Hát engem sokan felráztatok, akikről azt gondolom, hogy olykor-olykor elolvasnak.

Honnan is jönne a köszönetnyilvánítás? Kapok visszajelzéseket, jó visszajelzéseket, hogy emberek ezekben a sorokban megtalálják önmagukat is. Vagy arról, hogy tetszik ez a stílus, ami itt kialakulóban van.

Nagyon szépen köszönöm, ez mindig ad lendületet, hogy akármilyen sivárnak és egysíkúnak látom a napjaimat mégis van miért leírni. De az állóvíz mellett az én fejemben minden úgy zajlik le, mint egy igazi mese. Sokszor hős vagyok benne, máskor antihős, de mindig alakulnak a dolgok valahogy :)

Köszi szépen tényleg :)

Szép kép. Szeretem a ránk maradt dolgokat. Ez a város...gyönyörű.

Az idők során sokminden ránk maradt, vagy a nyakunkon maradt. Vannak dolgok, emlékek, amik időről időre előkerülnek...

Hát ez velem sincs másképp. Amennyire odatettem magam egy héttel ezelőtt: nyitottság, kíváncsiság, új emberek....Annyira visszaestem a való világba. Ideírtam mennyire jól vagyok. Tomi pedig megírta, hogy ő mennyire nem. Kicsit felelősnek érzem magam, elég rossz helyzet. Nagyon nyomasztott napokig az a vers, amit kitett. De rájöttem, hogy  hiába is erőlködnék, nem törik meg. Olyan az egész, mint ez a kép. Régen volt, szép volt. Nagyon sajnálom őt, senki más nem húzza ki a rosszból, de ez van. Már vége van, nem tartozunk össze.

Aztán meglett az elveszett tekergő. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott. Nem változott semmit. Igazából nem voltam most annyira ráhangolódva az efféle belső témákra. Már nem olyan, mint régen. Vagy csak rosszkor találtuk meg egymást...megint.

A hétvége meg csúcs szuper volt. Marci kapott egy mini rappet. Senki se tudta miért végződött az az este úgy ahogy. Sokan kérdezgették. De nem mondtam meg. Tomi miatt volt. Túl vagyunk rajta. Túl vagyok rajta. Szerettem. Nagyon nagyon szerettem. Ő meg haragszik. De már most mit csináljak vele. Nem lehet itt már mit tenni, eldöntötte a dolgot. Jha bocsi, én döntöttem el.

Szóval visszakacsintottak a régi lemezek, a régi dalok. Az újak meg nem értek eddig egy fabatkát sem. Nem tudom mi lenne az, amire rábólintanék.

Jó lehet ilyen régies városokban sétálgatni. Egy sétát tenni, visszagondolni a múltra, aztán tovább kullogni.

Rég nem írtam. Úgy éreztem nincs mit. Rengeteg dolog történt, csak nem voltak szavak a fejemben, amik ide illettek.

November a változások hónapjává avanzsált.

Munka. Még mindig a legfontosabb. Nagyon sok pozitív inger ért az utóbbi hetekben. Az új gyerekek legtöbbjéhez találtam kulcsot, amellyel erős érzelmi kötelékek alakultak ki. Szerencsére a szülők ebben folyamatosan megerősítettek. Nagyon jó, hogy kapok visszajelzéseket. Olyankor azt érzem, hogy igen, nagyon megérte a türelmet, kísérletezést, időt, odafigyelést. És persze van a gyerekeken túl is rengeteg dolog. Sokáig nem beszéltem az oviról. Voltak dolgok, amiket nem tudtam magamban helyretenni, nem tudtam elégedetten a tükörbe nézni. Ez az én teljesítményorientáltságomnak és maximalizmusomnak köszönhető. Nagyon feszült voltam sokáig, így magamban, belül. Aztán az utóbbi hetekben új kihívás elé álltam. Az, hogy a főnököm így bízik bennem, hát az szenzációs érzés. Nagyon sokat segített nekem, hogy visszatérjek önmagamhoz. Végre egy feladat, egy út, aminek a végén remélem büszke lesz rám mindenki.

Edzések: Haladó TRX. Csilla azt szokta nekem mondani, hogy az összes vendége közül bennem van a legnagyobb akarat. És képzeljétek, erősebb vagyok, mint hitte. Sokszor úgy érzem, hogy aznap nem tudok teljesíteni, de mégis. Nagyon kellett már vissza a mozgás, sokat dobott az energiaszintemen.

Fiúk. Tomin úgy érzem túl vagyok, mint személyen. Azon nem tudok túl lenni, ahogy elváltunk. Az a dolog, amit a végén elmondott, és az ahogyan ez rám hatott, szörnyű volt. Nem a tény volt a baj, hanem ahogy én azt magamra átfordítottam. Illetve, hogy nem mondta el a legelején. Nem tudom elmondani milyen érzés. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor sétálsz egy virágos napsütötte réten és egyszer csak rád szakad az ég. Örülök, hogy vége lett, és kiírta magát a történelmemből. De annak nem örülök, hogy ennek vannak negatív hozadékai, tüskék, amik megmaradtak.

Szóval itt felocsúdásomban Márk azt ajánlotta, hogy fiúzzak. Annyira mérges lettem rá. Minek küld el engem máshoz, amikor nekem jó volt így? De mérgemben így is tettem. Megpróbáltam nyitottabb lenni, és sikerült is. Volt is olyan aki nagyon tetszett, bár valószínűleg jól lepleztem. Meglátjuk mondta a vak is. A lényeg, hogy előrébb léptem lelkileg.

Füge-Kárpit. Még mindig minden egyes hétvége. Ez is kell, ez is én vagyok. Nekem kell Márk is, Atti is, Marci is. Nagyon szeretem őket. Márkkal most épp kicsit szellősebb, de amúgy nagyon megbízok benne. Atti okos, nagyon szeretek vele beszélgetni. Marci meg, hát egy csoda az a gyerek. Szerintem akkorát léptünk előre, hogy nagyon :)

Egészen vicces egyébként milyen visszajelzéseket kapok vissza a jellememről. Egyértelműen Móki ismer a legjobban és a gyerekek, de ez eddig sem volt titok senki előtt. Anya szerint sokszor komoly vagyok, de máskor meg olyan mint egy ovis (hehe). Évi szerint kemény vagyok. Attila szerint zárkózott. Tomi azt mondaná érzékeny és empatikus, jah és hisztis is. Atti szerint olajmágnás. Márk szerint angyal (a főzés jótékony hatása). A srácok szerint szigorú. Szerintem nagyon sokféle vagyok, mind igaz egy kicsit. Mindenki másik Orsit ismer.

Összegzésképp, nagyon örülök, hogy felébredtem. Ideje volt.Köszönöm, hogy itt voltatok a hullámvölgyben is velem:

https://www.youtube.com/watch?v=jIzEEhZkthY

Írtam ma ide, elég sokat. De kitöröltem. Nincs több mondanivalóm.

Eljött az a nap. Mindenszentek. Mindenki elmegy a temetőbe és gyertyát gyújt a halottainak. Én is ezt tettem, de nézzük meg a folyamatot.

Hetek óta megy a tervezés a fejemben. Lelki felkészülés. Oda kell menni, szembe kell nézni az emlékekkel, történésekkel. Újra pörög az egész, mikor mi történt, mit láttam. Sajnos nem a jó dolgok ugranak be. Az jut mindig az eszembe, amikor utoljára láttuk Jóskával. Nem is volt magánál, úgy pofozták fel...De nem is szeretnék ebben elmélyüni.

Rávettem magam. Elmentem, tudtam nem halaszthatom tovább. Egyedül.Más nem jöhet velem /nem mindig/. Odafelé azon gondolkoztam voltaképp ez a családi temetkezési helyünk. Amikor tatát temettük ott, még ott állt mellettem. Aztán őt temettem és Kati állt mellettem. Aztán Katit temettük és már senki sem állt mellettem.

Az is eszembe jutott miképp álltam ott, azon az őszi napon. Csak álltam, egy könnycsepp sem gördült le az arcomon. Megmondtam, hogy senkit nem hívok meg/ kivéve persze anya, Jóska és Kati/. Ehhez képest olyan emberek is odakerültek, akiknek nem volt ott keresnivalója. Álltam ott és fogadtam a részvéteket. 18 évesen csak álltam ott bambán, közönyösen. Mint akit meg sem rázott. De akkor már ez olyan mélyre ment, amit senki se gondolt, csak tartottam, amíg bele nem betegedtem szó szerint. 

Odaértem, de nem volt erőm odaállni lehajtott fejjel és megadni a tisztességet. Erről az jutott eszembe, hogy évekig letettem a virágot és mentem. Nem volt erőm megállni. Letettem a virágot Katira és Tatára. Más virág illeti Apát. Fogtam a kis rózsánkat és leültem vele. Minden visszajött, minden amitől rettegtem. Az összes olyan emlék. És persze visszajött az is, hogy valójában másképp is lehetett volna, HA.

Megvártam míg mindenki elmegy a szóróparcellától. egyedül maradtam. A fejemet ráhajtottam a rózsánkra és csak gubbasztottam ott. Végül erőt vettem magamon, odaléptem ugyanahhoz a kőhöz, ahol aznap kellett állnom. Ketten álltunk ott, csak én nem láthattam. Egyetlen mondatot mondtam a fejemben neki.

Nem tudom más hogyan tudja feldolgozni ha elveszít valakit. Én is vesztettem már el rokont, barátot, fontos személyt és egy teljesen természetes gyászba burkolózva normális ember módjára túljutottam rajta. Apán nem tudok. Nem így kellett volna történnie. Tudom, hogy nem lehet már másképpen. Azt is tudom miért nem tudok túljutni ezen. De ezen senki sem tud segíteni, ezt én csináltam.

Fügében voltam, fel is szabadultam. Örültem, hogy túl vagyok a látogatáson, el is újságoltam Attinak, hogy temetőben voltam. Kérdezte, hogy szomorú voltam-e. Persze, nagyon sírtam, de ő ezt nem érti. Azt mondta Marcinak meg mamája nincsen már. Atti szerencsés, megvan mindkét szülője. Nem akartam neki elmondani, hogy miért is van bennem ekkora düh anyával kapcsolatban és mi történt apával. Egyébként az, hogy Marcinak nincsen már mamája rám is hat. Nekem minden egyes alkalommal eszembe jut, ha itthon áll a bál. Nem pattan el a húr, mert nekem legalább itt van. Márkkal próbáltam már erről beszélni, és ő teljesen egy mondattal realizálta bennem a lényeget (még hónapokkal korábban), de nem merem még neki sem elmondani, amit gondolok, mert félek dühös lenne. Pedig azt hiszem ő tudná a legjobb tanácsot adni mama téren.

És ha már Márk. Ma megint nagy taps neki, nagyon szépen kezelt. Történt ma valami a Kárpitban, ami eléggé érintette a barátságunkat. Én nagyon mérges lettem emiatt rá, de nem is tehetett róla, csak azt gondoltam. Nem szeretem, amikor más jobban tudja, hogy milyen kapcsolat van köztünk. Mi tudjuk. Nekem Ő fontos, Ő az egyetlen olyan ember, aki velem ilyen nyugodtan, türelemmel, kedvesen bánik, úgy érzem nagyon jól tud kezelni, mindenre olyan mondata, reakciója van, ami folyamatosan épít engem. Nem kell ezt túlgondolni.Most is megnyugtatott teljesen, megbeszéltük a problémát, Ő pedig mellém állt. Viszont még egy ilyen és tényleg át kell gondolni a dolgokat.

Led Zeppelin: Stairway to haeven,,,,Szép a kép.Szerintem.

Ma második bejegyzés:

Sárika

Mindenki egy ilyen kis rongybaba a falak között.

Néha van, hogy azt hisszük, ha megismerünk valakit, hogy igazi egyéniség. Aztán ahogy telik az idő rájövünk, hogy nem, csak jól játszik a szavakkal, vagy mást mutat, mint ami. A jó benyomás keltése: jó megjelenés, inteligens hozzászólás, pénztárca lebegtetés. Ez a világ. Aztán emögött sokakat nem is érdekel ki az az ember, mert könnyebb ezt elhinni, hogy tökéletes, mintsem megismerni a látszat mögött lévő lelket.

És miért is vagyunk ilyen rongybabák? Mert azt tesszük, amit mások szeretnének. Azt tesszük, amit mások elvárnak. Azt tesszük, amiről azt gondoljuk, mások azért és úgy szeretnek. Másokért leszünk rongybabák. De gyakran azok, akiknek meg akarunk felelni, nem is igazán méltók erre. Mert ha épp áttörjük a megfelelési falat, akkor egyből hátat fordítanak. Vagy ha nem az az áhított elégedett, boldog, mosolygó, mindenhez bólogató báb vagy, akkor elfordulnak. Akik csak ilyenkor vannak mellettünk, azok gyáva emberek és nincs egyéniségük csak akaratuk. Ha megmutatod milyen vagy valójában, erős és kiállsz az akaratod mellett, akkor megijednek, hogy erősebb, jobb vagy. És az már elfogadhatatlan :)

Sok ember mégis behódol, és inkább elfojtja azt, ami, csak azért hogy szeressék. Bár ez csak önmagunk becsapása ugye, mert nem minket szeretnek, hanem azt, amit mutatunk. És ha jól megnézitek az emberek többsége sosem a valóságot mutatja.

Tegnap dupladózis ért. Márkot nem láttam, ez már rossz kezdés volt. Örültem volna, ha válaszol a levelemre. És Attikát is elszeparálták tőlem, nem mehettem le hozzá a pincébe jótékonysági rendezvény miatt. Attilának örültem azért, Marci meg szívességet tett( de egyre jobban omlik szét a róla felállított tökéletes kép). Pupi meg nem volt formában. Így haza is jöttem eléggé hamar. De nem is baj, mert álmos voltam. A napokban sokat, nagyot aludtam. De még mindig nem aludtam ki magam.

Napi tipp: Ne legyetek rongybabák, merjetek önmagatok lenni :) Aki meg emiatt elfordul, az nem is szeretett igazán :)

"A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember."

Antoine de Saint-Exupéry

Jó a kép, szerintem :) Pont ilyet akartam mára.

Fura szeptemberen vagyunk túl. Ma beszélgettem Ákossal. Hát nem tudja mi történt Tomival, de szerinte nálam a Szöszi a "nr1". Max a nr2 volt. A nr1 még tudjuk ki :P

Amúgy eléggé jól vagyok mostanra. Lassan, de biztosan jövök felfelé. A hétvége is jól sikerült, Heniékkel kiruccantunk. Bár Edi gyengélkedett, de így is nagyon jó volt. Szombaton meg kergettem a pillangókat a fejemben. Na nem azért mert káros szenvedélyeim vannak vagy megbomlott az elmém, csak nagyon jó kedvem lett. Márkkal jót játszottunk, plussz megtudtam nagyon is bújhatok. Bónusz szeretet,pillangóhatás. Atti meg Attila nagyon viccesek voltak, sokat nevettem.A nagy dolgok, még Gerivel is összefutottam és beszéltem is vele pár mondatot. Marci...hát hagyjuk is, a szokásos formáját bírta hozni. Még Peti is lent volt. Viktor meg hívott át Hétkerbe, de én már nem bírtam volna reggel 5kor megvárni Attit.

Edzések, amikor csak lehet, nagyon szüksége van rá a lelkemnek. Meg levágták a hajamat is és két szemöldököm lett ismét :D Kivirultam most. Nem 100% még, nagyon nem, de csak így tovább. Azt mondom már 60%. Tehát kész a terv a fejemben a felállásra. Pontosan beleírtam a "varázskönyvembe"/Márk nevezi így/, hogy mi/ki mihez kell vagy miért.

Én azt tudnám elmondani Annának...Horváth Orsolya vagyok, 26 éves. Most ment el egy egykor fontos személy az életemből, de nem hiányzik. A munkámat imádom, csak felfelé nézek. Egyébként meg van egyéniségem, ami nem a mások követését vagy más emberekhez való hozzásimulást jelenti. Igen. Erősebb vagyok, mint Ő, sokkal erősebb. A part pedig tartogat néha meglepetéseket.

Mindannyiunk életében eljönnek azok a pillanatok, amikor összegeznünk kell, hogy éppen hol állunk...

Pro:

Nézzük a jó dolgokat...

1. Attika: Nagyon másmilyen mint elképzeltem. Már értem hogyan tartozhat Petihez és Marcihoz, eddig nem volt világos. Ma sokat beszélgettünk. Atiban azt szeretem, hogy okos.

2. Pisti kőkeményen megmondta a frankót: Tomi, ha bántott, rakjam ki az életemből. És nem ér annyit, hogy szomorú legyek. Ezt tudtam magamtól is és Mókitól is, de hogy egy fiú mondta nekem, meg így uwe módon tette, ez kellett. Ezt most Mókinak jegyezném meg: lejárt az egy hetes gyászbogár időszak.

3. Móki: A könyvünk teli találat. Megírtam egy fejezetet és már fejben rakom össze a következőt. Ez egy nagy mentőöv volt most, és még Csimbi is itt van. Alig várom, hogy készen legyen az egész könyv. Ez egy jó verzió nekünk, mert minden második szó olyan poén, amin nevetünk. De átdolgozhatnánk kicsit, hogy mások is értsék. Köszi a lelki támaszt és a könyvet.

4. TRX: három betű és kőkemény szenvedés. De azt mondták jobban bírom, mint hitték /Go Texas Rangers/! Jha, hát igen, keményebb csaj vagyok, mint sokan hiszik. Úgy mondták, hogy srácokat simán lenyomok, jobban terhelhetőbb vagyok.

5. Kedves Tamás: én örülök, hogy végeztünk. Szabályok!

6. Márk: <3 Nagyon jókor volt jó helyen. Még mindig áldás, hogy kaptam az életembe. Sokat tett azért, hogy jobban legyek.

Kontra:

A nem olyan jó dolgok...

1. Hogy lehettem ilyen nyomi Tomival kapcsolatban? De tényleg. És akkor még gondoltam, hogy szeret engem. Nem rá vagyok mérges, hanem magamra. Bár valljuk meg eléggé övön alul jött ez a kis elfelejtett részlet, de már így is sok volt a számláján. Tanulság: megint rápazaroltam az időmet valakire, aki nem érdemelte meg A gyávaságot tartom még mindig. Az meg hogy ki mit adott ebbe bele /mert az egyetemi idő és a nemtommi/, ezt hagyjuk is. Én 8 évet, pontosan tudod hogy másokon átlépve.

2. Elengedtem a célt. Mert mérges vagyok, hogy nem én lettem. Amikor hozod a 110%ot, és tudod, hogy jól játszottál, és nem te leszel az mégsem. /Atti filmtipp: Bájkeverő/. Móki szerint türelmetlen vagyok. Szerintem: nem bírom ha nem úgy mennek a dolgok, mint elképzeltem, ez az élet minden területére igaz. Szóval elengedtem azt a célt, amit a saját erőmből kell elérnem, mert én megálmodtam. Még figyelek, megfigyelek, és kitalálom hogyan kaphatom meg.

3. Marci. Igen tudom, minek erőlködök. De annyira bosszant, hogy nem szeret engem. Tényleg kedves vagyok hozzá meg minden és ő meg semmi. Mondjak egy újdonságot? :D Mérges vagyok! Nagyon mérges vagyok, mert nem tudom mit csinálok rosszul. Legszívesebben néha úgy a képébe mondanám a véleményem. De nem akarom megbántani, vagy megharagítani. Aztán meg vasárnap is néz nagy szemekkel még mosolyog is, de a cica elvitte a nyelvünket ugye, az alkohol meg az eszünket. Senki nem érti, hogy az Ő véleménye nekem miért olyan fontos. Mielőtt félreértés esne, nem tetszik nekem vagy ilyesmi, de kell nekem, hogy megszeressen. Sok pillangót látnék ha kedvesebb lenne nem csak üres ketcupos flakont.

4. Hát igen. Ő meg kell. Kell nekem, mert van egy befejezetlen ügyünk. Felkerestem és mondtam neki, hogy most itt vagyok. Ez egy hülye ötlet és stb, ezért nem teregettem ki személyesen senkinek. De most Ő kell, mert tudom, hogy neki meg én :) - Móki ne ráncold a szemöldököd :P -

Én a listázás híve vagyok. A mérleg sokmindent megmutat nekem is. Így látom, hogy akaratos, mérges ember vagyok, jha meg egy kicsit együgyü is, aki észre sem veszi kivel van együtt. De azért az akarat néha jól sül el, célokat ad. A kedvesség pedig megtérül, Márkkal különösen. A csúf igazság/ Atti film!/, pedig földbe gyökereztet, éééés hat. Bizonyos dolgokban nem, nem bírom a kritikát. Más dolgokban pedig nem feltétlenül elég a hozzám közel állók véleménye, segítsége. Ez vagyok én. Teli hibákkal, de akkor vesd rám az első követ, ha benned nincs hiba ;)