Mivel ilyen szép számmal követitek a soromat, így meg kell mondjam, hogy meghoztam néhány számomra nehéz döntést. Azt gondolhatjátok, hogy teljesen kifordultam önmagamból, pedig nem, most fordultam csak igazán vissza önmagamhoz. Pár dologgal kapcsolatban bevettem a leszarom tablettát, és most sokkal szabadabbnak érzem magam. Eddig azzal teltek az évek, hogy meg akartam felelni mindenkinek. Főleg egy valakinek, és ezért mindenki másnak is. Hát ezt elrontottam, mint sok mást is talán. A görcsös megfelelni akarás tett gyengévé. De én mindig harcos voltam a magam módján, és épp itt az ideje, hogy ne másokért, hanem magamért harcoljak. Elsimítottam néhány problémás ügyemet, hogy utat adjak néhány feltörekvő rügyemnek. Így jött Izland, Balaton, csókstand, meg a nyitottabb lét...Láttam én az igazságot, csak inkább becsuktam a szemem, hátha eltűnik. Nem tűnt el, de ideje volt már levenni a rabláncokat és élni azt, ami csak az enyém...

Elutazok Izlandra. Ezt már eldöntöttem. Épp itt az ideje, hogy világot lássak. Anya persze parázik, nem is kicsit, hogy majd elragad az izlandi maffia, és egy Bodies kiállításon lát majd újra, de én nem félek. Van ott valami, ami kell nekem, és el is megyek érte. Anya szerint ez hülyeség. De ez maradjon csak Anya véleménye, amit megtarthat jelenleg magának. Szóval tudom, hogy jót fog tenni az utazás. El kell mennem oda.

Sokan nem értik, hogy miért szeretek egyedül lenni. Talán nem szeretek igazán, csak megszoktam, ezt dobta a gép. De próbálom jóra fordítani Mókinak hála. Móki szerint a rossz dolgokat is a javunkra kell fordítani, és igaza van. Nem véletlen ő a Tesóm. Szóval már vágom a centit az oviban, hogy elmehessek Balatonra egyedül. Kell pár nap ott is, hogy igazán kipihenjem magamat. Le is foglaltam tegnap. Utána közösségi is leszek, mert megyek Gyulára a keresztlányomhoz. Már nagyon hiányzik Sári és Anna is.

Titkon remélem, hogy Mókival is sikerül elmennünk kicsit pihenni. Az éves 3napos röhögést nem lehet kihagyni. Idén én nem akarok bulit. Még nem is beszéltünk róla, de szerintem ő sem szeretne. Ha számolnom kéne, hogy kit szeretnék meghívni, akkor a kezem összezárodna ökölbe. Jó, az alaptagok nem tartoznak ide :) Meg sokminden függ Mókitól is, amit most nem fejtegetnék miért.

A csókstand. Felállítok ezennel egy virtuális csókstandot. Úgy érzem felkészültem újra a társas életre, de csak minimális szinten. Gergővel küldtük egymást a levesbe, ő mindig egy kis ember lesz, aki nem tud túlnőni a kamuzáson és az egoizmuson. Most látom csak igazán milyen, amikor már nincs bennem semmi jóérzés felé. Nem bántott, csak amennyire azt hittem mekkora férfi, olyannnyira nem az. Ha meg már a nagy férfiaknál tartunk, a Szőke sincs már jó ideje. Ahogy néha elovasom a blogját, egy vadidegen ember. Olyan mintha sose ismertem volna. Tudom, szerinte én hagytam ott és stb. Amennyire jó ember lehetne, annyira nem használja ki az eszét eléggé. Nem lexikálisan értem, okos meg minden, csak nem látja a lehetőségeket maga körül. Tomival 5-6 év után leültünk megbeszélni a dolgokat, örülök, hogy ez is elsimult. Azt mondta, szerinte el kéne döntenem mit akarok. Én tudom, hogy olyan vagyok, mint Szilaj a vadló, nem lehet betörni, meg utolérni is nehezen, de annak, aki 27 éves koromban először megcsókol annak valami jutalmat adok, ígérem :) Tehát ezennel itt a virtuális csókstand ;) Megnyílt.Halált megvető bátorsággal rendelkező hősök jelentkezését várom!

Mindig azt mondják rám, hogy kedves és aranyos vagyok. Nem vagyok aranyos! Móki most nagyon röhögne, mert tudja, hogy ennek a mondatnak mi a folytatása :D De tényleg nem csak aranyos vagyok. Hanem van egy másik oldalam is, de csak az ismeri, aki igazán ismer engem is. A fiúk után az önbizalmam eléggé leomlott, főleg a Szőke tette holtsávra. Tengettem a napjaim, mint a Szörny Rt. frontembere. Aztán egyik nap most belenéztem jobban is a tükörbe. Megfésültem a szénaboglyát is. Arra jöttem rá, hogy nem is olyan vészes a helyzet, még menthető. Nem is vagyok annyira csúnya, mint ahogy eddig láttam magamat. Nem leszek a Runway címlapján, ez tény, de a fotózós dolgokat még nem adtam fel.

Szóval kijelenthetem, hogy felébredtem, és kijöttem az Elm utcából élve. Nektek nincs is más dolgotok, mint szurkolni nekem, hogy elérjem a céljaimat. Jól esne nagyon :) Jha és persze toborozzátok a lovagokat a csókstandomhoz ;)

Puszi nektek, és egy kis zene:

www.youtube.com/watch?v=aEwn8lPulHE

A világban állandóan csak harcolunk.Harcolunk az előrejutásért, a túlélésért. De a legtöbbet mégis csak önmagunkkal csatázunk, mert amikor feltűnik a gonosz nem is igazán tőle félünk. Attól félünk, hogy magával vihet. Mindenkiben lakik jó is, rossz is, és csak rajtunk múlik, hogy mikor rendeljünk alá magunkat a gonosznak. Hiszen van az a helyzet, amikor könnyebb eladni a lelkünket, mint megmenteni. Az ördöggel cimborálni nem nehéz, de szem előtt kell tartani a szerződés apróbetűs részét, hogy az ár, amit a barátságért fizetünk, igen nagy. Én úgy érzem, hogy nagyon meg akartam felelni a tanácsoknak és az elvárásoknak. Többen mondták, hogy ne akarjak ennyire dolgokat. hanem hagyjam a maga útján menni, hagy alakuljon. Ez nem jött be...Nem értem miért kellene hagynom folyni csak úgy az életem amerre akar, hamár az enyém, és tehetek érte, akkor teszek is. Nehéz jól csinálni akár jó vagy, akár rossz...

Tegnap elgondolkoztam komolyabban valamin. Elmentem a lányaim balettbemutatójára. Nagyon ügyesek és szépek voltak, és örültem, hogy ott lehetek velük. Ez egy közös jó volt. Elnéztem a kicsiket, és az jutott eszembe, hogy mekkora megfelelni akarás van bennük is. Lehet, hogy akaratlanul én is erre tanítom őket? Nem merült fel bennem, hogy rossz értékeket közvetítek, csak azért látom rajtuk ugyanazt az akaratot, mint magamon, bár talán a világ kényszerít arra minket,hogy teljesítsünk eleget. Aranyosak voltak a többiek az oviban, mondták a gyerekek, hogy ők is szeretnék megnézni a lányokat. De majd megmutatom nekik a képeket :) Több anyuka kérdezte ott tőlem, hogy nem-e terhelő még a munkám után erre is elmenni. Nem tudtam normálisan válaszolni. Munka az, amikor a gép előtt rostokolok, fejlesztéseket tervezek és kivitelezek. Viszont főleg a régiekkel olyan kötődés van köztünk, ami nagyon nyílt. Nagyon érezzük egymás hangulatait meg hullámvölgyeit, hullámhegyeit. Nem kötelezettség, hogy ott voltam, ott volt a helyem, menni akartam. Nem tudom szavakkal leírni, hogy miért. Így volt kerek egész :) Egyébként egészen vicces, hogy pont az a négy lány, akik előszeretettel buzdítanak engem a magánéleti nyitottságra :) Mindig azt mondja Sári, hogy keressek egy szerelmet magamnak, Menta meg Bogi szerint meg jó anyuka lennék, bár nem tudom ezt hogy lehet jól csinálni, de édes, hogy így bíznak bennem. Zoé nem ad életvezetési tippeket, csak ránézésből levesszük egymás hangulatát, szóval vele egészen másképp elmélyült a kapcsolatunk, Nagyon jó volt a balett, így tovább :)

A napokban foglalkoztat a lista, amit megírtam a kívánságokkal. Benne van az orka dolog is, amelyre szembejött egy talán megoldás, így elhatároztam, hogy elutazok Izlandra. Nem árt a környezetváltozás meg a nyitottság a világra. 12-es kívánság. Nincs kialakulva még semmi, de elindult az ügy.

Összeszedtem magam az Apa témában is kicsit, most el akarok menni hozzá. Móki nagyon sokat segített nekem ebben. 2-es kívánság.És ha már Móki, akkor meglátogatom hétvégén. Szerintem tök vagány, hogy be mer vállalni kockázatos dolgokat, nagyon büszke vagyok rá! Most tényleg alig várom, hogy lássam :) 13-as kívánság: több időt töltök Mókival. Bár lehet, hogy most nem nyaralhatunk, de idén több időt töltünk majd együtt.

Tegnap már többet mosolyogtam. A balett totál feltöltött, pedig hulla voltam fizikailag. Dávid meg is dícsért, hogy csini vagyok (igazából nem voltam, csak szerintem a jobb kisugárzást látta). 22-es kívánság.

Szóval mennek a dolgok az én utamon, nem a magukén, de most így van jól :) Emlékszem egyszer a szalagavatón lefotóztak a barátnőimmel. Mindenki fehérben, én meg feketében... Hát igen, már akkor is kilógtam a sorból :)

Szerettek meglepetést kapni? Izgalommal várni és nyitogatni a dobozokat, és találgatni, hogy igazából mit is kaptál? Én sokszor mondom, hogy nem szeretem a meglepetéseket. Sok rosszfajta meglepetés ért már az életben. Mint tudjátok biztonsági játékos vagyok, szeretem előre tudni, hogy mi fog történni. Valahogy az ajándékokkal is így van. Nem olyan könnyű igazán meglepni, de vannak napok, amikor egyeseknek mégis sikerül...

A meglepetések sora a lendülettel kezdődött, amivel aznap felkeltem, valahogy másképpen mint eddig. 27 kívánság. Jobb volt, másabb így kelni. Aztán Anya bejött reggel az oviba, amit nagyon értékeltem.

Jött az új meglepi Szilvi személyében, aki elintézett nekem egy tandemugrást. Tehát ki kell ugranom egy repülőből úgy, hogy hozzám van kötve egy másik ember :) Tudom, hogy ez nem mindennapi dolog, de mégsem vagyok elzárkózva tőle. Ideges kíváncsiság.

Meglepetés, hogy az üzenőfalam és a telefonom teli volt köszöntéssel, Már mikor rendesen láttam ma, akkor leesett az állam. Sok olyan emberke írt, akikről sose feltételeztem volna. Sok olyan ember nem írt, akiről mindenek felett feltételeztem volna. Köszönöm nektek!

Továbbá ketten is megjegyezték, hogy olvassák a blogomat olykor olykor (Tomival együtt három is). Hogy is van ez most akkor? Hányan is olvassátok? Meglepően sokan mondjátok, hogy időről időre belekattintgattok. Szerintem ez tök menő. Mennyire nagy dolog már, hogy ki ezért, ki azért, de érdeklődéssel vagy kíváncsisággal nézegeti, hogy hogyan terelem sokszor amatőr módjára az életemet. Megtisztel minden kattintás :) Remény, hogy nem is csinálhatom ezt az oldalt olyan rosszul, vagy legalább jókat nevetünk együtt, amikor a meglepő és mulatságos eseményeket billentyűzetbe vetem.

Meg kell említenem Koppányi Tomi ajándékát, egy Falba épített köszöntés. A Fal. Akárki akármit mond, az a film nagyon tuti, ahányszor meg merem nézni, annyiszor ad mindig újat. Még sok pontjáig nem jutottam el így magamban, és ezért nem is került megemésztésre, pont ezért ad mindig mást. "All in all you're just another brick in the Wall". Most próbálom megfordítani az elvet, hogy mindenki tégla helyett rés legyen a falban. Nem könnyű, de be kell sütnie a Napnak.

Viszont ami a legeslegjobb volt, hogy elmehettem innen. Kellett a környezetváltozás. Tudom, hogy elég kemény játékos voltam idén a telefonokkal kapcsolatban, de táboroztunk, és én mindenkinek mondtam, hogy csak Sárival telefonálok. Sárika nem tudott felhívni, de ami késik nem múlik :) És ha már el tudtam menni kicsit "nyaralni", akkor ki kellett bontanom a saját meglepetésdobozomat is...

Elég érdekes érzés volt kinyitni olyan dobozt, amibe belezártam minden reményt, félelmet, biztonytalanságot, hogy komfortos életem legyen. Volt is, egészen annyira komfortos lett, hogy tök egyedül maradtam (Móki más tészta, ő a tesóm). Olyan nagyon erőlködtem, hogy szeressenek, és szerintem nem érte meg.

Gergő egy felismerés. Mint amikor játszod a szembekötős játékot, és eltalálod a lovat, és hullik a cukorka. Az én szemem is bekötöttem magamnak, és eltaláltam a lovat, de nem cukorka esett ki belőle, csak üres ketchuposdobozok. Így elgondolkozva csak azt kérdezgettem magamtól, hogy minek vettem fel azt a hülye kendőt :) Hát igen, a döntéseink nem mindig a legszuperebbek.

Márk és Dávid. A fiúbarátok a mostani körforgásban. Annyira görcsösen meg akartam nekik is felelni. Azt akartam, hogy szeressenek. Szerintem szeretnek is, mert nagyon jól tolerálják a hangulataimat. Elengedtem velük most a fonalat. Nekem szükségem lenne tőlük dolgokra, de egyszerűen nincs az a helyzet, nem áll össze az egész kép. Ennek biztos van oka, így nem is erőltetem. Egyik nap mondtam Dávidnak, hogy szeretem. Tök furi Márk után másnak is mondani. A döbbenet Dávid arcán ("jól hallottam?") mókás volt, az én akkori EKG görbém pedig egy új orvosi fogalmat alkothatott volna meg. Gondolkoztam épp róla, amikor segített másoknak, hogy ihassanak. Ránéztem, és eszembe jutott, hogy szeretem, aztán meg is mondtam. Márknál is ez jut mindig az eszembe. Ő már rutinos, furcsállja is, ha nem mondom :P Na mindegy, Dávid is túl esett a tűzkeresztségen és magamat is megleptem :) Pontosan tudom, hogy nincs az a helyzet, amikor elmélyülne bármelyikükkel is a lelki kapcsolat baráti szinten. De ez van, én egy bonyás csaj vagyok, sose voltam egyszerű, ők meg élnek egy olyan életet, ami néha az emberi kapcsolatok rovására megy. Nem irigylem őket.

Sok meglepetés jutott erre a szülinapra. Ha kinyitom a saját dobozom, még a magam számára is találok rengeteg meglepetést...

"Az élet olyan, mint egy könyv. Egy könyv olyan, mint egy doboz. Egy doboznak hat oldala van.Van belseje és külseje. Honnan tudhatod, hogy mi van benne? Honnan tudhatod, hogy mi van rajta kívül? Hol volt, hol nem volt, volt egy aranyos kislány, aki egy gyönyörű dobozban élt, és akit mindenki szeretett"

Kedves Sors!

Azt hiszem, ideje szembenéznem veled. Eddig nem tettem, mert féltem tőled, hogy megint azt csinálod velem, lelöksz a mélybe, ahonnan nagyon nehéz volt ennyire is visszakapszkodni a saját erőmből. Furcsán vagy megalkotva, a legnagyobb pofonokat adtad, amikor megláttam az esélyt a boldogságra.  Olyan vagy, mint az időjárás, egyik percben süt a Nap, másik percben zuhog az eső. De arra jutottam, hogy ennek is van jó oldala, az pedig a szivárvány. Mókinak igaza van, a rosszból is jót kell kovácsolni.

Nem mondom, hogy mostoha voltál hozzám. Inkább azt mondom én voltam túl gyáva hozzád. Futottam mindig minden elöl, gondolom erre volt jó a 8 év testnevelés tagozat. Elfutottam a valóságtól, és elástam a problémákat látszólag. Pontosan tudod, hogy van, amit nem látunk, de mégis létezik. Nyilvánvaló neked, hogy mit miért teszek. Nekem pedig az, hogy nem jól teszem.

Amit Apával csináltál, azt jókor tetted. Utáltam, hogy ezt szánod nekem, mert én mindig felnéztem rá, akármilyen is volt. Annyi maradt nekem, hogy bennem él tovább, érzem. Megbüntettem magam azért, amit elrontottam. Szerintem keményen vezekeltem. Sosem tudom már jóvá tenni, és ezzel nehéz együtt élni.

Megértem, hogy beteggé tettél. Szólni akartál, hogy az elfojtás nem a legjobb módja a túlélésnek. Már akkor is tudtam, de szintén világos előtted, hogy miért csináltam. Tudod miért lettem ilyen.

Mindent megadtál, mindenem megvan, ami az életben maradáshoz kell. Nagyon jó életet élek. Meghagytad Anyát, Tesómmá tetted Mókit, és azt csinálom minden nap, amit szeretek. Kipótoltad mindazt, amit elvettél. Adtál pénzt, adtál családot, adtál energiát.

Azt is tudom, hogy miért hagytál ennyire egyedül mégis. Azt akartad, hogy ne legyen hová menekülnöm önmagam elöl. Nem volt más módja. Azt hittem rég egyedül vagyok, de most értettem meg, milyen, amikor igazán csak magammal vagyok összezárva. Borzasztó :)

Azt akarod tőlem, hogy szeressem magam, mert akkor le fogom tudni küzdeni a megfelelni akarásomat, és már nem mások szemével nézek magamra. Nagy fába vágtad a fejszédet :) Viszont azt is tudom, hogy nem teszel ki nagy csapásnak újra, amíg nem vagyok kész rá, ezért vegetálunk pár éve.

Kellettek a pofonok, hogy alakuljon az értékrendem sok tekintetben, de láthatod, hogy itt bent, én még mindig ugyanaz maradtam. Így a célom is ugyanaz: jó ember szeretnék lenni.

A fiúkat nem értem minek erőlteted. Nem vagyok még kész rá. Erre olyannal is kimondatod, hogy szedjem össze magam, akiről tudod, hogy elgondolkoztat. Megjegyzem aljas dolog a srácokat előhúzni a tarsolyodból, ez nem volt fair. Ha úgy gondolod most kell az új, akkor ismered az irányvonalat, hát tegyél csodát és vegyen észre! Ha meg már itt tartunk, értékelem a humorodat etéren, a legfurcsább módon szakítottad el a régieket tőlem :) Hálás vagyok, csak tudod egy lány nem biztos, hogy erre valaha is számít. Jó, tudom, muszáj volt valahogy kinyittatni a szemem.

Alapvetően elég klasszfej vagy velem, vagy csak megsajnáltál, de köszi, tényleg. Ígérem idén nem lesz lejjebb (pedig mindig van), hanem most, hogy így elbeszélgettünk, igyekszem együttműködni veled. Az idő eldönti...Szóval küldök is egy dalt nekünk:

www.youtube.com/watch?v=qnrybi_d9fE

Tavaly aznap ott ültem az Udvarromba még reményekkel telve, pezsgővel a nyakamba, Szöszivel az oldalamon. Most is ott ültem (csak így előkeként), pezsgővel a kezemben, egyedül, és azon gondolkoztam. hogy mi fog reményt adni egy évre újra...

1. 27 évesen leküzdöm a megfelelni akarást.

2. 27 évesen elmegyek Apához, és szembenézek vele, újra.

3. 27 évesen nem mindent a munka alá rendelek, többet pihenek.

4. 27 évesen nem futok el.

5. 27 évesen kiállok egy jó ügyért.

6. 27 évesen nem küzdök azért, hogy szeressenek.

7. 27 évesen új ismerősöket, barátokat szerzek.

8. 27 évesen sem adom alább az elképzelésemet A fiúról, tudom milyet szeretnék.

9. 27 évesen normális életet élek majd.

10. 27 évesen szakmai fejlődést mutatok.

11. 27 évesen jó ember leszek.

12. 27 évesen megfejtem az "orka-jelenséget".

13. 27 évesen több időt töltök el Mókival.

14. 27 évesen kitalálom mit akarok kezdeni magammal.

15. 27 évesen IS hálás leszek, mert mindenem megvan.

16. 27 évesen lebontom a falat (Dia, Dávid, Márk).

17. 27 évesen nyitottabb leszek a világra.

18. 27 évesen elmondom, amit gondolok.

19. 27 évesen előre megyek.

20. 27 évesen hercegnőhöz méltóan viselkedek (belső tulajdonságok).

21. 27 évesen kevesebbet mulatok.

22. 27 évesen többet mosolygok.

23. 27 évesen erősebb leszek lelkileg.

24. 27 évesen továbbra is blogot írok.

25. 27 évesen boldog ember leszek.

26. 27 évesen nem fojtom vissza az érzéseimet.

27. 27 évesen az leszek, aki lenni akarok.

Higgyetek ti is bennem, én is hinni akarok bennetek.

Megint csak egy zenéhez nyúlnék vissza, ami tökéletesen tükrözi a lelki állapotom. Ez a nap nem volt benne a top10-ben. A srácokkal minden jó volt, de előtte és utána meg jöttek a gondolatok ismét, hogy miért is adunk bizalmat a hozzánk közel állóknak. Olyan nagyon nehéz kiszűrni, hogy ki érdemes, és ki érdemtelen rá. Én ezt különösen mindig megnézem, és egyre nehezebben adom oda bárkinek. Aztán ha mégis, akkor elmondom, hogy a bizalom törékeny dolog. Egyébként azt gondolom, hogyha valakiben bízom már, akkor azt nehezen veszti el az illető. Egy dolog van, amit nem tudok elviselni: ha átvágnak :) Ez az egyetlen gyenge pontom, amikor totálisan bezárom a kapukat. Hát ma raktam egy újabb téglát a falba- Pink Floyd: The wall. Igazából már tegnap beépítettem, de mára meg is kötött. Nem vagyok kiakadva, csak meghallottam ezt a dalt, és egyből a magaménak éreztem, egyébként is imádom:

www.youtube.com/watch?v=cPAEFnVZVOs

"Wake up kids
We've got the dreamers disease" Úgy mondja, hogy ébredjünk, mert álmodozók betegsége van rajtunk. Hát igen. Rajtam egészen biztosan. De különösebben nem zavar. Ha nem volnának álmaim, meg elképzeléseim, ha nem volna fantáziám, akkor asszem mér bekattantam volna :)

"But when the night is falling
and you cannot find the light
If you feel your dream is dying
Hold tight" Na igen, az esték. Mókinak van igaza,túl sok időm van gondolkozni, bár mindenféle pótcselekvéssel próbálom ezt ellensúlyozni. De amikor este befekszek az ágyba, akkor még sose tudok egyből elaludni, hiába dolgozok 12 órát. Sokszor én sem látom a fényt az éjszakában. De nem vagyok hajlandó feladni az álmaimat. Mert én elképzeltem magamnak egy életet, és azt szeretném élni. Jó ember szeretnék lenni, boldog ember, szerintem ez nem túl nagy vágy.

"You've got the music in you
Don't let go
You've got the music in you
One dance left
This world is gonna pull through
Don't give up
You've got a reason to live
Can't forget you only get what you give"

Ne felejtsd el, hogy csak azt kapod, amit adtál. Én úgy érzem bizonyos dolgokban nem ezt adtam. De egy tánc maradt még, és ezért nem adom fel, mert van miért élni. Hiába a sok tanulópénz. 

"Don't give up, can't forget" :) Nem felejtem el :)

Vannak időszakok, amikor csak napról napra a sötétségben járunk. Hagyjuk a dolgokat a saját útjukon menni, elengedve az irányítást, és úgy gondoljuk: Ember tervez, Isten végez. De valóban jó az, ha elengedjük a kormányt, és csak megyünk amerre visz az út? Elég az, ami csak úgy szembe jön anélkül, hogy befolyásolnánk? Én annak vagyok a híve, hogy Isten ide vagy oda, mindig vannak terveim, és teszek dolgokért, én szeretem eldönteni a saját sorsom. Persze ez nem ilyen egyszerű, és az akaratom előfordul, hogy sokkal erősebb, mint én vagyok. Ezért ami a fejemben van eléggé kusza, ide-oda cikáznak a gondolataim, és néha még én sem tudom lekövetni, nemhogy másik ember. Ebben a dzsungelben eléggé el vagyok veszve, nem találom a kiutat, de megtanultam, hogy igazából semmi sem az, aminek látszik és meg kell tanulnom a sötét kuszaságban is uralni a vadont...

Rám igazából csak két veszély leselkedik a dzsungelben, de ezek megjelenhetnek a legszebb virág és a legijesztőbb állat képében is: A félelmek és az akarat. Akarat erősnek lenni, akarat elfojtani, akarat megfelelni, akarat teljesíteni, akarat előrébb jutni, akarat sebezhetetlennek lenni, akarat kizárni másokat. Félelem gyengének lenni, félelem nyitottnak lenni, félelem a sebektől, félelem a nem megfeleléstől. Végsősoron mindenki azt vallja, hogy nem számít mások véleménye, de nekem igenis számít sok ember véleménye. Nem mindenkié, és nem mindenben, de vannak olyan emberek, akik véleménye számomra meghatározó, a tanácsaik megfontolandók. Ilyen Móki. Többen mondják, hogy barátok velem, ami nekem nagyon jól esik, de azt is mondják, hogy tudják, hogy ők nem Mókik. Nem tudom elmagyarázni a dolgot, nem lesz másik Móki, mert ő pisis korunk óta terelget engem, fogjuk egymás kezét, és az életünk nagy részét eddig együtt csináltuk végig. Ebbe nem csak a szép dolgok tartoznak bele, hanem sok szart is végigcsináltunk együtt.

Pár hete helyretette a gondalataimat az apás témával kapcsolatban, új perspektívát mutatott, és sokat gondolkoztam rajta. Aztán szembejött velem egy idézet egyik nap: "Mindenki hibázik,de az nem azt jelenti ,hogy életünk végéig meg kell fizetniük érte.Van,hogy a jó emberek rossz döntést hoznak.Attól ők még nem rosszak ,csak emberek. " Végül Anikó erősített még rá a dologra a Lackós álmával, felidézte bennem azt az álmot, amikor Apa azt mondta, hogy nem rajtam múlt. Én tudom mit csináltam rosszul, és ezzel együtt kell élnem, változtatni már nem tudok rajta. De igaza van Mókinak, nem büntethetem magam egész életemben. Még nehéz szembe néznem ezzel, pedig ha túl lennék rajta megnyugodnék, én is tudom, de képtelen vagyok elmenni addig egyenlőre. Sok jel jött, hogy ezt az egészet el kell intéznem, nem hagyhatom csak úgy menni a maga útján. 

Mint ahogy arra is jönnek a jelek, hogy legyek nyitottabb. Mókinak ebben is igaza van. Bizonyos szintig tök jó, aztán begörcsölök, azért futok a dolgok elöl. De mitől görcsölök be? A dzsungelben sosem tudni, hogy melyik ág, levél, bokor mit rejt. Sosem tudhatod, hogy Balu vagy Sir Kán jön elő, esetleg Ká. Sokáig úgy éreztem, hogy nem bírnám ki, ha most még valaki csalódást okozna. Tomi utálná ezt a mondatot, mert szerinte ez a baj, hogy elvárásaink vannak, ezért csalódunk. Azt is mondja, hogy én hagytam ott. Igaza van. Az egyetlen dolog, amit sosem tudtam megbocsátani, ha nem tudom valamiről az igazat. Még mindig nem az infon vagyok kiakadva, hanem azon, hogy nem mondta el az elején.

Lezárult ez is és Gergő is. Megdöbbentő, hogy mennyire nem maradt bennem feléjük semmilyen érzés. Annak ellenére, hogy ilyen üressé váltam, mégis örülök, mert ebből a szempontból jobb: más betöltheti az űrt. Noha ez nem lesz egyszerű. A jó hír, hogy szereztem új barátokat, azon  kell sokat dolgozni, hogy engedjem, hogy a barátaim legyenek. Bízni, na ezt nem tudok. Van mit tanulnom Dávidéktól. Olyanok mint a meglepis doboz, az öledbe hullanak, és nagyon örülsz, amikor meglátod mit rejtenek, és csak hálás vagy. Én meg sokszor vele is olyan vagyok, mint a leláncolt doboz, nagy nehezen leműti a láncokat, de nem veheti ki a tartalmat, csak belenézhet. De ezen változtatni fogok, mert barátok lettünk. Ugyanígy Diával is és szerintem Gerivel és Zsoltival is. Márkkal nem ment jól, szegény. Ilyen már régen történt velem, nem dühsírás (mint szegény Dávidnak), hanem olyan krokodilkönnyek. Tegnap pedig még egy bónusz jó élményem is volt, egy jó beszélgetés, de ezt itt nem részletezhetem, a szavamat adtam, és meg is tartom. Amúgy egészen vicces, hogy olyan valaki is olvassa a blogomat, akiről sose gondoltam volna :)

Nohát ezért a dzsungel. Sosem tudhatjuk, hogy honnan jönnek a váratlan dolgok. Megeszed  a szép bogyót a bokorról, anélkül, hogy tudnád mérgező. Nem látod a tigrist a fák közt, pedig les rád. Megijesztenek az ismeretlen hangok, pedig lehet, hogy jót rejtenek. Nem látod meg a jót, mert nem akarod észrevenni. Csak egy a lényeg, hogy önmagad maradj, ne veszítsd el az irányítást a dolgok felett. Túlélheted, csak tudnod kell, ki vagy...

www.youtube.com/watch?v=cvzu3bKgt5Y

Szerelem...az örök téma, ami mindenkit foglalkoztat. De ez mit jelent igazából? Meg tudjátok nekem mondani? Ahogy szétnézek körülöttem és a saját házam táján is egy pasi mindig bonyodalomhoz vezet, és nálam abszolút igaz az, hogy minden csoda három napig tart. Szerelmesnek lenni egy állapot? És másnap amikor felkelünk már nem is azt érezzük? Komolyan arra az érzésre várunk, ami mindenképpen egy koppanással végződik ,és csak imádkozhatunk, hogy minél később ébredjünk fel a rózsaszín ködből, mindössze pár hét kábulatért? Mert ugye a problémák azok rendre jönnek, és akkor hipp-hopp elillan az a tévhit, amit a másikról gondolunk, meglátjuk igazán milyen, és aztán eldönthetjük, hogy az igazi emberrel akarunk-e kapcsolatban maradni. Szerelmes lenni nem igazán tudom vagy emlékszem milyen, De azt tudom hogy egy csomó Sz betűs szót hordoz magában...Az optimistáknak: szeretetet, szenvedélyt, szívdobogást. A pesszimistáknak: szakítást, szenvedést...egy szóval szívást. Na én az utóbbi csoport tagja vagyok. Azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy örökre szerelmesek vagyunk. Olyan van, hogy képesek vagyunk szeretetben és elfogadásban élni hosszabb távon. Sokan noszogatnak, hogy nem kellene egyedül maradnom, és ideje lenni valakivel, de igazából ezek az emberek nem látják jól a dolgot...Szóval most eloszlatnám a tévhiteket az én szerelmemmel kapcsolatban.

1. "Kell valaki, hogy ne maradj egyedül!" No már most, ha azért kell valaki, hogy ne legyek egyedül, az nagy baj. Részben szeretek egyedül lenni, másrészt nem. Nekem is hiányoznak érzések, gesztusok, de én nem azért szeretnék választani valakit, mert jobb ketten. Erről az öregek bölcselete jut eszembe, miszerint jobb egy rosszal meghalni, mint egyedül. Nekem vannak céljaim és egyéniségem, ezt senki nem veheti el tőlem. Nem másik ember által leszek valaki, ő csak hozzám tehet.

2. "Túl magasak az elvárásaid!" Nem gondolom magam szupervumennek. Nem vagyok jégkirálynő, megközelítehetetlen vagy különleges. Inkább csak óvatos. Szeretném megtisztelni magam annyival, hogy nem érem be akárkivel. Van egy elképzelés a fejemben, hogy mik azok a belső tulajdonságok, amik fontosak nekem. Bizony ha valaki siettet vagy túl rámenős, akkor jön a menekülés, a futás. Én nem vagyok az a típus, akire ha ránéznek már meg is kaphatják, de ez szerintem erény. 

3. "Menj randizni!" NEM :) Sosem szerettem igazán. Frusztrált leszek ettől a szótól, mert az már kötelezettségre utal. Mármint el kell dönteni, hogy igen vagy nem. Miért nem lehet csak úgy találkozni, anélkül, hogy jönne ez a paraszó? :) Tudom, hogy körülményes vagyok, de engem észjátékkal lehet becserkészni. Tehát kell a sima találkozás, meg kellenek a nagy pillanatok,meg amikor nincs lehetőség futni. Az időzítés nekem nagyon fontos, és mindig szólok a magam módján, hogy éppen hol szeretnék tartani.

4. "Legyél nyitott!" Szóltak egy zárkózott emberhez. Én nagyon igyekszem, meg szerintem tudok kedves is lenni jobb napokon. Vannak dolgok, amikről nehezen vagy egyáltalán nem szoktam beszélni. Ez is idő meg bizalom kérdése. Csak a mai fiúknak valahogy nincsen, de miért is lenne? Hiszen rengeteg lány túl nyitott ugyebár. Amíg mondjuk velem beszélget 5 napot, addig egy nap alatt kap 5 lányt :) Igen, én szeretem ha kitalálnak, szeretem az izgalmas, nem nyilvánvaló dolgokat.

5. "Te nem akarsz gyereket!" Nekem vannak gyerekeim így is, isteni csoda, 28an :) Tudom, tudom, erre az jön, hogy az nem olyan, mint a saját gyerek. Én nem vagyok elhatárolódva a család témától, csak jelenleg nem látok rá reális esélyt. Tény és való, hogy nem is érzem magam érettnek rá. De ez megint az a dolog, hogy vannak nők, akiknek ez a vágyuk, nekem nem. Nekem ez egy lehetőség, nem pedig megszállottság. Mi van akkor ha én nem anyának vagy feleségnek születtem, hanem mondjuk szobafestőnek vagy FBI ügynöknek vagy mittudomén :)

Tudom, hogy bennem is rengeteg hiba van. De mindig azt szoktam mondani, hogy a hibáink tesznek miket tökéletessé. Én nagyon félek együtt lenni bárkivel. Mert ha fontossá válik nekem, akkor meg tud bántani. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy bízni tudjak benne, mert akkor fog engem megismerni. Tudok nagyon kemény is lenni, de nagyon nő is, kellenek a pillanatok, kell az időzítés is. Nem tudom milyen lehet szerelmesnek lenni, de amellett, hogy csodálatosnak mondják, én mindig az after partyt látom mindenkin, amikor már a szenvedéses szívás van. Lehet, hogy sosem lesz senkim, de az is az én választásom. Tehát aggódó tekintetek miatt nem fogok együtt lenni valakivel. Szerintem ezt nem nehéz megérteni, nem bonyolult szerelmesnek lenni. De pontosan tudom azt, hogy ha valaki velem van, akkor sok sok dolgot el kell fogadnia úgy, ahogyan van, olyan dolgokat is, amik nem a legszebbek vagy legjobbak. Szerelmi lecke olyan hitetleneknek, akik bennem nem hisznek eléggé :)

Nem tudom kinek mi jut eszébe erről a címről, de nekem mindenképpen egy dal :) Mint általában mindig, ha bejegyzést írok. Pink Floyd: High Hopes. Tudjátok, hogy imádom a Pink Floydot. Naná, a főiskolán is innen váltam beazonosíthatóvá, amikor a bemutatkozáson már akkor sem akartam a családomról beszélni, és elmondtam, hogy "Én meg szeretem a Pink Floydot". Hülye egy helyzet volt, mert én ezzel sokmindent elmondtam magamról, de persze mindenkinek az maradt meg, hogy tetszik ez az együttes. De mi is van Pink Floyd zenéje mögött? Szerintem ezt a zenét érteni kell, elég elvont. És ha már meg kell érteni, és nem elég csak hallani, akkor azt hiszem mindent elmondtam magamról :) Azért szeretem ezt a zenét is, mert annyira szabadértelmezést nyer a szöveg. Gondolkodásra serkent, és ez tök jó. High hopes...Sok zenéjüket kielemeztem már itt, de ezt még pont nem. Pedig mindegyikünknek vannak nagy reményei, amit még az élethez fűzünk. Csak néha talán több, talán kevesebb esélyt látunk a céljaink elérésére, néha talán kicsit elfáradunk, de ilyenkor szép meglátni a napfényt fentről...

Biztosan tudom, hogy ez a kép rajtam kívül két másik embernek is mond valamit: Vass Tominak és Koppányi Tominak. 

Szeretem ezt a dalt. Számomra azt jelenti, hogy vannak nagy nagy törések az életben, ami után már nem ugyanolyan zöld a fű, és nem ragyog úgy a fény, de mégsem halnak meg a remények, még akkor sem, ha sok más meghal körülöttünk vagy bennünk. Pontosan a dal közepén egy mondatban mondja ki azt, ami nekem annyira tetszik:

"Fáradt szemeink még a látóhatárt vizslatják
Ha ezen az úton már sokszor jártunk is"

Az én fáradt szemem is próbálja a látóhatárt nézni, akkor is, ha sokszor jártam egy bizonyos úton. Csak eleinte simán nekiindultam az útnak, mostanra pedig egyre több ideig nézem azt az utat, vajon megéri-e megint megtenni?

A dal elején arról énekelnek, hogy régen még mertünk nagyot álmodni, amíg fel nem ébresztett valami, és már csak kis emberekké lettünk:

"A látóhatár mögött, a helyen ahol éltünk, mikor fiatalok voltunk
Egy vonzó és csodás világban
Folyton határ nélkül kalandoztak gondolataink
Az elválasztó harang megszólalt"

Talán ez a harang lehet az, amikortól már nem gyerekek vagyunk. Én sose akartam azt a pontot elérni, talán még nem is értem el. Szeretem a tündérvilágomat, a saját gondolataimat. Tudom én is, hogy sokkal keményebb a világ, mint ami az én fejemben létezik, de én így tudom csak túlélni, ha szebbnek próbálom látni, mint amilyen.

"A fű zöldebb volt
A fény ragyogóbb volt
Az íz édesebb volt
A csoda éjszakák
Barátokkal körbevéve
Az izzó hajnali köd
A víz folyik
A végtelen folyó"

Barátokkal körbevéve. Móki nélkül mi lenne velem, azt nem tudom. Jó, vannak más ismerősök is, akik már már barátok, de meg kell mondjam, hogy Móki, az Móki. Ő Tesó. Nem mellesleg  benne a 20 év alatt egyszer se csalódtam. Meg pisis korunk óta tesók vagyunk, biológiai csoda :P 

"Mindörökké és örökké"

Na igen, nem adjuk fel a reményt sose. Hiába jönnek a pofonok. Gondolom sokan nem értik miről szólt ez a mai bejegyzés, kicsit elvontra sikerült. Próbáljátok meg megérteni ezt a dalt. Szerintem tök jó szám. Bizonyos dolgokban a napokban idesüt a Nap. Hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy ne csak nézzem a látóhatárt, majd elválik....

"Life is a mystery, everyone must stand alone.
I hear you call my name and it feels like
Home. "

Madonna szavai. Az élet egy rejtély, ahol mindenkinek egyedül kell helyt állnia. Ez tényleg így van. Akármerre nézek mindenki csak a saját erejére és józan eszére számíthat. Nincs mankó, nincs másik, nincs megváltás, csak egyedül vagyunk, és csak magunkat válthatjuk meg. Akármennyi imát elmormolhatunk magunkért vagy másokért, de ez nem segít semmin, csak olyan, mintha lenne egy kapaszkodó, amiben hihetünk még. Érdekes egy hétvége volt, a sírás volt a legdurvább benne, amit én tudok miért volt. Meg a mondat, amiről nem gondoltam, hogy ilyen élesen vissza tud még köszönni: "Erről nem beszélünk." Néha az ima sem ad megnyugvást, főleg nem feloldozást dolgok alól. Meglehet nem szeretitek olvasni, ha ostorozom magam valamiért, de Isten ostora mindenkit mostanában meglátogat, ahogyan elnézem. A kereszt ott van mindegyikünk hátán, és ezzel együtt a lelki stigmák is...Az én stigmáim jól el vannak rejtve álarcban és csendben...

Ez a kép pontosan én is lehetnék. Sommindenről nem beszélünk, vagy rébuszokban beszélünk. A hallgatás sokszor jó barátom, máskor meg a legesküdtem ellenségem. Ha jól megnézzük a képet, akkor egyből az álarc tűnik szembe. Igen, nekem is van, nagyon is. de ugyanakkor mindenkinek ott van a lehetősége, hogy észrevegyen még egy fontos dolgot a képen. Hiába van a csend meg az álarc, van ott valami, amit tisztán látni, de általában sosem látják meg bennem sem, hiába néznek. Pedig nyitott könyv vagyok annak, aki tudja mit kell nézni. Móki a tesóm, ő mindent tud :) Tomi tudta még mit kell nézni. Nem ő hiányzik, hanem az, hogy valaki ne csak nézzen, hanem lásson is.

No úgy adódott, hogy ledobtam az álarcot egy pár percre véletlenül Udvarromba. Megírtam egy bejegyzést magamról, amit magamnak írtam. Nagyon nyílt volt. Megmutattam Dávidnak, aki a felénél becsukta a laptopom. Nekem ez annyira rosszul esett. Tudom, miért csukta be. De az én fejemben az volt, hogy meg mertem mutatni végre valakinek azt, ami igazi én vagyok, maszk meg csend nélkül és nem akarta látni, nem akarta tudni. Nekem ez borzasztóan fájt, mert sose mutattam volna meg senkinek ezt így. Egyszerűen nem bírtam tartani magam abban a pillanatban. Összerombolta a lelkem egy pillanat alatt, aztán úgy gondolom, hogy gyorsan megértette, hogy miért is sírok. Móki megmondhatná nektek, hogy a laza 20 év alatt hányszor látott sírni, szerintem egy kezén le tudja számolni. De annyira tudtam, hogy nem tudom majd könnyen abbahagyni. Ez a srác tényleg határfeszegető, nem tudom miért került bele így az életembe, de félelmetes, amit kihoz belőlem. Megnyitott, és közel áll hozzám, mert egyébként gondolom soha az életben nem sírtam volna el magam, még lányruhába is látott. Azt mondta nekem: én izgalmasan rejtélyes vagyok. Ha tudná, hogy mostanában pedig szinte ő tud rólam a legtöbbet, asszem kicsit megdöbbenne. Nem érzem magam rejtélyesnek, csak nehezen lehet megismerni jól. Nem kell félreérteni azt, hogy én itt sztárolom őt, csak ilyen még nem történt velem, hogy valaki elsőre kihozza az igazit belőlem és én még hagyom is.

Nekem ez a blog mindenem. Ha ez a sok gondolat a fejembe maradna, akkor biztos szétrobbanna. Próbálom itt hétvége után összeszedni a gondolataimat. És tartozom egy bocsánatkéréssel Hajninak, mert azt mondtam, hogy erről nem beszélünk. Az Apa téma. Én azt már helyreraktam magamban, hogy meghalt, nehezen, de helyreraktam. De kétlem, hogy bárki segíthetne azon, ami miatt igazán ostorozom magam emiatt. Én próbálok jó ember lenni, jó értékeket hordozni magamban, de tudom, hogy voltak olyan dolgok, amiket tettem, vagyis inkább nem tettem helyesen. Nem tudom, hogy ez a temetőzés is miért lett ennyire rossz mostanában. Azt gondolom, hogy ott kellene álljon mellettem valaki, aki nem engedi, hogy visszaforduljak, de ugyanakkor csendben van és szorongatja a kezemet. Csak én tudom mi lenne, kőkeményen bemennék nagyon nagy tartással, ledobnám a virágot és azt mondanám menjünk azonnal. Nem tudok olyan nyílt lenni, hogy bárki bejöjjön az érzéseimbe ezzel kapcsolatban. Én nagyon szerettem az Apámat, mindig meg akartam neki felelni. Tudom, hogy nagyon hasonlítok rá belül. Tudom, hogy mindenképp ez lett volna a vége, nem rajtam múlt, ezt elmondta nekem. De ott voltak dolgok, ami miatt emberileg nagyon csalódtam magamban. Na én azon nem tudom túl tenni magam.

Nagy köszönettel tartozom Nektek, sok felnőtt, nálam sokkal érettebb nő olvassa ezt a blogot, és csak remélem, hogy pár sorban magatokra találtok benne.Ugyanakkor jönnek tőletek a szebbnél szebb, büszkeségfalas dícséretek, hogy Ti mennyire örültetek volna, ha azokat a dolgokat, amiket én itt leírok a világlátásomról tudtátok volna 26 évesen.  Nem tudom, hogy kiemelkedő-e, bölcs-e a ti szavaitokkal élve az, amit ide leírok, és azt sem tudom eljutok-e vele valameddig a világban. Hajni azt kérdezte, hogyan képzelem el magam 5 év múlva, egy szavam volt rá. Ugyanakkor mennyire vicces, hogy a családtervezés meg sem fordult az agyamban, vagy az, hogy addigra nem leszek egyedül. Azt is kérdezte, hogyha 65 évesen majd visszanézek mit akarok látni? Hogy túlságosan féltem egy kapcsolatba vagy házasságba belemenni vagy azt hogy megpróbáltam, de maximum kudarc lett. Nem tudtam eldönteni. Én nem tudom azt mondani, hogy mondjuk 5 év boldogság megéri, hogy aztán egy újabb lelki stigma legyen rajtam egy életre. Tudom, hogy pesszimista vagyok, de inkább realista is, mert körülöttem sok a nem jókapcsolat, a bonyolúlt kapcsolat, a zsákbamacska. Mondják, hogy nagyon magasra teszem a mércét a fiúkkal. Pártolják, hogy kivárok, de lehet, hogy nincs is kire várni :) Tudjátok ez a fekete-fehér világ, amiről beszélek sokszor. Számomra vagy szeret valaki és szeretne megismerni, együtt lenni velem, vagy nem. Nincsen olyan, hogy bonyolúlt, vagy összetett, vagy ilyesmi. Olyan van, hogy megérint valamit bennem, ami miatt úgy tudom érezni, hogy bízok benne feltétel nélkül, rá merem bízni magam. Ez azt jelenti hogy már nem volnék titokzatos, csak nagyon másmilyen embert ismerne, mint amit addig látott. Ha visszakanyarodok a mai képemhez, azt tudom csak mondani, hogy csak arra kell rájönni, hogy mit kell nézni, és akkor már mindent lehet látni...