El sem hinnétek, hogy mennyi kérdést tud feltenni egy gyerek tök cikis témában, amire nehéz válaszolni. Azt hinnétek, hogy csak a babagyártással kapcsolatos kérdéseknél és a halál utáni élet megvitatásánál szorul a hurok a nyakatok körül, de nem :) Nekem az az alapelvem a srácokkal, hogy mindenre próbálok válaszolni, amit megkérdeznek, még akkor is, ha legszívesebben nem tenném. Ilyenek a családozós kérdések is....amikor látod, hogy nem bírod egy poénnal elütni. Sokat kérdeznek a szüleimről, amiről nekem egyébként nagyon nehéz beszélni, gyereknyelven is. Ma megláttuk Dani kishugát, viccesen: Jani hugit :) Nagyon édes. Dani teljesen felvillanyozódott és jött is a kérdés alvás után: "Érted ki jön ma oviba?" Magyaráztam, hogy már felnőtt vagyok és egyedül közlekedek. Jött az újabb kör: "Van családod?" Persze, van anyukám. "És gyereked van?" Mondtam, hogy nincs. Erre egy ne tudjátok meg milyen rosszalló pillantás jött Danitól, mintha ez nem lenne helyén való. Aztán gondoltam jön a poén: "Nekem Ti vagytok a gyerekeim." Hát Dani szerint ez nem volt vicces, mert a rosszalló pillantás mellé még a fejét is csóválta (nagyon édi volt amúgy). Aztán ezen elkezdtem gondolkozni....

No nem kell megijedni, nem kell nekem itthonra még gyerek. Én éretlen vagyok még rá, tudom és kész. Szerintem azért nem olyan könnyű gyereket nevelni a mai világban, és higgyétek el van rálátásom a kérdésre. Szóval Dani rátapintott egy problémára a kérdéseivel...

Nem a gyerekvállalás a lényeg, hanem a motiváció. Én egy nagyon kiegyensúlyozott életet élek, tökéletes BIZTONSÁGBAN. Na ez azt jelenti, hogy minden lehető sérülést kivédek, amit egy fiú okozhat. Hogy adjam ki a gyenge pontjaimat valakinek? Nem. Hogy meg merjem mutatni a nem olyan kemény csajt is? Nem (köszönet Tominak). Hogy kiadjam a kezemből az irányítást, ezáltal ki legyek téve egy másik ember akaratának? Nem. Hogy rés legyen a pajzson? Nem.

De ezt így nem lehet csinálni. Szeretnék én is bizonyos dolgokat, bizonyos érzéseket átélni, amit egy ember csak egy párkapcsolat során élhet meg, de túlságosan féltem magam. A legrosszabb forgatókönyvek...Tudom, tudom, túl fiatal vagyok, hogy így leírjam ezt a dolgot. De genetikailag szarul megy, nem tehetek róla, így könnyebb más dolgokra koncentrálni, amihez nem kell másik ember.

Nekem az eszem van csak meg ehhez a dologhoz. Ne értsétek félre, ha választani lehetne szépség és ész közt, akkor is az észt választanám, csak ez valahogy nem elég. Ésszel nem tudok érezni, pedig sok érzés van bennem alapvetően. Más a srácokkal, tökre nem kell feszélyeznem magam semmi miatt. De ha meg egy fiúval beszélek, akkor az jut először eszembe, hogy tutira utál, és épp arra gondol, hogy milyen ronda vagyok.

Mivel jó hétvégét zártunk, két jó hétvégét is, amely erősítette az egomat, így arra gondoltam, ha már ilyen piszkosul nagy mázlim van az életben mindennel, akkor ezzel miért ne lenne? Nem hiszek a true love storyban, mert eddig mindegyik true blood story lett (by Móki). Viszont ha már ennyire öntudatos tudok lenni a magam dolgában, akkor ezt miért ne tudnám kezelni? Miért ne gondolhatnám, hogy nem is vagyok olyan csúnya. Vagy hogy egyik-másik fiúnak még az is feltűnik, hogy elég gyors a gondolkodásom. Vagy az is lehet, hogy értékelnék azt, hogy ilyen gazdag a fantáziám. Dávid azt mondja nekem, hogyha én feljebb helyezem magam magamban, akkor más is feljebb emel magában. Ezen is sokat gondolkoztam....

És arra jutottam, hogy képes vagyok már hajlandóságot mutatni egy kapcsolat felé. Nem mondom azt, hogyha van valaki, aki kiválaszt engem, akkor nem fog vért izzadni, azt fog. Csak nem leszek talán olyan zárt, próbálok megnyílni. Persze ez idő, meg türelem meg energiabefektetés. Ennyit senki nem vállalna be :) De azt tudom mondani, hogy az én kezem ki van nyújtva, csak meg kell fogni...:)

"Segíts magadon, és az Isten is megsegít!" Sokszor hallottam ezt a mondást, és bár nem vagyok Istenhívő (de nem is tagadom a létezését), lehet benne valami. Itt állok egy szál magam az életben. Engem Anyukám arra nevelt, hogy a jég hátán is megéljek, akkor is, ha csak magamra számíthatok. Ezt olyan jól visszaigazolta az életem, hogy azokat a dolgokat, amiket elvileg másokkal lehetne megosztani, azokat én bezártam egy kis kalitkába. Nem vagyok sem gyenge, sem nyitott, mert ha mégis, akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva egyből kiáll a hátamból a kés. Bizalmatlan vagyok? Igen, nagyon. De tegnap, amikor megittam a kabala Geris innit, akkor megint valami jó történt velem, olyannyira, hogy kinyílt a kalitka ajtaja....

Tegnap a szokásos kis hétvégi programom volt. Már ki voltam hegyezve a kabala innivalóra, mert tudtam, hogy szerencsét hoz. Aztán jött egy nem várt fordulat a belső világomba....

Elindultam Kárpitba, Márknak főztem enni, meg sütöttem is neki. Annyira szeretem őt, mindenki tudja, hogy mennyit segített nekem, amikor Tomi azt csinálta, amit. Sosem felejtem el, amit akkor tett értem. Fogta a kezemet a legrosszabb pillanatokban. Persze, Móki is, de azért mégis csak más egy lány meg egy fiú. Nagyon boldoggá váltam attól, hogy jót tettem vele, hogy örült a vacsinak. Visszahozzuk ezt a főzős rendszert.

Így ekkora boldogságban elmentem udvarromba, ahol megkaptam a Geris innit Geritől :) Egyéb iránt Boldog Szülinapot Geri! Aztán felhívtam Sárikát, mert neki tegnap volt a szülinapja. Egy kicsit tudtam vele beszélgetni. Egy éves lett a mi Sárink, éljen soká még :) Megbeszéltem Sárival, hogy én mit ajándékozok neki, tehát teljesen képben van a kislány. Petra szerint különleges kötődésem van Sárihoz, ami több annál, hogy esetleg én leszek a keresztanyja. Felelősséget érzek iránta, és azt szeretném, ha a szülein kívül rám is számíthatna. Szerintem rengeteget lehet tőle tanulni, hiába csak egy éves. Én az ovisaimtól is rengeteget tanulok, emberséget, empátiát és elfogadást főleg. Nem tudnék egy okot mondani arra, hogy miért érzem ezt iránta. Petra szerint az angyala vagyok. Angyal...ezt a szót Márk is mondta nekem pár napja, sőt, tegnap is. Nem vagyok én angyal, de aki jót tett velem, annak lekötelezve érzem magam egy életre, bármikor számíthat rám.

Nagyon nehéz leírni mi történt velem tegnap, keresem a megfelelő szavakat. Megittam a kabala innit. Aztán Dáviddal elkezdtem beszélgetni. Nagyon nagyon rég nem beszélgettem így senkivel. Hogy így, igaz? Nehezen tudom jellemezni, amit éreztem: felszabadultság, biztonság, nyitottság, őszinteség. Szerintem Dávid nem is tudja, hogy mennyire másképp ismert most engem meg, mint a többi ember a világon. Nem tudom, hogy a kabala inni, vagy a személye, vagy a körülmények, vagy akármi hozta ki ezt az állapotot, de én is meglepődtem, hogy milyen kendőzetlen válaszokat adtam azokra a kérdésekre, amikre általában ezt felelem: Erről nem beszélünk. Nagyon furcsa volt. Nem éreztem falakat magamban, nem adtam kitérő válaszokat, csak olyan nagyon tökéletes volt az egész. Egyáltalán nem féltem attól, hogyha nyílt vagyok, és kimondom amit gondolok, akkor majd elítél, vagy rosszat gondol. Sose szoktam ilyen felszabadult lenni. Meg is köszöntem neki, hogy beszélgetett velem. Ne gondoljatok most ebbe bele semmi félreérthető dolgot, a beszélgetésnek az emberi mivolta a meghatározó. Szerintem mindketten kicsit feltöltődtünk ettől. Nagyon hasonlítunk bizonyos dolgokban, ikrek jegy, tartsunk össze. Azért emelem piedesztálra, mert pontosan erre vágytam. Hogy valaki áttörje és áttöresse a falakat. Köszönöm Dávid :)

Tanulság: próbáljátok ti is ki a kabala innit, amit Geri csinál ;) No de a tényleges konklúzió: A Hercegnő Védelmi Program újabb szintjére léptem. Ügyes voltál Orsi :) Vállveregetés.

Egyik nap egy ismerősöm azt mondta, hogy nekem milyen sztoriaim vannak, meg mik történnek velem. Szerintem a világ legunalmsabb életét élem, sose történik semmi. Mi az, ami mozgalmasnak számít? Mindenkinek van sok munkája, mindenkinek van családi gondja, mindenkinek van keresztje, mindenkinek van szerelme, mindenkinek vannak érzései (akkor is ha jól titkolja). Pusztán annyi változott, hogy előbújtam a csigaházból. Nem vagyok én olyan kis nünüke, mint kinézek, és igen, vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen nagyot gondolok, és azt csinálom. Nincsenek nagy sztoriaim, csak megteszek néha olyasmiket, amire más csak vágyakozik, van amikor érzem magamban a villámok erejét. A múlt hétvége óta még inkább...

Ezek mind jófajta villámok. Olyanok, amiket belülről érzek, végre kezdek olyan lenni, amilyen valójában vagyok, és uralni a tetteimet, gondolataimat, FÉLELMEIMET. Ehhez nagyban hozzájárul a Geris innivaló. Geri az Udvarromban olyan innivalót kevert nekem, ami teljesen jól hatott rám. Ez nem azt jelenti, hogy benyakaltam volna hordónyi mennyiségű alkoholt, hanem azt jelenti, hogy elég volt egy, és valahogy szerencsét hozott,magabiztosságot. Máskor is a fejemben vannak azok a mondatok, amiket ki szeretnék nyilvánítani, csak nem merem, mert félek attól, hogy mit gondolnak rólam. Na egy ilyen Geris inni után már nem félek. Utaltam rá, hogy milyen jól sikerült hétvégém volt múlt héten. Olyasmit tudtam megtenni, amire rég vágytam, de nem volt hozzá elég önbizalmam: mert túl szürke, túl csúnya, túl nem elég vagyok. Ezt a gátlást meg abban a pillanatban kidobtam az ablakon.

Tegnap a lányaim pakolgatták a táskámat az oviban, és megtalálták Julien királyt benne. Nagyon jót röhögtek, hogy nekem is van játék a táskámba. Mondtam nekik, hogy ez egy kabala, ez hozza a szerencsém ;) Valahogy a Geris inni is egy kabala. 

Tegnap este megint történtek dolgok. Nem részletezhetem, de mondjuk úgy, hogy lepörgött előttem, hogy mi lenne, ha Anyával történne valami. Teljesen lejátszódott előttem, és ettől zavart, rosszkedvű lettem. Aztán besétáltam udvarromba, és ott volt Márk :) Egyből jobb lett a kedvem, amikor megláttam, mondtam is neki. Először nem tudtam elmondani mi a baj, de végül meg igen, és tök jó volt, hogy meghallgatott. Kaptam Geris innit is :) És képzeljétek, hogy Dáviddal nagyon sokat beszélgettem. De tényleg én beszélgettem vele és nem a nünüke Orsi, akinek tele a nacija ha hozzászól egy fiú. Jót tett nekem, hogy tudtam gátlásosság nélkül beszélgetni a fiúkkal, tök jófejek és nagyon lazák is. Főzök ma a Vidákovich fiúknak, tegnap így felszabadultan átsétáltam még Akácfába is Marcihoz. Kifejtettem neki, hogy a nagy testvér helyett szerintem egy nagy /Móki ugye tudod mi/, majd mondtam neki, hogy hiába ilyen, akkor is segíteni fogok neki, mert esélyt kell adni mindenkinek. Elég hard voltam vele /uwe/, de szeretem ha az van, amit én akarok. Eddig kedvességgel és előzékenységgel semmit nem értem el nála.

Én azt gondolom magamról (és ez most beképzelten fog hangzani), hogy van egy nagyon gazdag belső gondolati világom, ami kívülről meg sokszor nem is látszik, és próbálnék arra fókuszálni, hogy megtaláljam a harmóniát a külső és belső dolgaim között. Ezek a villámok bennem folyamatosan átsuhannak, és nagyon fel is szabadítanak. Világ életemben teli voltam elfojtásokkal és adtam a keményet mindenhol, mindenkinek. Kemény is vagyok,és nehezen morzsolok el egy könnycseppet- megint. De hatnak rám azok a dolgok, amik történnek, a szavak, amiket kimondtok. Szeretném megacélozni magam bizonyos élethelyzetekben, mert amikor NŐként viselkedtem egy fiú mellett- Tomi, akkor bizony a gyenge pillanataimban övön aluli ütéseket vitt be. Tegnap ezt fejtegettem Dávidnak, hogy nagyon nehezen engedem el a függetlenséget érzelmi téren, mert például ettől is félek. Nincs olyan, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ha már érzelmileg függök egy fiútól. Sose tudhatom, hogy mikor mivel szúr hátba. Tudom, negatív a hozzáállás, de erre meg azt mondom, hogy negatív a példázat is előttem minden irányból. Nem tudok boldog kapcsolatot mutatni.

Jól elkanyarodtam mindenfelé a villámaimmal. A lényeg, hogy bennem tombol az élet, a tűz, a nagy gondolatok, hogy mit fogok elérni ezzel? Az majd a következő vihar zenéje...

www.youtube.com/watch?v=v2AC41dglnM

Tudjátok ti is miért lett ez az egész. Ha nem lenne a blog, még mindig egy introvertált világ elől eldugott dobozban élnék, mindentől félnék. De segítettem magamon, és segíteni akarok Nektek is. A napokban egy beszélgetés folyamán rám tört a felismerés, hogy nekem csak a munkám van, az az életem, a levegőm, a mindenem. Majd, amikor ezt közvetítettem a világ felé, jött vissza a bumeráng: "És ha ennek egyszer vége lesz: felkötöd magad az első fára". Ez erősen elgondolkodtatott a dolgok mostani állásáról. Valójában hol is tartok? Mi is az, amim megvan? Tényleg összedőlne a világ és semmim nem maradna?

Ha most azonnal véget érne az életem, csak egy dolgot mondhatnék el: pontosan ott tartok ahol kell, és mindent megtettem ezért, amihez az én erőm kellett. Amit magamtól elvártam az folyamatban van. Sok célt elértem. Nem igaz, hogy semmim nem maradna, bár tény, hogy nagyon összezuhannék, ha nem csinálhatnám ezt a munkát. Az igazság az, hogy nekem mindenem megvan ezen a világon. Jó, oké, nincs kocsim meg lakásom meg gyerekem meg férjem meg csilliárdos fizetésem. De én nem is így látom a világomat. A pohár félig teli van:

1. Nekem van egy nagyon erős jellemem, amit megingatni elég nehéz.

2. Nekem van egy értékrendem (sok embernek nincs). Nem mondom, hogy tökéletes és erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, de legalább van.

3. Van önmagamba vetett HITEM, Ez a legfontosabb számomra a világon, mert úgy érzem ezzel bármit elérhetek.

4. Van jövőképem, céljaim, vágyaim.

5. Sokan kérdezik, hogy hány barátom van: mindösszesen egy, de Móki már Tesó. Szóval egy testvérem van. Pisis korunk óta fogjuk egymás kezét, és tudom, hogy ez nem fog megváltozni, amíg élünk.

6. Szeretek kapcsolatokat építeni. Kommunikáció elengedhetetlen,

7. A fiúkkal vannak nehézségeim. Mondják a múltban élek. De az én fejemben ez másképp van. Én kiválasztottam, hogy ki az, akit megtisztelnék azzal, hogy feladjam a függetlenségem. Persze, örülnék, ha ő is megtisztelne. De ugyanakkor megvan a tudat a fejemben, hogy ez egy kölcsönös furcsa érzésvilágú kapcsolat. Ez kényelmes, és izgalmas.

8. Olyan munkám van, amit sose cserélnék el más foglalkozásra. A gyerekek tökéletesek, tökéletesen őszinték. Megmondják ha jó vagy: "Olyan vagy, mint egy másik anyuka" és azt is, ha nem: "Fodrásznál voltál? Inkább kösd össze".

9. Van bennem sok érzelem, bár ez nem mindig látszik. Vagy inkább nem úgy látszik, ahogyan igazából van.

10. Piszkosul nagy mázlim van mindennel az életben.

Ez csak 10 dolog ami így hirtelen eszembe jutott. Csak egyetlen dolgot tennék másképp, egyetlen egyet. De aki olvas vagy jól ismer, az pontosan tudja mire gondolok.

Nektek is megvan mindenetek? Vagy azt gondoljátok nincs? Talán csak nem látjátok meg:)

10.

Mi az, amit szépnek látsz? Mit jelent az, ha valaki vagy valami szép? Meg tudod fogalmazni mi az, ami tetszik? Tudjátok sok ideig ködben éltem. Magamat a világ leginkább antinőjének láttam. Mint mindenki tudja csúnyának. Hihetetlenül csúnyának. Hogy ezt miért gondoltam? Mert valahogy itt ez a világ, minden mű szépségével, ami én sosem leszek. Nehéz erről beszélni, nagyon nehéz. Nagy vesszőparipám ez a szépség dolog. "Ez nem fontos" meg "nem ez határoz meg", de a mai viágban tényleg nem? Tudjuk, hogy elmúlik, hogy öregszünk és egyre több praktikára van szükség a versenyképességhez. De ha belegondolunk a szépség hatalom. Ha szép vagy, rengeteg a lehetőséged, mert rendben van az önbizalmad. Ez így van. De annyi dolog van a világban, ami belülről tesz széppé, és ez sokkal szebb annál, amit szemmel láthatunk...

Tehát igen. Szembesülni Tomi elvárásaival nem könnyű: akkor vagy nő, ha izomkolosszus vagy, meg mintaalkatú. Ez sosem leszek :) Nem ez alapján mért engem, de mégis úgy éreztem, hogy ez fontosabb neki, mint az, amit képviselek. Van, hogy az ember nem tud eleget tenni másért. Olyan rossz, amikor valaki nem látja, hogy szép vagy a magad módján. Nagyon sokat lehúz ez az emberből. Nagyon nagyon sokat...

De mégis azzal együtt, hogy mások szemével próbáltam (talán még most is) kevéssé csúnyának látni magam, megláttam valami mást is. 

Olyan emberek mondják nekem: "Szép vagy", akik igazán sokat jelentenek nekem. Anya sokszor mondja, bár jó, az anyák mindig ilyet mondanak. Rendjén is van. Móki is szokta mondani, erre szoktam mondani, hogy elfogult. De nem is elfogult. Ő nem az a típus. Vagy amikor a gyerekek mondják. Az a legértékesebb, mert ők különlegesek, látják az igazán szép dolgokat, olyanokat, ami a szemünkben van.

Van az az érzés, amikor valaki rád néz, és tudod, hogy neki mindig a nagybetűs nő leszel. Ez nagy elégtétellel tölt el. Még akkor is, ha nem fejthetem ki a világnak. Elég, ha én tudom (és Móki), hogy létezik ebben a világban olyan ember, aki bármit mond, akkor is élete végéig érzéseket fog táplálni irántam. Ez ijesztő és mégis nagyon jó érzés. 

Bennem sok az érzés, sok a szeretet, én így érzem. És mégis úgy éreztem, hogy ez semmit nem jelent. Amikor belenézek a tükörbe ezt nem lehet látni. De van, aki mégis meglátja, amikor a szemembe néz. Ez nagyon jó érzés. Jó tudni, hogy vannak még emberek, akik túllátnak a méreteken, a vakolaton és a menő cuccokon és azt értékelik, amit tenni próbálok a világért. Nekik köszi a bizalmat :)

Talán újra kellene értékelnünk a szépségről vallott nézeteinket. Meg meglátni azt, hogy a fiatalság elszáll, és aztán csak és kizárólag a saját ,belső szépségedre számíthatsz, ha ebben a világban ember akarsz maradni az embertelenségben.

Vicces mekkora a különbség aközött, ahogy engem láttok, és aközött, ami valójában vagyok. Tudom, én játszom így a játékot, de nem kell mindent elsőre megmutatni magunkból szerintem. Társadalmi normák és szabályok között élünk, olyanok vagyunk, amilyen elvrásoknak meg kell felelni. Én teljesen másmilyen vagyok, mint a legtöbb ember lát. Móki és Tomi ismernek a legjobban. Ha magatokba néztek ti azt mutatjátok a világnak, amilyenek igazán vagytok?

Tudjátok kezdek visszakanyarodni a régi önmagamhoz. Írtam már korábban, hogy amit akartam, megkaptam. Erre nagyon büszke voltam. Olyan mint az elképzelőtábla, rámutattam és ment minden. Néhány dologra megint tudok már így nézni. Egy tudatféle, hogy elérem. Erős akarat. Nem tudom megmagyarázni szavakkal. Aztán átgondoltam a dolgot. Bevállt ez az egész sok dologban mostanában is. Ezért mivel a fiúkkal nagyon nehéz az utóbbi időben, gondoltam kipróbálom ezt az elképzelőtábla dolgot, hogy bátrabb legyek. Tegnap felvettem a kis tornacipőmet, összekötöttem a hajam és csak minimális sminket tettem fel magamra. És nyitottabb, lazább voltam.

Úton Füge felé ezzel az akaratos módszerrel vizualizáltam valakit, aki fontos nekem. Ennek még lesz jelentőssége. Tehát eljutottam Udvarromba, és Barna beszélgetett velem, még sose szólt hozzám. Meglepő, hogy pont most szólalt meg. Örülök, hogy volt szerencsém hozzá. Aztán átmentem Kárpitba, de útközben találkoztam Kennyvel. Jó sokat beszélgettünk, vagy 2 óra hosszát. Megörültem neki, ismerem már ezer éve.

Aztn odajutottam Kárpitba. Beszéltem Márkkal. Kicsit eltávolodtunk mostanában egymástól, valahogy elkopott a kommunikációnk. Neki is kicsit sűrű az élete mostanában és nekem is. Elmegyünk egymás mellett. Barátként nem tudok számítani rá. Ezt meg is beszéltük. Aztán elnéztem, ahogy jön megy, és nem hagyhatom ott. Annyira rosszul néz ki sápadt és sovány, és majd leesik róla a gatya. Mondtam neki, hogy innentől megint főzök rá. Azt mondta nekem: "Angyal vagy." Az volnék? Dehogy :) Csak szeretem őt, nagyon szeretem. Ha megnézzük eddig mit is adtam neki....csomó hülye helyzetet meg kellemetlenséget, aztán volt részem a szakításukban is, mert beleszóltam, amikor nem is az én dolgom volt. Szóval sötét angyal voltam. Szeretném, ha boldog lenne, szeretnék segíteni neki. Ő is sokat segített nekem. Szóval felhízlalom :) Aztán majd ha kicsit jobban lesz megpróbálom újra felépíteni a jó kapcsolatot.

És vissza is kanyarodhatunk a képességhez- elhatározom és ott van. Írtam, hogy van valaki, akit nagyon akartam látni. Teljesen rákoncentráltam délután és éjszaka találkoztunk is. Az ölembe hullott a kívánság :) Bár minden ilyen jól és könnyen menne :)

Nem vagyok én angyal, bár az angyala lehetnék. De csak átlagos ember vagyok, aki felébredt a mások általi nyomásból, és csak azt teszi, amihez kedve van :)

Mitől lesz egy lányból NŐ? Komolyan nem tudom, mi lesz az a pont, amikor majd úgy érzem, hogy hercegNŐvé váltam. Körbenézve a világban, érdekes válaszokat látok erre a kérdésre. Attól, hogy lecserélem a tornacipőmet a szép ruhákra? Vagy attól, hogy mindig tökéletes sminkkel és hajjal járok-kelek? Vagy esetleg attól, hogy még kapok pár pofont az élettől? Vagy amikor felelős, magamra utalt felnőtt leszek? Vagy attól, hogy a férfiak annak látnak? Vagy egy esetleges házasság és gyerekvállalás tesz nővé? Ha valóban úgy van, ahogy a világ mai állása mutatja, akkor én jobban szeretnék kislány maradni. Olyan sok nőszemély jár eltévedve az utcákon. Szerintem egy modernkori hercegNŐ már nem a szépségről vagy a családalapításról szól....

Annyira sok felelősség hárul a nőkre....Minden nehéz döntést nekünk kell meghozni. Nekünk kell gyereket nevelni majd szembesülni azzal, amit megalkottunk. Nekünk kell összetartani kapcsolatokat. Nekünk kell megújulni, mert ránk unnak. Nekünk kell háztartást vezetni. Nekünk kell embernek maradni az embertelenségben, hogy reményt adjunk a családunknak. Nekünk kell jól, partiképesen kinézni. Nekünk kell a legtöbb élethelyzetben a maximumon túl teljesíteni. Nekünk kell kitartani. Nekünk kell a jövőbe látni. Ez nagyon nehéz, mert képtelenség minden területen "megfelelni"-de utálom ezt a szót.

Én a csilivili királylányok helyett a képen látható hercegnőre szeretnék hasonlítani. Igaz, hogy gondterhelt és nem 100%os a smink és a haj, de el kell áruljak egy szakmai titkot a fiúknak: reggel amikor felkel egy kirakatliba, akkor totálisan másik ember ébred mellettetek vakolat nélkül. Gondterhelt...minden gond egy nő vállán nyugszik, neki kell egyedül megoldást találni rá. Az meg még nehezebb, hogy elég erőt merítsen hogy megoldhassa a gondokat. Mégis ennek a lánynak ott a kezében az erő, a képesség felülkerekedni mindenen. Az a kard nagyon tetszik. Mindent elmond szerintem. Minden valamire való NŐnek van egy ilyen kard a kezében, ezzel képes küzdeni, megbírkózni a problémákkal.

Ha lecserélem a tornacipőmet a szép ruhára, akkor én csak azt érzem, hogy kényelmetlen. Ha kivakolom magam és telenyomom a hajam hajlakkal, csak azt érzem, hogy természetellenes. Ha kapok még pár pofont az élettől? Csak azt érzem, hogy túlélem. Legyek önálló? Ez már ki van pipálva. Móki mesélhetne. Arra kellene gondolnom, hogy hogy látnak a fiúk? Nem is érdekel már :) Csúnyának, tudom én. Meg hogy mennyivel csinibb egy 90-60-90 izmos, vasalthajú, szolis, télen is haspolós leányzó. De aki ebben méri a nőiességet az meg is érdemli amit kap :) Nem mások mércéjével mérem már magam. Nehéz volt eddig eljutni. Ha nem tetszem nézz másfelé :) Házasság meg gyerekvállalás? El sem tudom képzelni azt a pontot, amikor találok egy olyan embert, aki érdemes arra, hogy gyereket szüljek neki erre a világra. Annyira sok a tönkrement kapcsolat, az elvált szülők gyereke, akik mind sérülésekkel vannak teli, ne is menjünk messzire, itt vagyok én is. 

Én egy olyan leányzó vagyok, aki független. Nem attól várom a nőies érzést, hogy párkapcsolatom legyen, Ez tökre nem számít. Sosem mások tesznek azzá, aki vagy. Csak rajtad múlik, hogy engedsz-e a nyomásnak. Én erős szeretnék lenni, nagyon erős. Persze egy NŐ legyen törékeny is, hogy a pasik megvédhessék meg felkarolhassák. De nekem az a tapasztalatom, hogy miest megismerik a gyengeségeimet, azzal egy idő után olyan szépen visszaélnek, ahogy nem szégyenlik. És ha bajban vagy és rászánod magad, hogy támaszt kérj tőlük, akkor zsákutcába fordultál. Szerintem értitek mit mondok. 

Én olyan NŐ szeretnék egyszer lenni, aki annyira erős, hogy képes jót tenni minden nap, adni valamit a világnak. Talán akkor fogom magam NŐnek érezni. De addig kislányként élvezem az életet :)

Voltatok már igazán boldogok? Léteznek boldog emberek? Meg tudjátok fogalmazni, hogy mitől éreznétek magatokat boldog embernek? Ha sok pénzetek lenne? Vagy nem kellene dolgoznotok? Vagy szép nagy házban laknátok? Vagy rendben lenne a párkapcsolatotok? Vagy ha mindig egészségesek lennétek? Ha születne gyereketek? Ha nyernétek a lottón? Ha főnökök lehetnétek? Vagy menő kocsit vezetnétek? Vagy minden együtt? Szerintem az a gond, hogy sokszor nem látjuk, hogy mitől vagyunk boldogok, vagy mi a jó nekünk. Azt látjuk, hogy mi lenne a még jobb, a még több, a még boldogabb. Létezik az az állapot, amikor boldogok vagyunk, vagy felismerjük azt a pillanatot?

Vannak olyan dolgok az életünkben, amiket meg sem hallunk, meg sem látunk, és meg sem érzünk, pedig olyan könnyen boldoggá tehetnének minket. Most, hogy már sokkal jobban vagyok, mint mondjuk szeptember végén, meg tudok látni olyasmit, amit eddig elnyomott a rosszkedv. Csak egy pár dolog, ami szembejött a napokban.

Három hét után elmentem Füge-Kárpit-Udvarrom túrára. Nagyon hiányzott már mindenki. Volt rossz is, mert ezmegaz, de sok volt a jó is. Márkra ránéztem és mondtam neki, hogy nagyon hiányzott (de tényleg). Már ettől boldog voltam, hogy elmondhattam, ő pedig azt felelte, hogy én is. Ez meg még jobban feldobott :)

Ma Menta az oviban rám nézett és kifejtette a nézeteit rólam: " Te olyan vagy, mintha másik anya lennél, tudod, két anyuka." Én meg fel se fogtam mit mond, csak pár pillanat múlva, ez mekkora dolog már??? De örülök, hogy így érez, nekem olyan, mintha a gyerekeim lennének, bár nem tudom milyen az, de nagyon szeretem őket. Egyébként minden pillanat boldog nekem, amikor megölelnek. Tudom, hogy őszinte :)

Baseballozunk pár napja az oviban. Amikor ma Dávid nem dobta el ütés közben a botot, akkora ujjongás volt. Ez is egy közös boldog pillanat.

Vagy amikor Mókival beszélek, az mindig boldoggá tesz :) Ezen a héten se volt ez másképp. Beszéltünk egymás kínjáról, főleg most az enyémről (és ő szinte alig mesélt:D -belső poén), de még az is jó volt. 

Vagy tudjátok mi tesz még igazán boldoggá? Amikor ennyien elolvastok. Egy bejegyzésre 20-25 klikk. Mennyire jó már, hogy ennyi ember kíváncsi rám, vagy hogy egy keveset, pár percet a napjához teszek :) Ez akkora dolog, főleg, amikor Petra azt mondja, hogy tetszik amit olvas, vagy Szilvi (egy érett felnőtt nagybetűs nő) azt mondja, hogy tanul belőle. Ez olyan plusszt ad, hogy nagyon. 

Vagy amikor Tomiból kitör a "barát", és már tudom /próbálom ésszel kezelni. Nem engedni be a szavát a fülembe, nem megtörni. Jó felvenni a kesztyűt.
 Jó azt mondani, hogy "nem kérek" (Mókis poén). Jó azt mondani, hogy "izzadj egy kicsit ha velem akarsz kezdeni", az eredménytől függetlenül.

Jó új fiúkkal ismerkedni, jó este G-vel beszélgetni (Móki nemröhög:P). 

Boldog vagyok, amikor megnyerek egy CIV-et (Sid Meier's Civilization).

Szóval annyi minden jó van körülöttem, hogy fölösleges a javítanivalóra vagy a kevésbé jóra koncentrálni. Ha kipróbálnám, hogy minden napba keressek egy jó dolgot, biztos, hogy többet is találnék. Ti  is találtok? :)

Eljött az az időszak, amikor felégettem vagy felégetni készülök sok dolgot magam körül. Én egy végtelenül önző és egocentrikus ember vagyok, nem is tagadom. Ennek ellenére folyton meg akarok felelni mások, a ti elvárásaitoknak is. Porteleki Peti rakott ki egy idézetet a minap. A sikertelenség titka az, ha mindenkinek meg akarunk felelni. Én nem érzem magam sikertelennek a szó mindennapi értelmében. Vannak olyan területek, amik kicsit hiányosak, vagy nem tudok bizonyítani. Na már megint...bizonyítani másoknak. Ha eltöltöttetek volna Tomival nyolc évet, akkor értenétek mire ez a megfelelési kényszer. Szóval a Hercegnő Védelmi Program új szintjére léptem.

Tudjátok, majdnem pontosan ezt láttátok volna belőlem 8 évvel ezelőtt. Olyan flashdances feeling, ezt Móki érti. Amire rámutatsz tánc közben, azt már eldönti az agyad, hogy eléred, és meg is szerzed. Sokféleképp lehet eljutni a bevonzós dologig. A titok, az elképzelőtábla, a meditáció, a könyvek útján. 18 évesen nem is érted mi az "a titok"...Én sem értettem, meg nem is ismertem, valljuk meg én csak egy külvárosi gettóbéli gyerek vagyok. Egyszerűen olyan voltam, hogy eldöntöttem, hogy ez vagy az KELL nekem, és találtam rá módot, hogy elérjem. Titok meg minden nélkül, valahogy adottság volt / ez most kicsit nagyképű így, de értitek remélem/.

Aztán történt, ami történt. Apával, tudjátok. Pár év azzal telt, hogy néha jöttek a mentők, vagy mentem az ügyeletre (amikor fel bírtam kelni), jártam pszichológushoz, gasztroenterológushoz. Mókival majdnem a patológián is, bár ott csak elnéztük az ajtót :D Aztán jött a megváltás egy álom képében, egy feloldozás féle, hogy nem tehettem volna semmit. Persze ettől még megmarad a gondolat: ha jobb lettem volna, másképp dönt. Nincs összefüggés egy külső szemlélő számára, de az én fejemben mégis van. Elég jónak lenni, szeretve lenni, ez kellett. Nagyon kellett, hogy szeressetek. Ezért rengeteg dolgot képes voltam megtenni. És mit csinálsz, ha mástól kell valami? Megpróbálsz megfelelni.

Porteleki Peti megírta: A sikertelenség kulcsa, ha meg akarunk felelni másoknak. Igaza lehet. Nem voltam úgy boldog. Folyamatosan görcsöltem, hogy elég jó legyek, rettegtem, hogy majd megharagszanak mások és nem szeretnek tovább. Tomi szerint a szeretés egy döntés. Szerintem a szeretés egy ajándék. Amit nem akartam elveszteni. Ha igazán tudnátok honnan jöttem, értenétek, hogy miért olyan fontos számomra, hogy folyton szeretve érezzem magam. Mindenki erre vágyik, tudom én, de esetemben alá tudom támasztani az okát.

Most pedig történt valami, az utóbbi pár hétben, amikor elengedtem ezt a feszültséget. Nem egy nap felkeltem és elmúlt. Hanem inkább átalakult, ez egy folyamat, aminek még nincs vége. Felszabadultabb vagyok. 

Úgyhogy fogtam az "elvárások és feltételek könyvét" és elégettem.  Nem akarok megfelelni, akkor sem, ha emiatt most páran nem szerettek tovább. Azért írom ezt az egész blogot, ezt az egész egyszemélyes könyvet, mert tudtam, hogy segítenem kell magamon, mert más nem tud. Úgy tűnik, sikerül :) Vállveregetés :)

Biztosan mindenki ismeri ezt a kocsit...Egy olyan autó, amelynek programozása lehetővé teszi, hogy kommunikáljon. Erős kocsi, gyors is, lepattan róla minden kő, pisztolygolyó is. Törhetetlen. Önálló gondolkodása van, nincs lehetetlen előtte, saját magát képes irányítani. Még humora is van. Apám nagy rajongója volt ennek a sorozatnak, mindig néztük a tv-ben. Hogy miért is ez a kocsi a mai nap témája? Hamarosan kiderül :)

Milyen jó dolog már ha valami vagy valaki ilyen, mint amilyen tulajdonságokkal Kitt-et felruházták. Írtak neki észt, humort, küzdőszellemet, kooperatív munkára hajlamot, törhetetlenséget az írók. De mi van akkor, ha egy embernek kell ilyennek lennie? Okosnak, szellemesnek, harcosnak, magabiztosnak, keménynek. Én elmondom nektek, nagyon nehéz ilyennek lenni. Általatok mondott tulajdonságok ezek. De ezen túl másmilyen is vagyok, amit rendszerint a Szöszi kapott csak.

Engem arra tanítottak a szüleim, aztán az eddigi életem is, hogy ilyen nagyon keménynek és céltudatosnak kell lennem ahhoz, hogy elérjem, amit akarok. Szándékosan nem azt írtam, hogy "amit szeretnék". Nem, mert nekem akaratom van. Nagyon erős akaratom van, és elképesztően rosszul viselem, ha valami nem az elképzelésem szerint történik. Ma történt valami, amire számítottam, de nem az én akaratom volt, csak kihatott rám is. Nem írhatom le itt most konkrétan, de a konklúzió az az egészben, hogy ha valaki hülye, azon nem lehet segíteni. Ezért arra jutottam, hogy már itt vagyok 27 évesen lassan. Olyan nagyon kedvesen kérdezgeti egyik-másik ember, hogy mikor lesz férjem meg gyerekem. Nem lesz!!! Egészen addig nem vagyok hajlandó megállapodni, amíg valaki azt be nem tudja bizonyítani, hogy méltó hozzám. És nem azért, mert akkora szám vagyok, hanem mert nem kezdek olyannal, akiről tudom, hogy link. Én nem akarok 5ször férjhez menni, meg ott hagyva lenni. Előttem rengeteg a negatív példa. Rengeteg a boldogtalan ember. Jha hogy ez az élet, hogy társunk lesz és leélünk egy életet? A mai világban? Amikor a megjavítás helyett a csere a divat? Van, aki azt mondja túl magasak az elvárásaim. Szerintem épp megfelelőek az elvárásaim. Engem nem érdekel hány kocka van a hasadon, ha csak benyögöd, hogy fontos vagyok, de semmivel nem mutatod ki / bocs Tomi. Meg az se érdekel, hogy homokba dugott fejjel hazudsz önmagadnak és pazarlod el a tehetséged, meg nyomod el a vágyaidat /bocs G. Az "elvárásaim" annyiban merülnek ki, hogyha már közös körhintán ülünk és le akar szállni az illető /vagy átszállni máséra, tiszteljen már annyira, hogy előbb megpróbálja a miénket megjavítani, vagy legalább gerinces FÉRFI módjára odaáll elém. Jha és nem hátrány ha van esze meg humora. Szóval így 27 évesen arra jutottam, hogy függetlenítem magam én is mindenkitől, és megalkotom az én váram. Lehet ez csak egy fellángolás most, és nem írhatom le nektek mi történt, de most abszolút azt érzem, hogy az egyedüllét teljes mértékben a barátom, minden szinten.

Ahogy Kittet erőre, stabilitásra programozták, én is kezdek visszaprogramozódni a régi önmagam felé. Tudom ezzel jár az önzőség, akaratosság, nagyképűség is, de ebben a világban melyik ember matyóhímzés? :) Én is szerettem ezt a sorozatot. Pontosan azért, mert Kitt előtt nincs akadály, még akkor sem, ha az emberek szava( programozása) meghatározza a működését.