Pozitív gondolkodás: Van mit egyek, van mit igyak,  van hol aludjak, nem leszek egyedül, van személyre szabott bögrém, van fenyőfa, van sok dísz, holnap Gyula, holnap a pici babám és a kiscsi Annám, holnap nagycsalád,  holnapután Miki, és már itt is a vége. Szombat meg már Kárpit és Márk, és már megy is minden a normális kerékvágásban. Nagyon várom, hogy Gyulán legyek már. Szétszeretgetem a kicsiket :) És milyen ügyes a kicsi Sárika:

Én nem felejtek. Soha nem felejtek.

Számok. Mi is jut eszünkbe róluk? Szerencseszámok.Születési dátumok. Évfordulók. Matematika.Százalékos teljesítmény. Fizetésemelés. Visszaszámlálás. Percek, órák, napok....és még rengeteg más dolog.
Ma az én olvasatomban egy általam ismeretlen témához vezettek a számok: Számmisztika. 

Anya kolleganője profi ebben a témában. Anya úgy gondolta megnézeti a nevem és születési dátumom alapján, hogy mit is mond a számok törvénye. Elég érdekes, mert azt hiszem teljesen igaz. Tehát ismerjetek meg, mert én sokszor nem tudom elmondani magamtól...(zárójeles hozzágondolásaim)

Kilenc négyzet, kilenc szám, kilenc fontos dolog. A számmisztikus elemzése: erős egyéniség (igyekszem). Megy, mint a buldózer, mindenen át, ha akar valamit (igen). Karrierista, nagyon fontos a szellemi munka (eltalálta).Fontos a szellemiség, az ész (az). Rengeteg energia van benne, amit nem tud levezetni, ezért muszáj edzenie. Nagyon sok férfivonás van benne, de emellett nőies lágyság is. Kettősség (tényleg?). Rengeteg dolgot elfojt, nem mond ki (!!!!). Mindig eléri amit akar. Nem enged az elképzeléseiből, csak az lehet, amit ő kigondolt( Móki bólogat). Nincs elég hite, nem hiszi el, hogy ez vagy az lehetséges, elérhető( csak magamban hiszek). Nincs benne elég kitartás és nem céltudatos (igaz :/). Az O betű a névben az erőt jelöli, neki 3 is van. Születési dátum alapján: 36 éves koráig meg kellene tanulnia az erőt/ erősnek lenni (pipa), és a hitet (nincs pipa). 63 éves koráig kell megtanulnia a kitartást és a céltudatosságot.

Érdekes. Ti is így láttok engem?

Hisztek még a karácsonyi csodákban? Hogy olyan dolgok is megtörténhetnek, amik máskor nehezen? Az életben minden csak hit kérdése. Na nem akarok átmenni vallási vonalra, mert nekem csak egyféle hitem van. Egyetlen egy dologban hiszek a világon....Saját magamban. Általában ez a hit az, ami sosem csalatkozik meg.

Az unokatestvérem, Petra mondta nekem, hogy karácsonykor csodák is történhetnek, csak hinni kell bennük. Én erre eddig sosem gondoltam. De tény, hogy én is új erőre kaptam, és felkapcsoltam a karácsonyi fényeket:

Sok szép fény. Nekem ez a sokszínűséget jelenti. Egy alagút, ami az életem. Egy távoli városka, néha én is ilyen távol érzem magam ettől a mostani teljesítményorientált világtól. És balra egy háztető talán, de számomra egy háromszög. Jobban mondva az én olvasatomban egy prizma, ami számomra csak egy dolgot jelképezhet...Darkside of the moon borító- Pink Floyd. És ha Pink Floyd...A fal. És ha a falak...én magam.

Én magam is egy ilyen színes alagút vagyok. Rengeteg dolog érdekel. De látjátok mégis falak közé vagyok szorítva. És kívülről nem is lehet látni mennyi minden van bennem. 

Úgy lett minden, ahogyan vártuk. Én hittem a karácsonyi csodában, de talán magamban nem eléggé. A fejére fordított ajánlatomra az a válasz jött, amit vártunk. Jöhet a vállveregetés, azért bátor voltam ezt így bedobni. Azt a választ kaptam, hogy neki ez így most jó, és tovább kéne lépnem. De hát miért is bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Kérdem én: Te továbbléptél?  Egy szó sem hagyta el a szádat arról, hogy a barátnődet szereted. Az viszont igen, hogy van valami velünk. Mindig azt mondják nekem ezt vagy azt hagynom kellene. Miért kellene? Nem attól leszünk erősebbek, hogy küzdünk valamiért, ami fontos nekünk? Továbblépnék, ha tudnám, hogy nem vagyok fontos. Ő is csak ennek az erőfitogtatásnak az áldozata valahol. A falak ledöntésének. De ha ez nem kell valakinek, akkor önként és dalolva továbbléphet, nem? :)

Tudjátok, hogy én egyáltalán nem vagyok a Karácsony híve. Akik ismernek, azok tudják miért. Azonban kaptam már 3 karácsonyi csodát is. 1. Egy bögrét, amiért most megyek el Mókihoz, nem tudom milyen, de értem kiáltott állítólag, majd elmesélem. 2. Sárika. 3. Karácsonyi Miki, mert igen, 26-án találkozunk :) 

Jha és egy dal nektek...

https://www.youtube.com/watch?v=5yTMk_ur9kE

Találkoztatok már az Ördöggel? Nem az alvilági vasvillás fószerre gondolok, aki megnyerné a tűznyelő versenyt. Arra gondolok, aki bennetek lakik. Ott van veletek minden pillanatban. Súgja a fületekbe, hogy milyen jó rosszat tenni, pletykálkodni, negatívan gondolkodni, rosszkor sértő szavakat hozzávagdosni másokhoz, haragosnak lenni, és még sorolhatnám...

Én ismerem ezt az Ördögöt. Mi nap, mint nap találkozunk, és sokszor nagyon nehéz küzdeni ellene, vagy elhallgattatni és kizárni....mert az Ördög soha nem alszik....

Mókival úgy döntöttünk, hogy kiűzzük az Ördögünket. Vagyis nekünk igazából Nünükénk van. Az ő Nünükéje a munkahelyi tapasztalatai miatt lett. Sok rosszféle helyen megfordult, ahol két lábon járó ördögökkel találkozott. Nem is gondoltam, hogy neki is van egy Nünükéje. Tudjátok ő az erősebb kettőnk közül. Amikor kicsik volunk, talán ő volt a félősebb, de olyan nagyon erős lett, mint másik ember nem. Nem csak azért, mert ő a Crav maga. Fordított arányban működtünk, mostanra én lettem a nünübb. Móki egy legenda, az odamondós igazságosztó. Sose rejti véka alá az őszinte véleményét, és szinte semmitől sem fél. Jó, vannak kivételek, a felsőtárkányi temetőre néző panorámás apartmanunknál inkább behúztuk a függönyt. Tehát majdnem semmitől nem fél. Nem is értem, hogyen lett nünükéje, amikor olyan nagyon menő.

Ha olvastok, tudjátok, hogy mi az én nünükém. Régen olyan volt, mint a Flashdance zárótánca. Rámutattam és már közöm is volt hozzá. Most nem megy, előjön a Nünükém és behúzom a kéziféket. Ez azért van, mert már úgy érzem, ez nem megy nekem. Itt megint jön a garancia...ami semmire nincs. De mi van ha megint rombolót választok? Aztán majd megint rosszabb lesz.

Petra felhívta a figyelmem egy régi ismerős dologra: "A titok". Na ha nem ismeritek a filmet, az a lényege, hogy gondolati úton megteremtheted, amit szeretnél. Valahogy nem megy nekem. Igazából számomra az a titok, hogy hogyan jutottam eddig. Teljes önbizalomhiány az emberi kapcsolatok terén.

De persze az ördög nem alszik. És ha már ti sem bírtok vele....hívjátok Philt :)

https://www.youtube.com/watch?v=EprQGmZ3Imw

Ismered az érzést....Kezedben a dobókockák. Közel állsz a célhoz. Feléled benned a versenyszellem. Ha eleget dobnál be is érhetnél a célba, de mesterkélten dobni tilos. Az csalás. Átfut rajtad a borzongás és még kicsit tartogatod a kockákat....Aztán el kell dobnod, de nem tudhatod hogy a saját Jumanjid mit tartogat neked...Túl a sok oroszlánon, fojtogató liánon, ártatlan ám halálos szúrású rovarokon, a vadászon, aki a fejedet akarja. csak egy szóra vágysz....Jumanji.

Szeretem ezt a filmet. Lehet, hogy gyerekes, de teljesen átfordtható a való életre. Én alapvetően mindig kicsit dobok a társasjátékokban, de tényleg, kettesnél nagyobbat nem sűrűn. Az életben is így van, nagy lépés nekem, de kicsi az emberiségnek. Szóval a sok kis lépéses mező rengeteg félelmetes dolgot tartogat. Szóval voltak az oroszlánok, meg az aranyos majmok az ártatlan bogarakkal, akikről csak később derült ki, hogy nagyon veszélyesek. Éreztem már a fojtogató liánokat, amiket le kellett vágni magamról. De nagy szerencsémre valósznűleg 6 éves koromban ötöst vagy nyolcast dobtam, mert Móki jött ki a játékból. Azóta is együtt dobáljuk a kockákat.

Aztán tegnap elmentem Kárpitba, és rájöttem, hogy bizonyos kockákat túl régóta szorongatok. Miközben Sári könyvét írtam a hasznos tanácsokkal, hát eszembe jutottak Móki szavai arról, hogy megtanulhatunk nem nünükének lenni. Aztán fogtam a kockáimat a cél előtt nem sokkal és nagyon eldobtam őket. Nem volt benne semmi óvatosság. Olyan messzire dobtam, amilyen messze sose mertem, és felszabadított. Tudjátok mindenkinek van egy Ő...Nekem is. Mondtam neki, hogy dobja ki az életét az ablakon és én itt leszek. Ezt most miért csináltam? Nem gondolom, hogy kiírná a társasjáték, hogy Jumanji. Biztosan ezt nem teszi, mondtam, hogy tisztában vagyok mindennel. Csak már nem akartam a liánok közt kapaszkodni belé. Vagy együtt játszunk vagy nem. Sose jött még ki ilyen a számon: Pakold össze a cuccod és itt vagyok. Persze ha mégis így lenne örülnék neki, de félnék is, én, aki már 10 éve a függetlenség rabja. De ezen csak jót nevettünk :) Már tudom mi fog jönni, és meg is értem. De nem mehetett így tovább :) Tehát várjuk mit fog kiírni a játék. Mindenképp olyasmit, ami felszabadít.

És a végén mind csak egyet remélünk. Eltűnik minden rossz, minden feszültség, és beléphetünk végre a boldogság kapuján, melynek kulcsa ma: Jumanji.

https://www.youtube.com/watch?v=yLyXEQPuLJo

Ha kinéztek reggelente az ablakon szinte semmit sem láttok. A köd mindent elfed: házakat, utakat, arcokat. Elrejthetjük mögé a reggeli első gondolatunkat, a fáradt ábrázatunkat, kinyíló szemeinket. A köd biztosan rengeteg titkot őriz, sokmindent megteszünk a ködben, amely a felszállásakor nem derül ki. Csak mi visszük tovább magunkkal: egy illat, egy kép, egy érzés, egy hang...

Én reggelente mindig végigpörgetem magamban, hogy aznap mit fogok csinálni. Mi lesz az oviban, hogyan osztom be az időmet, mire fogok odafigyelni. Ovi után mikor indulok edzésre és ha hazaértem, akkor miket kell még elintéznem. De ezek mellett rengeteg más dolog is átfut az agyamon a reggeli ködben. A köd olyan, mint egy fal. Ilyen fal van bennem is, nem látom mi van a túl oldalon. Saját falak, én építem őket azért, hogy megvédjem magam. Móki szerint megtanulhatjuk a falakat áttörni, megtanulhatjuk a szorongásainkat kezelni. De van bennem annyi erő, hogy áttörjem a falakat és megtanuljak túllépni a szorongáson? Hiszen ha kockáztatok, akkor sincs garancia arra, hogy a jövőben rendben lesznek a dolgok, hisz a jövő is csak egy reggeli köd, nem látjuk mi van a falon (moston) túl. Vagy talán a fiúknak, az edzőnek, Anyának van igaza? Türelmetlen vagyok és semmi sem elég jó magammal szemben?

Én azt hiszem elképzelek egy életet magamnak. Egy olyan életet, amelyet el tudok érni, reálisak a céljaim. Persze van olyan ember, aki miatt az összes elképzelésemet kidobnám az ablakon. De Ő is a köd másik oldalán áll, elérhetetlen. Ezzel meg az a helyzet, hogy senki se érti, és én sem tudom szavakkal megmagyarázni. Csak tudom...minden út Rómába vezet.

Azt mondják nem vagyok elég nyitott. De most komolyan, ha a fiúknak azt jelenti a nyitottság, hogy azon nyomban olyasmit kell megtegyek, amit nem akarok, akkor inkább zárkózott maradok. Az a baj ezzel a világgal, hogy minden ember szemén köd van. Mindenki a saját elképzeléseit kergeti, és már nem is figyelünk oda milyen a másik ember. Móki erre azt mondaná, hogy rossz korba születtünk.
Lehet...:) Vagy csak képesnek kellene legyek a változásokra...

https://www.youtube.com/watch?v=PivWY9wn5ps

Lett két jegyem tavaszra Móki barátnőm előadására. My fair lady prózai változat. Én tudom, hogy tutira nagyon jó lesz! Azon ritka pillanatok egyike, amikor színházba lehet velem jönni. Ugyanis csak Móki előadásaira megyek el :) Tehát aki érez magában érdeklődést, annak várom a jelentkezését ;)

Biztosan ismeritek a mondást...a szemével ölni tudna! Kaptatok már ilyen pillantásokat? Én is kaptam, de legtöbbször nem is érdekelt, mert olyan emberektől jöttek, akik nem számítanak nekem. De mi a helyzet azokkal, akik számítanak? Számítanak, és mégis feladják az utolsó kenetet? Ne feledjétek, a gyilkosok mindig köztünk járnak...

A ház peremén állva elgondolkozol, hogy vajon megéri-e. Jobb lesz-e? Vagy épp mi fog várni? Én is elgondolkozok a nagy ugrások előtt. Úgy döntöttem tudniuk kell a fiúknak, hogyan ölték meg az önbizalmam szépen egymás után módszeres alapossággal. Megszületett a levelek többsége és kézhez is kapták. Ha legalább az egyikük visszaadná, amit kapott, már előrébb lennénk. Biztosan nem értik ezt az egészet, hiszen mondhatják, hogy miért vettem ennyire a lelkemre ezeket a dolgokat. Azért, mert olyanok mondták, akiket szerettem. Valósznűleg egyikük sem fog segíteni, de mégis kívánom, hogy találjanak egy olyan kis pozitív dolgot, amire szeretnek emlékezni, és tudják, nem adtam fel:

https://www.youtube.com/watch?v=uc6jd9P1X6w

Egy perc...

Egy perc alatt megváltozhat bárki élete. Egy perc alatt megváltozhat a benyomásunk valamiről vagy valakiről. Egy perc alatt olyan boldogság érhet, amire mindig emlékezni fogunk, vagy olyan csalódás, amely megbélyegzi egész életünkre a megítélésünket dolgokról, emberekről. Egy perc egy semmiség, másnak a mindenség. Egyetlen egy perc tényleg eldöntheti a sorsunkat?

Ezen a héten rengeteg ilyen egy percet éltem át. Mindegyik fontos volt, mindegyik másképpen hatott rám.

Tudjátok velem mindig úgy történnek a boldog pillanatok, mint a csodák. Mindegyik hajszál pontosan 3 napig tart. A héten történt valami, nyilván én is tettem ezért, de kaptam egy olyan vallomást, amit rég hallani/olvasni akartam. A kis tekergőm, megkerült, mint írtam, és minden kezdődött elölről. Én akartam így, és tettem róla, hogy ő is így akarja. Nem sokat tettem érte, de eljött, amit vártam. Igen, az van, amit 12 éve gondolok. Előrébb jutottunk-e? Nem. Nem mondhattam, hogy rúgjon fel mindent, ha magától nem dönt így. De mégis szívembe zártam, mert most az volt, akinek régen is szerettem. Mókinak talán igaza van, amikor úgy véli pillangókat kergetek. Nem tudom én sem sokszor, hogy mennyire színesek ezek a pillangók. Amikor megismertem azt mondtam : Ő az igazi. Első szerelem, mi mást mondana az ember :) Talán mégsem ő az, de meg szeretnék győződni róla a tapasztalatban is. Az a kíváncsiság és kérdőjel mindkettőnkben...De eltelt az a csúfos 3 nap. Aztán döntésre jutott, nem teheti ezt meg. Elkeseredtem-e? Nem tudom, nem lepett meg, számítottam rá. De most más volt, nagyon nagyon sebezhető pontját fedte fel. Meg kellett értenem az indokait, de ahhoz, hogy teljesíthesse kötelességét el kellett mennem tőle. Nem beszélhetünk, mert mindig ez lenne: Kell,kell, de nem lehet. És igaza van. Nem bírtam volna. Nekem is igazam van. Ő sem.

Egy perc. Amikor úgy érzed elég volt, elfáradtál, már csak vonszolod magad. Az a perc, amikor tudod, hogy kimerültél, de teszel mégis valamit erőn felül azért, hogy más valaki boldogabb legyen. És az az egy perc, amikor egy kicsit rád irányul a figyelem és ezt meghálálják az felbecsülhetetlen.

A szülők megajándékoztak a héten. Nagyon nagyon jó ajándékot kaptam. Szilvi nagyon ötletes volt. Márk pedig hálás a kókuszgolyókért :) Szóval tényleg köszönöm. Egy év alatt mennyi minden lepörgött. Anyák napja, ballagás, egy jó nagy változás, rengeteg új kicsi.

És végül egy perc. A csend perce, amikor nincsen szó, csak az együttérzés és a megértés. Csak egy szót ismételgettünk Mókival. Tudom-tudom. Tudtuk szavak nélkül az egészet. Bizony elcsuklott a hangom a telefonban. Számítottunk rá, de azért mégis fájdalmas mindenkinek.

Ezt a verset Mókinak ajánlom...

Elmondanám együtt érzek,

De az érzésektől tudod félek.

Család vagyunk, bár más a vérünk,

De az út végén mégis együtt remélünk.

Tudtuk mi jön, ez a végünk,

Egyszer mindannyian odaérünk.

Szavak nélkül, de tudom az egészet,

Sajnálom nagyon, ne legyünk kemények.

Bármiben ha segíthetek,

Ha csak bablevest is hevíthetek,

Neked non-stop rendelkezésre állok,

Hívásodra a nap 24 órájában várok.

Biztosan éreztétek már úgy, hogy senki nem hall titeket. Az az érzés tudjátok, amikor Te tudod, hogy képes vagy valamire, mindent beleadsz, de valahogy mégsem értik. Nem hallanak meg...

Sok ember van kis dobozokba zárva. Hiába kiabálnak nem is halljuk őket. Túl pörgős ez a világ már ahhoz, hogy önmagunkon kívül másra is odafigyeljünk. Így esett egy olyan helyzet, hogy én valójában nem hallottam meg valaki hangját. Nem azért, mert nem akartam hallani, csak egyszerűen nem szólalt meg. Igen, egy ovisról beszélgetünk. De ez miért is olyan lényeges? Csak azért, mert egy idő után rájöttem pár hétnyi kínlódás után, hogy talán nem teljesítmény kellene, hanem kulcsot kellene találni, hogy kitörjön a dobozából. A felismeréstől számítva eltelt két hét, amikor kicsit másképp próbáltam hallani őt. Bejött, mert mostanra közöl velem dolgokat, hallok szavakat. Minden nap egyre több, egyre előrébb jutunk. Először csak rá figyeltem, hallottam, ahogy másokkal beszél. Aztán megszokta, hogy mindig mellette vagyok és megindultak a szavak. Elkezdett bízni bennem. 

Rengeteg embernek nem halljuk a hangját. Igazából azt sem tudjuk ki milyen igazából. Csak egyféle hangot hallunk, amit mi akarunk hallani. Nem is vesszük sokszor a fáradtságot, hogy embereket kiszabadítsunk a dobozból, csak annyira kellenek, amennyire nekünk jók.

Válljunk naggyá, válljunk hanggá! Merjünk néha kilépni a saját kis dobozunkból és megmutatni mi milyennek látjuk magunkat :) Hisz a legjobb dallamok is a megfelelő hangok eggyüttesei :)

Jha és a napi dal....zongoramű: https://www.youtube.com/watch?v=4Tr0otuiQuU