni. Viszont mondott olyan dolgokat, amiktől jobban lettem. Hívott Szilveszterre is, de ez még képlékeny. Számít rám, de nem ígértem semmit.

És van még Ő is. Hát nem tudom. Olyan kellemtlen ez a helyzet, mert tudom, hogy őt szeretném, de egyszerűen nem áll készen. Jó, tudom, csodás munkám van, és Mókit is mellém vetette a sors, és nagyon szerencsés leányzó vagyok mindenben, így ne panaszkodjak, mert nincs miért. De azért azt kívánom, hogy ha van karácsonyi csoda igazán, akkor jövőre álljunk készen mindketten a másikra :)

" Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánok ! Horváth Orsolya" - standard a kedvedért Móki :)